A nap végén, amikor elcsendesedik a világ körülöttem,
felidéződik bennem a virágvasárnapi tömeg. Ott voltam ma is köztük.
Ki voltam ma?
Aki örömmel dicsőít? Aki csendben figyel? Aki csalódottan távozik? Aki bánt,
aki vádol? Vagy az, aki sír a keresztre feszített Úr előtt?
Jézus ma is rám nézett. És én vajon vissza mertem nézni?
Mertem látni, mit tükröz a tekintete?
A virágvasárnapi pálmaág ma is ott volt a kezemben – de vajon hűség nőtt-e ki
belőle, vagy csak egy futó lelkesedés emléke?
Most, az éj csendjében, leteszem ezt a napot Jézus elé
– örömeimmel, gyengeségeimmel, szavaimmal és hallgatásaimmal együtt.
És kérem: tanítson meg engem igazán szeretni.
🙏 Esti
ima – Virágvasárnap tükrében
Uram Jézus Krisztus,
szelíd és alázatos Király,
aki nem fényes lovon, hanem szamárháton jöttél hozzánk,
ma is itt voltál köztünk – és én is ott voltam a tömegben.
Néztél rám,
szerető, mindent látó tekintettel.
Te tudod, ki voltam ma:
a hozsannázó, a hallgatag, a kétkedő, a sebzett, vagy a sebző.
Virágvasárnap tükrében
megmutattad, hogy az öröm, az árulás és az igazság
milyen közel vannak egymáshoz.
Köszönöm, hogy nem fordultál el tőlem ma sem –
akkor sem, amikor a szívem nem dicsőített Téged.
Bocsásd meg, ha elfordultam, ha vádoltam,
ha nem Téged kerestelek, csak a saját igazamat.
Tisztíts meg, és taníts hűségre,
hogy ne csak ünnepeljelek,
hanem kövesselek is – a csendben, a keresztnél, az igazságban.
Adj most békés álmot,
és formáld szívemet a Te szelíd szíved szerint,
hogy holnap újra Veled indulhassak –
nemcsak a hozsannák között, hanem a kereszt felé is.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése