Reggel még köd ült Esztelnekre, és a szívünkre is. A tájat szemerkélő eső áztatta,
a lélekben pedig ott motoszkált a fáradtság, a kétely, a lelassulás. De a
Szentháromságos Egy Isten nem maradt a távolban. Megszólított minket a
szentírás szavával, és velünk járt a nap folyamán, mint a Bölcsesség, amely az
Atya mellett játszadozott a világ kezdete óta.
És most este, visszatekintve a napra, megállunk
és felismerjük: a köd eloszlott, az eső
elállt, a Nap – az igaz világosság – beragyogta a tájat és a lelkünket is.
Ez nem véletlen. Ez kegyelem. Isten nemcsak létünket tartja fenn, hanem
hangulataink, lelkiállapotaink csendes fordulataiban is jelen van.
Az Atya szeretete, a Fiú békéje, és a
Szentlélek öröme csendesen dolgozott ma bennünk – láthatatlanul, de biztosan.
Amit reggel még csak hittel sejthettünk, estére már tapasztalat lett: Isten nem csak közel van, hanem bennünk él.
Köszönd meg ezt a napot. Mert nemcsak egy nap
telt el az időből – hanem egy lépéssel
közelebb jutottál a menny felé vezető úton.
Útravaló gondolat:
Aki
Isten szeretetében él, annak még a ködös nap is világossággá válik.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése