"Minden nap egy lépés a hit útján"
Szentírási rész: Zsid 2,10-18
„Mert mivel maga is kísértést szenvedett, képes segíteni azokon, akik kísértést szenvednek.” (Zsid 2,18)
Ma, amikor Jézus örök főpapi szolgálatát ünnepeljük, jusson
eszünkbe: Ő nem csak a templomokban, az oltáron mutatja be áldozatát értünk,
hanem a mi mindennapi életünk színterein is velünk van. Ő ismer minket: a
fáradtságunkat, a hétköznapok küzdelmeit, a családi vitákat, a munkahelyi
terheket, az aggódást a gyermekeinkért, az idősek magányát vagy a betegségek
súlyát. Ő is átélte mindezt – a kiszolgáltatottságot, a félelmet, a kísértést
–, és mégis győztesként járt előttünk.
Ezért amikor ma újra rálépünk a „remény zarándokútjára”,
kérjük Őt: legyen a mi kísérőnk és segítőnk a hétköznapi feladatokban is! Mert
Krisztus örök főpapként nemcsak az Atyához viszi a mi imáinkat, hanem a mi
mindennapi küzdelmeinkben is ott áll mellettünk: a konyhában a főzés közben, az
autóban a forgalomban, a munkahelyen a nehéz főnök mellett, vagy otthon a
betegágy mellett. Amikor elcsüggednénk, jusson eszünkbe: „Uram, Te jártál már
ezen az úton! Segíts nekem is helytállni!”
És amikor öröm ér minket – egy mosoly, egy segítő kéz, egy
jó szó vagy egy kis siker –, adjunk hálát, és ajánljuk fel Krisztusnak. Mert
minden öröm, fájdalom, küzdelem vagy áldozat, amit Vele viszünk, értékes az
Atya előtt. Így válik a mi mindennapi életünk is szent utazássá, ahol minden
lépés egy kicsit közelebb visz a mennyei hazánkhoz.
Krisztus ma is örök Főpapunk – hagyjuk, hogy Ő járjon
előttünk és velünk: imádkozzon értünk, hordozzon minket, és tanítson szeretni
akkor is, amikor nehéz. Így válik a „remény zarándokútja” valódi híd a föld és
a menny között!
✅ Útravaló gondolat:
✅ Ima:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése