Ma a Szentírás három különböző helyről szól hozzánk (ApCsel 14,21b–27; Jel 21,1–5a; Jn 13,31–33a.34–35), de egy közös üzenetet hordoz: az Isten országa felé vezető út nem más, mint a szeretet útja, amelyet csak áldozattal, hűséggel és közösségben lehet járni. Ez az út nem mentes a szenvedésektől, de meg van világítva a Feltámadt Krisztus fényével. És a cél: az új Jeruzsálem, az üdvösség, Isten dicsősége, ahol minden könny letöröltetik, ahol nincs többé halál, gyász, jajkiáltás és fájdalom.
1. A mennyei Jeruzsálem
ígérete – és a földi zarándokút valósága
Szent János látomása (Jel
21) lenyűgöző és reménykeltő: „Új eget és új földet láttam... Isten
lakóhelye az emberekkel van.” Ez a cél, ahová mindannyian tartunk. De a mai
első olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 14) nem hallgatja el az
utat, amely oda vezet: „Sok szorongattatáson át kell bemennünk Isten
országába.”
Pál és Barnabás
nemcsak hirdetik az evangéliumot, hanem imával és böjtöléssel
választanak elöljárókat. Ez is a Szentlélek vezetése alatt történik. A közösség
imája, a hívek buzgósága, a személyes áldozatvállalás mind-mind eszköze annak,
hogy a kegyelem kibontakozhasson az életünkben.
Testvérek! Nemcsak
hallgatói vagyunk Isten szavának, hanem résztvevői is. Az üdvösség ingyenes, de
nem olcsó. Krisztus vére az ára. A mi válaszunk: kitartás, hűség, szolgálat
és szeretet.
2. A szeretet: nem opció,
nem választási lehetőség, hanem parancs
Az evangéliumban Jézus
búcsú szavait halljuk. Tudja, hogy elérkezett órája, és tudatosan vállalja a
szenvedést. Ebben az engedelmességben dicsőíti meg az Atyát. És ebben a drámai
pillanatban egy új parancsot ad tanítványainak: „Új parancsot adok nektek:
Szeressétek egymást!”
Nem azért új,
mert eddig nem ismertük volna – hiszen az ószövetségi törvény is ismerte a
felebaráti szeretet parancsát –, hanem új abban, ahogyan Jézus
szerette tanítványait: önfeláldozó, megbocsátó, hűséges szeretettel.
Ez a szeretet
nem érzés vagy hangulat kérdése, hanem döntés, tett és kitartás. És nem
is lehet személyválogató: mindenkit szeretnünk kell, még az ellenségeinket is.
Ezért mondjuk bátran: a szeretet alól nincs felmentés.
Lehet felmentést
kérni böjt alól, misén való részvétel alól, sőt még házasságkötési akadályok
alól is. De a szeretet alól nem lehet, mert ez a keresztény ember
ismertetőjele. Aki nem szeret, az megtagadja Jézust, bármennyit is
imádkozik, bármennyit is szolgál.
3. Mit is jelent a
szeretet gyakorlása a hétköznapokban? Mit jelent ez a szeretet
ma, 2025-ben, itt Esztelneken, vagy bárhol, ahol élünk? Nemcsak nagy tetteket –
hanem kis, hűséges szolgálatokat, amelyek sokszor észrevétlenek:
- Egy idős szomszéd meghallgatása.
- Egy családtag iránti türelem, még
akkor is, ha fárasztó.
- A közösség életében való aktív
részvétel – nem másokra várva, hanem kezdeményezve.
- A megbocsátás, még akkor is, ha fáj.
- A csendes jelenlét, amikor más már
nem tud mit mondani.
Ez a szeretet építi az
Egyházat. Ez az, ami láthatóvá teszi Krisztust a világban. Ez az, ami megdicsőíti
az Atyát, és bennünket is az ő dicsőségébe vezet.
4. Ne feledjük, a
mennyei Jeruzsálem felé csak a szeretet útján járhatunk. A mai vasárnap üzenete
tehát három szóban foglalható össze: Szenvedés, Szeretet, Dicsőség. A szenvedés
a jelen valósága. A szeretet a parancs és az út. A dicsőség a
végcél.
Nem elég álmodni a
mennyei Jeruzsálemről – oda el is kell indulni. Aki szeret, az már úton
van. Aki kitart a szeretetben – annak Isten minden könnyét letörli. Aki
szeretettel viseli keresztjét – abban Isten már most megdicsőül.
Befejezésül
elmondhatjuk, hogy sok mindent elvehetnek tőlünk – egészséget, anyagi javakat,
sőt időnként, de még a méltóságunkat is próbára tehetik. De a szeretet
ajándékát nem veheti el senki – azt csak mi tudjuk elhanyagolni vagy
megtagadni.
Ne tegyük! Szeressünk! Mert akkor lesz láthatóvá, hogy valóban Jézus tanítványai vagyunk. És akkor elmondhatjuk: „Isten velünk van, közöttünk lakik!” – már most. És örökre. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése