Kevés dolog fáj úgy, mint amikor a szívünkből jövő jó szót visszautasítják. Amikor nemcsak elutasítják, hanem kiforgatják, félremagyarázzák, ellenségként kezelik az embert ott, ahol a szeretet és hűség vezeti. Még nehezebb ez annak, aki Isten Igéjét hirdeti, és életét népéért szentelte.
Az evangélium hirdetésének útja nem mindig hoz látható
sikert – de sosem hiábavaló. A mai szentírási szakasz mély vigasztalás
mindazoknak, akik hűségesen vetnek, még ha könnyezve is.
Pál és Barnabás az örömhír hirdetői. A nép nagy része hallgatja őket, de a zsidó vallási vezetők féltékenységgel, gyűlölettel reagálnak. Előbb csak vitáznak, majd elűzik őket. Mégis: ők nem hallgatnak el, nem vonulnak vissza, nem keserednek meg. Helyette így szólnak: „A pogányokhoz fordulunk.” És a Lélek öröme betölti őket – azokat is, akik hittek, és őket is, akik hirdették.
Ez az Ige üzenet ma különösen is szól azokhoz, akik nap mint
nap próbálják az evangéliumot továbbadni családtagjaiknak, közösségüknek,
plébániájuknak, és gyakran falakba ütköznek. A pásztorokhoz, akiket fájdalommal
tölt el, amikor látják híveik közönyét vagy nyílt ellenállását. Akik évek,
évtizedek hűséges szolgálata után is úgy érzik, mintha idegenként járnának
saját nyájuk között.
Ez a lelkipásztor legnagyobb fájdalma: amikor a szeretettel
kimondott szó süket fülekre talál. Amikor az evangélium világosságát
megkérdőjelezik, kiforgatják, és saját hívei – akikért életét adta – úgy
tekintenek rá, mint ellenségre. Ilyenkor könnyű lenne elhallgatni, lemondani,
visszahúzódni.
De Pál és Barnabás példája azt mutatja: nem a látszólagos
siker, hanem a hűség számít. Az Ige nem tér vissza üresen. A pásztor szava nem
mindig azonnal ér célba – de Isten Lelke dolgozik. A könnyek között vetett mag
egyszer még aratásra érik.
A Feltámadt Krisztus maga is így járt: akiket szeretett,
azok gúnyolták k, elutasították, keresztre feszítették. De az Ő szeretete nem
fogyott el. És ebből a szeretetből meríthet erőt minden tanító, lelkipásztor,
minden édesapa, édesanya, pedagógus, keresztény, aki nap mint nap próbál
világítani, és gyakran csak hideg falakat talál.
Az öröm útján, csendes hűséggel
A mai nap arra hív, hogy ne adjuk fel! Nem az a dolgunk,
hogy mindenkit meggyőzzünk – hanem az, hogy hűségesek maradjunk. Az Ige hat,
akkor is, ha nem látjuk azonnal. A Lélek munkálkodik ott is, ahol mi csak
kudarcot sejtünk.
Ha ma valaki elutasít, ne keseredj el. Ha kiforgatják a
szavaidat, légy csendes és imádkozó. Ha gyanakvással néznek rád, szeress
tovább. Mert az öröm útja nem a göröngyöktől mentes, akadályoktól megtisztított
út – hanem a feltámadás útja, amely átvezet a golgotán, a kereszten.
Fohász
Útravaló gondolat
A Lélek öröme ott virágzik, ahol nem az elismerést, hanem
a hűséget választjuk.
Aki csendesen hűséges marad, az az Isten szívében már
győzött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése