Ez azt mutatja nekünk: lehetünk testközelben Jézushoz — elmegyünk templomba, imádkozunk, részt veszünk szertartásokon — de a szívünk mégis távol lehet tőle.
Mert nem a külső számít, hanem az, ami belül történik.
És
Jézus? Nem alázta meg Júdást. Nem kiáltott rá, nem tette szégyenpadra.
Csendben, szelíden szerette tovább.
Ez az isteni szeretet lényege: nem a bűnt keresi, hanem az embert. Nem
elutasít, hanem vár. Nem visszavág, hanem kitárul.
Gondold ma
este végig egyszerűen a napodat:
– Volt olyan, akit ma csak „kibírtál”, de nem szerettél?
– Voltak szavaid, amikkel sebet okoztál, vagy épp hallgattál, amikor ki
kellett volna állni valaki mellett?
– Volt olyan pillanat, amikor érezted, hogy Jézus közel van… de te mással
voltál elfoglalva, elnyomva a belső hangját?
És azt is
nézd meg:
– Volt-e ma olyan, amikor nem szóltál vissza, nem álltál bosszút, hanem
csendben elviselted valaki hibáját?
– Volt-e egy apró szeretetgesztus, amit senki nem vett észre, de te
mégis megtettél?
Mert
ezekben a látszólag jelentéktelen pillanatokban van a valódi szívközelség
Jézushoz.
Ez a nagyszerdai este nagy ajándéka: felismerni, hogy a csendben döntések
születnek – jók is, rosszak is. De ha a csendet Jézussal éljük meg, akkor
abból új élet fakad.
Esti ima:
Uram
Jézus,
Köszönöm a mai nap csendjeit,
még ha nehezen is viseltem őket.
Köszönöm, hogy nem utasítasz el,
még akkor sem, ha áruló gondolataim, szavaim, tetteim voltak.
Taníts meg
szeretni a csendben,
taníts meg hallgatni a másikat,
és meghallani Téged.
Most a Te
kezedbe teszem ezt a napot,
minden hibámmal, gyengeségemmel,
de a vágyammal is, hogy holnap Veled kezdjek újra.
Ámen.
Éjszakai útravaló:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése