A nap végén, amikor minden elcsendesedik, és már nem sürgetnek a feladatok, gyakran eszünkbe jut: vajon ma mire volt elég az erőnk? Lehet, hogy sok minden történt – vagy épp csak a megszokott, rutinszerű dolgok ismétlődtek. Talán voltak fárasztó pillanatok, olyan percek, amikor türelmetlenek lettünk, elbizonytalanodtunk, vagy úgy éreztük, nem voltunk elég jók. Mégis: ha ma is próbáltunk hűségesen jelen lenni azok számára, akik ránk vannak bízva – ha odafigyeltünk egy szóra, elmondtunk egy imát, elvégeztünk egy apró feladatot szeretettel, – akkor ez a nap értékes volt.
Az igazi
öröm nem feltétlenül látványos, nem zajos. Nem mindig jár mosollyal vagy
ujjongással. Az öröm sokszor csendben születik, amikor megérezzük: Krisztus
velünk volt – a fáradtságban, a kötelességben, a szolgálatban.
Boldog
Gizella sem a történelemkönyvek főszereplőjeként vált szentté, hanem úgy, hogy
a hétköznapokban, sokszor a háttérben, hűséggel élt Isten és a családja
mellett. Nem a világ tapsát kereste, hanem Isten arcát.
Ma este mi
is rábízhatjuk a nap minden percét az Úrra. Amit jól tettünk, azt köszönjük
meg. Amit elrontottunk, azért kérjünk bocsánatot. Amit nem tudtunk befejezni,
azt bízzuk Rá. Mert Ő nem a tökéletest keresi bennünk, hanem a szeretetteljes
hűséget. És ahol ez ott van, ott már ragyogni kezd a feltámadás öröme.
🙏 Esti ima:
🌟 Útravaló éjszakára:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése