„Az öröm útján felismerni Őt: Láttál engem, Fülöp… és mégsem
ismertél meg?”
Az öröm útja nem mindig nevetéssel van kikövezve. Néha
kérdésekkel, csalódásokkal, kereséssel telik. De a Feltámadott ott lép mellénk,
ahol nem is sejtjük. Fülöp kérdése – „Mutasd meg nekünk az Atyát!” – sokszor a
mi sóhajunk is, amikor az élet terhei alatt elhomályosodik a hitünk. Ma arra
hív bennünket Jézus, hogy vegyük észre: Ő velünk van. És akit látunk, abban
már az Atyát is láthatjuk. Ez az a felismerés, ami az igazi húsvéti öröm
forrása lehet a mindennapokban.
Pál apostol a feltámadás tényét idézi (1Kor 15,1–8): nem elvont
hitelv, hanem tanúság, amely személyes találkozásokon alapszik – „megjelent
Jakabnak is.” Jézus pedig Fülöp kérdésére válaszolva így szól: „Aki engem lát,
látja az Atyát” (Jn 14,6–14). A keresztény öröm alapja ez a személyes
kapcsolat: nem elég csak tudni Jézusról, hanem ismerni kell Őt – és általa
belépni az Atya közelségébe. Ez a húsvéti öröm lényege: Jézusban Isten arca
ragyog felénk.
Fohász:
Útravaló gondolat:
Az öröm útja ott kezdődik, ahol felismerem: Jézus már itt van
velem.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése