Nem feledjük, hogy ma új fejezet kezdődik lelki életünkben:
a „remény zarándokai”-ként a hétköznapok szent utazása, „az élet útjának
zarándoklata a mindennapokban.” Ezen az úton Krisztus velünk marad, a
Szentlélek vezet, Mária, az Egyház Anyja pedig oltalmaz. Legyen áldott ez a
nap, amelyen a Teremtés könyvének szavaival és a Boldogságos Szűz Mária
oltalmával indulunk tovább az örök hazánk felé.
A Teremtés könyvében (Ter 3,9-15.20) olvassuk az első
bűnbeesés és az isteni ígéret történetét: „Ellenkezést vetek közéd (a kígyó) és
az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé: ő a fejedre tapos.” (Ter
3,15) Mária, mint az új Éva, a Megváltó Anyja lett. Így vált az Egyház Anyjává
is, hiszen ő adta a világnak Krisztust, aki a Szentlélek kiáradása által a mi
életünk isteni ereje lett.
A pünkösdi események után most új szakasz kezdődik: a
hétköznapok szent utazása, „az élet útjának zarándoklata a mindennapokban”.
Ezen az úton nem vagyunk egyedül: Krisztus, aki megígérte, hogy velünk marad a
világ végezetéig, és a Szentlélek, aki az erősség és a bölcsesség Lelke, kísér
és támogat minket. De különleges oltalmunk is van: Mária, az Egyház Anyja – az
Esztelneki Madonna –, aki közbenjáró szeretetével anyai tekintetét ránk
szegezi.
Most, amikor a húsvéti öröm útjáról átlépünk „az élet útjának zarándoklatára”, fontos, hogy új lendülettel, reménnyel és kitartással folytassuk utunkat. Tudjuk, hogy „igazi hazánk a mennyben van, de oda az út a földön át vezet.” Ezért kérjük ma Máriát, az Egyház Anyját: kísérjen, oltalmazzon és tanítson minket, hogy reménnyel, hittel és szeretettel járjuk életünk útját Krisztussal és az Ő Egyházával.
Útra való gondolat:
„Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban –
reménnyel, Krisztus fényében, Mária oltalmában.”
Fohász:
Áldott napot kívánok az élet útján zarándokolva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése