A nagyhét első napjára ébredtünk. A templom falai között csendesen nő a feszültség: Jézus belépett Jeruzsálembe, és elindult a szenvedés útján.
De
mit tegyünk mi, akik talán nem is a világ hangos üldözésétől szenvedünk, hanem
saját kis közösségeink szúró, bántó, elforduló szavaitól, a közöny, a
féltékenység, a széthúzás légkörétől? Hogyan lehet ezen a napon elindulni
Jézussal a kereszt felé… és mégis szeretni?
A csendes Szolga ereje
„Nem kiált, nem lármáz, nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.” (vö Iz 42,1-7)
Izajás próféta megrajzolja az Isten Szolgájának képét, aki nem hódít meg tömegeket hangos szavakkal, nem rombol le rendszereket erőszakkal, nem válik harsánnyá a saját igazságának védelmében. Hanem csendben, alázattal, kitartó hűséggel dolgozik.
Odahajol a megtört emberhez, megőrzi a halvány
reményt, és igazságot szolgáltat – nem hatalommal, hanem szeretettel. Milyen
sokszor vágyunk arra, hogy végre valaki rendet tegyen! De ma Isten azt mondja:
te magad légy a csendes, szeretetteljes igazság hordozója.
Ma te is lehetsz „csendes Szolga”
A mai napon próbálj meg valamit másképp tenni. Ne válaszolj a bántó szóra bántással. Ne vágj vissza, ha félreértenek. Ne engedd, hogy a saját szívedet is beszennyezze a rosszindulat. Ha kell, csak hallgass – de a szívedben imádkozz a másikért. Légy jelen, és hordozd a béke jelenlétét. Egy mosoly, egy bátorító szó, egy elmaradt megjegyzés – ezekben ma az Isten igazsága jelenik meg. Így készül a húsvéti világosság.
Fohász – Ima a mai nap kezdetén
Útravaló mondat:
„A megrepedt nádat nem töri össze.” – Ma én is gyógyítani, nem törni akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése