Egy fénysugár az esti imánál – A naplemente üzenete a kápolnában

Ahogy a nagyböjti időszak vége felé közeledünk, és hamarosan elérkezik a húsvéti ünnep, szeretnék megosztani egy különleges pillanatot az esti imánkból. Ez az élmény arra emlékeztetett bennünket, hogy Isten fénye mindig jelen van az életünkben.

Ma este, amikor rendtársammal beléptünk a kápolnába, hogy elvégezzük az esti dicséretet, a légkör nyugodt és csendes volt. Az örökmécses halvány fénye és a tabernákulum melletti gyertya lángja békés áhítatot árasztott. Az egész nap borongósan telt, csak rövid időre bújt elő a nap, siettetve a tegnap hullott hó olvadását.

Imánkat az ismerős könyörgéssel kezdtük: „Istenem, jöjj segítségemre! Uram, segíts meg engem!” Éppen, amikor ezeket a szavakat mondtuk, valami különleges történt. A lenyugvó nap sugara utat talált magának a kolostor nemrégiben felújított nyugati kőfala fölött. Áthaladva a belső udvaron, a keleti szárny kápolnája előtti helyiség színes üvegablakán keresztül a kápolnába áradva meleg, aranyló fényt hozott. Olyan volt, mintha maga a napfény is részt akart volna venni az esti imánkban, hogy tiszteletét tegye az Oltáriszentség előtt, mielőtt visszavonulna az éjszakába.

A fény szelíden ragyogott, gyengéden megvilágítva a kápolnát és felemelve a lelkünket. Mintha maga az Úr akart volna emlékeztetni minket állandó jelenlétére. Ebben a pillanatban különösen átélhetővé vált az a mélységes összetartozás, amely a természetfeletti és a természetes, az isteni és az emberi, a szent és a profán világ között fennáll. Az Oltáriszentség jelenlétében elmondott ima – legyen az egyénileg csendben suttogott vagy közösségileg hangosan mondott – a ferences szerzetesek évszázadok óta végzett könyörgése, jókért és rosszakért egyaránt, belengi és átitatja a kolostor öreg falait. Mielőtt befejeztük volna esti áhítatunkat, a fény lassan elhalványult…

Ez az élmény mélyen megérintett. Emlékeztetett arra, hogy Isten kegyelme a legsötétebb napokon is áttörhet, ahogyan a fény is áttört az üvegablakon, hogy imánkat beragyogja. A nagyböjti időszakban, amikor szívünk talán a bűnbánat és a reflexió súlya alatt görnyed, az ilyen pillanatok arra emlékeztetnek, hogy Isten fénye soha nincs messze. Miközben készülünk Krisztus feltámadására, legyünk figyelmesek azokra a váratlan kegyelmekre, amelyek betörnek életünkbe.

Adja Isten, hogy irgalmának sugarai elérjenek bennünket sötétségünkben, és nyitott szívvel fogadjuk az Ő fényét, ahogy közeledik a húsvét szent ünnepe. Ámen.