Ma Pünkösd ünnepét üljük:
a Szentlélek kiáradásának, az Egyház születésének és megújulásának ünnepét. Az
apostolokhoz hasonlóan mi is hiányát érezzük a Lélek erejének. Szükségünk
van a Lélek erejére ahhoz, hogy eligazodjunk életünk útvesztőiben, legyőzzük
akadályainkat és célba érjünk. A Lélek tüze képes megújítani nemcsak a
világot, hanem a mi szívünket is, hogy szeretetben és békében éljünk egymással.
Most, amikor szentmisénk
elején megállunk Isten előtt, kérjük alázattal a Szentlelket, hogy gyújtsa
lángra szívünket, újítsa meg életünket, és készítse elő a szívünket Isten
szavának befogadására és az Úr Jézussal való egyesülésre a szentáldozásban.
Vizsgáljuk
meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltó módon ünnepelhessük
e szent misztériumokat…
Kedves Testvérek!
Nagy öröm
ez a mai nap, Pünkösd ünnepe a világ Egyházban és itt nálunk is a ferences
templomban, az Esztelneki Madonna közelében. Ez a nap különleges
keresztény életünkben, mert ma ünnepeljük a Szentlélek kiáradását, az Egyház
születését, és a Lélek megújító erejét, amely újra és újra képes lángra
lobbantani bennünk a hitet.
Talán sokszor
érezzük, hogy erőtlenek vagyunk, kicsinyhitűek, hogy a mindennapok nehézségei
felőrölnek minket. De ma a Lélek ünnepén új erőt és reményt meríthetünk.
Pünkösd azt üzeni: Isten nem hagy magunkra! A Szentlélek velünk van, hogy
elindítson, bátorítson, és új tűzzel töltsön el minket.
A mai első olvasmányban
(ApCsel 2,1–11) azt hallottuk, hogy a Szentlélek leszállt az apostolokra, és
képessé tette a korábban félénk és gyáva apostolokat arra, hogy minden nép
számára bátran hirdessék Krisztus örömhírét. Nem félelemmel, hanem bátorsággal,
a Lélek szavával.
Ahogy ott, Jeruzsálemben
a sokféle nyelvet beszélő emberek mind megértették az apostolokat, úgy ma is
nagy szükség van erre az egységteremtő Lélekre: hiszen körülöttünk
sokféle ember él, más-más gondolkodással, szokásokkal, néha előítéletekkel –
mégis, a Lélek képes hidat verni közöttünk, békét és egységet hozni a
közösségeinkbe, a családjainkba, ha mi is akarjuk.
Pünkösd a Lélek
kiáradásának ünnepe. Mit is jelent ez számunkra? A Lélek
nemcsak „fennkölt” fogalom, hanem Isten élő valósága, aki ma is képes
átalakítani az életünket. A Lélek nélkül az Egyház csak egy emberi
szervezet lenne, egy üres ház. De, ahol a Lélek működik, ott van élet,
ott van tűz, ott van megújulás és ott van egység.
Kedves Testvérek!
Nem véletlen, hogy a Lélek jelképe a tűz, mert tűz az, ami meleget ad, fényt
áraszt, és ami megtisztít. Mennyire szükségünk van erre a tűzre a szürke
hétköznapok közepette, amikor a közöny, a fáradtság vagy éppen a hitetlenség
próbálja eloltani a lelkesedésünket!
Szent Pál
apostol a Rómaiakhoz írt levelében (Róm 8,8–17) azt mondja: „Nem a szolgaság
lelkét kaptátok, hogy újra féljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét, aki által
kiáltjuk: Abba, Atya!”
Ez azt jelenti: a
Szentlélek megtanít minket arra, hogy Isten nem egy távoli bíró, hanem a mi
szerető Atyánk. A Lélek felszabadít a félelemből, a megszokásokból, és képessé
tesz arra, hogy bátran, gyermeki bizalommal és tisztelettel forduljunk
Istenhez.
Ez a Lélek
belülről formál minket: segít, hogy ne csak kívülről, felszínesen kövessük
Krisztust, hanem valóban a szívünkbe is befogadjuk.
Az Evangéliumban
(Jn 14,15–16.23b–26) Jézus azt mondja: „Ha szerettek engem, megtartjátok
parancsaimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek.”
Ez a Lélek az Igazság Lelke, aki megtanít minket szeretni, aki elvezet a
teljes igazságra.
Figyeljük csak
meg: a szeretet és a Lélek elválaszthatatlanul összetartozik. A Lélek adja
meg a szívünkbe Isten szeretetét, amely aztán képes túllépni a haragon, a
neheztelésen, a megszokott félelmeken. A Lélek lakást vesz bennünk, és
így nemcsak vasárnap, hanem hétfőn és kedden is, azaz a hétköznapokban is
velünk van. Segít a családban türelmesebbnek lenni, a munkahelyen
tisztességesnek maradni, a szomszédjainkhoz, barátainkhoz, ismerőseinkhez
őszintébb és igazabb szívvel fordulni.
Kedves Testvérek!
Egy történet szerint, amely jól példázza a Szentlélek működését és a
mindennapok erejét, Assisi Szent Ferenc, akinek rendjében én is
szolgálhatom az Urat, a maga idejében szintén egy „szürke hétköznapban” élte
meg a Lélek indítását. Egy alkalommal a testvérek közül egy frissen
belépett fiatalember tele volt félelmekkel, hogy képtelen lesz a rend szigorú
életét teljesíteni. Ferenc atyánk nem hosszú tanításokat tartott neki,
hanem egyszerűen csak rámosolygott, és azt mondta: „Testvér, ne félj! A
Szentlélek a te szívedbe is tüzet gyújt majd, és akkor meglátod: amit ma
nehéznek érzel, az örömmé válik számodra.”
A testvér pedig később
valóban lángoló szívvel, örömmel teljesítette a szolgálatát, sőt másokat is
bátorítani tudott. Ferenc tehát nemcsak beszélt a Lélekről, hanem a
saját életével is tanúságot tett róla: mosolyával, bátorító szavával, és azzal
a szeretettel, amelyet a Lélek helyezett a szívébe. Ez a történet ma is arra
bátorít minket: bízzunk abban, hogy a Lélek tüze a mi szívünkbe is képes új
erőt önteni, és hogy nem vagyunk egyedül.
De Testvérek,
a Lélek csak akkor tud bennünk munkálkodni, ha mi is megnyitjuk előtte a
szívünket! Nem várhatjuk, hogy erőszakkal, magától ragyogja be az
életünket, ha mi közben bezárjuk az ajtót. A Lélek jelenlétét keresnünk
és kérnünk kell: ez lehet egy őszinte ima, egy esti hálaadás, a szentmisén való
részvétel vagy akár egy segítő kéz kinyújtása a másik felé. A Szentlélek
csendben és halkan is működik: amikor meghallgatunk valakit, amikor egy jó szót
mondunk, amikor megbocsátunk, vagy amikor békét teremtünk a családban és a
közösségben.
A Lélek ott van,
amikor reggel hálát adunk, hogy egy új napot kaptunk; ott van, amikor a
szívünkben kérjük: „Uram, mutasd meg, hogyan szolgálhatok ma Neked!” És
ott van akkor is, amikor a munkahelyen vagy otthon jó példával járunk elöl:
becsületesen dolgozunk, türelmesek vagyunk, nem háborodunk fel minden
apróságon. A Lélek segít, hogy ne csak a saját magunk érdekeit nézzük,
hanem a másik javát is keressük.
A Lélek vezet
bennünket a kicsi dolgokban éppúgy, mint a nagy döntésekben. Ő tanít meg
arra is, hogy képességeinket, tehetségünket — akár a kétkezi munkát, akár a
tanult tudást — bátran az Egyház és embertársaink szolgálatába állítsuk. Ő
ad bátorságot, hogy a hitünket ne csak titokban éljük meg, hanem bátran
megvalljuk akkor is, ha nehéz vagy ha kevesen vannak körülöttünk, akik ugyanígy
gondolkodnak.
Ha kérjük a Szentlelket,
Ő mindig megmutatja, merre menjünk, mit mondjunk, hogyan szeressünk. Így
válhatunk az Ő tanúivá a hétköznapok világában.
A Lélek
nem egy látványos csoda – hanem a mindennapi szeretet, a segítőkészség, a
türelem, a békesség, a megbocsátás Lelke. Ezek a csodák! Ez a pünkösdi Lélek
valódi gyümölcse. Így lesz a hétköznap is ünnep: amikor a Lélek „adja szánkra a
szót”, amikor képesek vagyunk jó szót szólni a másikhoz, amikor békét tudunk teremteni
a családban, a közösségben, a világban.
Kedves Testvérek!
Ma arra kérlek
benneteket: ne féljünk kérni a Szentlelket! Mondjuk újra és újra: „Jöjj el,
Szentlélek Úristen, újítsd meg a föld színét, kezdve az én szívemmel!” Hadd
legyen ez az imánk ma és a hétköznapokban is! Mert ahol a Lélek van, ott van
béke, öröm és egység. Ott van Krisztus és az Atya is, aki velünk él és lakást
vesz bennünk. Ne feledjük: Pünkösd nem csak az Egyház születésnapja,
hanem a mi újjászületésünk napja is lehet – ha nyitottak vagyunk a Lélekre, aki
ma is tüzet akar gyújtani bennünk.
Testvérek,
legyen ez a pünkösdi ünnep új kezdet az életünkben! Legyünk bátrak és nyitottak
a Lélek befogadására! Legyünk a Lélek tanúi ebben a világban, ahol a keresztény
értékek sokszor próbára vannak téve. Higgyük el: a Lélek velünk van, és
segít, hogy ne csak ünnepeljük, hanem meg is éljük Pünkösd titkát – nap mint
nap, családjainkban, munkahelyünkön, közösségeinkben.
Jöjj el, Szentlélek Úristen, és újítsd meg a föld színét – kezdve a mi szívünkkel! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése