(Kedves Blog Olvasók, mivel nem leszek gép közelbe, május 28-ig szünetelni fognak a reggeli üzenetek és esti gondolatok. Szíves megértésüket kérem.)
Voltál már úgy, hogy valaki túl sokat várt tőled, vagy
félreértette a jó szándékod? Amikor csak segíteni próbáltál, de úgy néztek rád,
mintha te lennél a megmentő? Ez történt Pállal és Barnabással is Lisztrában. A
csoda, amit tettek, valójában Isten szeretetének jele volt, mégis az emberek
pogány istenekként akarták őket ünnepelni. Egy félreértés elég volt ahhoz, hogy
az emberek ne Istent, hanem az Ő küldötteit dicsőítsék.
Mi vajon felismerjük-e Isten jelenlétét azokban, akiken keresztül
hozzánk szól, segít vagy vigasztal? És vajon nem esünk-e mi is abba a hibába,
hogy emberi dicsőséget keresünk ott, ahol Isten dicsőségét kellene meglátnunk?
A nap szentírási üzenetének kulcsgondolata:
„Emberek, mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk.” (ApCsel
14,15)
Pál és Barnabás szavai világosan emlékeztetnek: ők nem istenek,
csak emberek, akik Istenről tanúskodnak. A hangsúly nem rajtuk van, hanem azon,
akit hirdetnek. Az apostolok alázattal fordítják vissza a figyelmet az élő
Istenre, aki a teremtett világ szépségén, a történelem eseményein, és az
embereken keresztül is szól hozzánk.
Ez a figyelmeztetés ma is érvényes: ne ragadjunk le a
„külsőségeknél”! Ne csak a látványos vagy csodálatos dolgokban keressük Istent,
hanem a csendes hűségben, a jó szóban, a mindennapi szeretet gesztusaiban
ismerjük fel jelenlétét.
A mai nap arra hív, hogy szívünket megnyissuk az egyszerű és igaz
isteni jelenlét felismerésére. Ne csodákra várjunk, hanem vegyük észre a „kis
csodákat”: a kenyér illatát reggel, egy mosolyt a boltban, a testvéri
figyelmet, vagy az időt, amit valaki ránk szán.
Tegyük le a vágyat, hogy mi legyünk a „megoldás”, a „hős”, a
„mindenható”. Inkább engedjük, hogy rajtunk keresztül Isten cselekedjen. S
amikor mások elismeréssel fordulnak felénk, ne felejtsük el visszafordítani a
dicséretet Istenre: „Ő az, aki ezt tette, nem én.”
Ez különösen fontos ma, amikor sokan vagy dicsőítik az embert,
vagy épp elutasítanak mindent, ami Istenre mutat. Nekünk, keresztényeknek ebben
az ellentmondásos világban kell egyszerűen, hitelesen, alázatosan megjeleníteni
Krisztus örömét.
Fohász:
Útravaló gondolat a napra:
„Ha Isten dicsősége ragyog rajtam, ne magamat mutassam – hanem
Őt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése