Uram, néha úgy érzem, az ima nem nekem való.
Azt gondolom, túl méltatlan vagyok, túl elfoglalt, túl rendezetlen belül.
Hallom, hogy a szemlélődés a csend útja, de megijedek tőle.
Azt hiszem, az csak a szerzetesek dolga, a kiválasztottaké.
De Te mást mondasz.
Te arra hívsz, hogy egyszerűen csak üldögéljek Veled.
Ne teljesítsek, ne bizonyítsak – csak legyek.
A jelenlétedben lenni, figyelni, csendben maradni.
Engedni, hogy a sok zűrzavar lecsendesedjen bennem.
Hogy amit szétszórt bennem az élet, újra egységbe rendeződjön.
Uram, ebben a világban minden széttörni látszik.
Fogalmak, kapcsolatok, álmok, tervek.
De Te azt mondod: ez a világ a Te szívedben egyetlen egész.
És én is: nem csak darabokra tört cserép vagyok,
hanem szeretetedben újra egész lehetek.
Taníts engem imádkozni.
Taníts veled lenni, csak úgy, csendben, egyszerűen.
Hogy reggelenként ne rohanással kezdjem a napot,
hanem Veled, a forrással, az Egésszel.
Hogy a napom ne széttöredezett legyen,
hanem céltudatos, összerendezett, békés – Benned.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése