Napközben
arról elmélkedtünk, hogy milyen könnyű ellenállni a Szentléleknek – különösen
akkor, amikor az igazság fáj, vagy amikor a Lélek olyasmire indít, amit
kényelmetlen lenne megtenni: bocsánatot kérni, elismerni a tévedésünket,
megbocsátani annak, aki megbántott. Ilyenkor nagyon erős a kísértés, hogy a
szívünk bezáruljon, megkeményedjen, és ne engedje be Isten átalakító
világosságát.
A mai
olvasmányban István vértanú, az öntudatos hivő, az elkötelezett Krisztus követő,
a nem csak színből, hanem szívből is keresztény bátor tanúságtételét
hallhattuk. Szembenézett a főtanáccsal, nem félt nevén nevezni az
igazságtalanságot, de amikor megkövezték, nem a bosszú hangján szólalt meg. Az
utolsó szavaiban ott zengett Krisztus Lelke:
„Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet… Uram, ne ródd fel nekik bűnül!”
Ez a Lélek
nem ítélni akar, hanem megbékíteni. Nem megtorolni, hanem átalakítani. Nem
megkeményíteni, hanem meglágyítani a szívet. És éppen ez a Lélek vezet
bennünket is – az öröm útján. Mert csak az képes igazi, belső örömre, aki a
szívében békében él önmagával, másokkal és Istennel.
Ma este
álljunk meg egy percre:
– Milyen helyzetekben éreztem ma, hogy nehéz volt engedni a Léleknek?
– Voltak-e pillanatok, amikor megkeményítettem a szívem – akár szóban, akár
gondolatban, akár hallgatással?
– És volt-e olyan perc, amikor mégis győzött bennem a Lélek csendes, megbékítő
szava?
Ne félj
ezeket a kérdéseket feltenni. Nem elítélésre, hanem gyógyulásra vezetnek. Mert
az öröm útja nem ott kezdődik, ahol minden tökéletes – hanem ott, ahol a Lélek
be tud lépni a sebzett szívbe, és ott új életet fakaszt.
🙏 Esti ima – A Lélek csendjében
Uram
Jézus,
köszönöm ezt a napot, a találkozásokat, a küzdelmeket, a csendeket.
Köszönöm, hogy ma is szólt hozzám a Te Lelked – talán halkabban, mint a világ
zaja,
de mégis biztosan és hűségesen.
Bocsásd
meg, ha elnémítottam a hangját.
Ha a szívem keményebb volt a kelleténél,
ha elfordultam az igazságtól vagy bezárkóztam a szeretet elől.
Taníts
meg ma este István szelídségére és Krisztus bátorságára.
Hadd kérjem én is, mint ő:
„Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet…
és ne ródd fel nekik bűnül.”
Add,
hogy a megbocsátásban öröm fakadjon bennem,
és hogy a Te békéd lehessen az én békém is – ma éjjel,
és minden nap, amíg Veled járom az öröm útját.
Ámen.
🌟 Útravaló éjszakára:
Az öröm útja ott kezdődik, ahol a Lélek szava fontosabb lesz a szív keménységénél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése