A szív gazdagsága az adás örömében mutatkozik meg - lefekvés előtti gondolat és esti ima – 11. évközi hét, kedd

„Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban”

Mottó: „Minden nap egy lépés a hit útján!”

Ahogy este lett, és visszatekintünk mai zarándokutunkra, talán eszünkbe jut egy-egy pillanat, amikor fáradtan is oda tudtunk fordulni valakihez egy jó szóval. Vagy amikor a saját hiányaink ellenére is képesek voltunk figyelmet, időt, törődést adni. Ezek a percek többet érnek bármilyen földi gazdagságnál – mert a kegyelem bősége nem a bankszámlákon, hanem a szívünk mélyén mérhető.

Szent Pál ma arról beszélt, hogy a makedón közösségek „bajok és megpróbáltatások ellenére is túláradó örömmel” adakoztak. Ez a fajta nagylelkűség a szeretet igazi mértéke. Nem azt nézi, mi van a zsebünkben, hanem hogy mit hordunk a szívünkben.

Este, csendben megköszönhetjük azokat a kegyelmeket, amelyeket a mai napon mi is adhattunk másoknak – s egyúttal kérhetjük, hogy holnap is legyen erőnk „kitűnni a szeretetből fakadó adakozásban.” Hiszen maga Krisztus volt a legnagyobb ajándék: szegénnyé lett értünk, hogy szegénysége által lelkileg gazdagok lehessünk. Ha követjük Őt, bennünk is megszületik az a túlcsorduló öröm, amely minden próbatételen túl Istenre mutat.

---

Útravaló gondolat:

Aki szeretetből ad, sosem veszít – csak gazdagodik.

---

Esti ima:

Urunk, Jézus Krisztus,

köszönöm Neked a mai nap minden ajándékát – a csendes pillanatokat, a találkozásokat, a küzdelmeket és az apró győzelmeket.

Te szegénnyé lettél értünk, hogy szeretetedben mi is meggazdagodhassunk.

Segíts, hogy ne önmagam körül forogjak,

hanem nyitott szívvel tudjak másokért élni, adni, szeretni.

Töltsd meg szívemet azzal a túláradó örömmel,

amely nem a külső körülményekből,

hanem a Veled való kapcsolatból fakad.

Taníts meg, hogy holnap még inkább Rád hasonlítsak.

Áldd meg azokat is, akik ma elfogadták szeretetem jeleit –

és azokat is, akiktől én kaptam jót.

Ámen.