Nagyböjti lelkizarándoklat lefekvés előtti gondolata: Visszatalálni Istenhez – A nap lezárása kegyelemben

A nap végén megállunk egy pillanatra. Ma Isten szavát hallottuk: „Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.” (Ez 18,23) Vajon meghallottuk? Megmozdult bennünk valami?

A lelki gyakorlat első napján talán világossá vált, hogy Isten mindig nyitva tartja előttünk az ajtót. Nem zárja ránk a múltunk terheit, hanem hív, hogy forduljunk vissza, és találjunk rá az igazi életre. Ma milyen gondolatok érintettek meg? Hol éreztük Isten szerető figyelmét? Milyen lépéseket tehetünk holnap, hogy még inkább Rá bízzuk magunkat?

Bármilyen nehézséggel, bármilyen töredezett szívvel is érkezünk, tudjuk: Istenhez visszatalálni mindig lehetséges. Nem számít, milyen messzire sodródtunk, egyetlen szívből jövő fohász is elég, hogy Ő megöleljen bennünket.

Ma este kérjük az Esztelneki Madonna oltalmát, hogy édesanyaként vezessen minket Fiához. Szent György vértanú bátorságát is kérjük, hogy ne féljünk a megtérés útjára lépni. És kérjük a ferences templom csendjében rejlő béke forrását, Krisztust, hogy holnap új szívvel folytathassuk ezt a belső utat.

Esti ima

„Uram, köszönöm ezt a napot, minden szót, amelyet küldtél, és minden csendet, amelyben jelen voltál. Tudom, hogy mindig hívsz, és azt akarod, hogy éljek. Segíts, hogy ne féljek Rád bízni az életemet!

Esztelneki Szűzanya, oltalmazd e lelkigyakorlat résztvevőit, vezess minket szent Fiadhoz!

Szent György vértanú, járj közben értünk, hogy legyen bátorságunk szembenézni önmagunkkal és Istenhez térni!

Szent Ferenc lelkülete töltse be szívünket, hogy békességben és örömmel haladjunk az Úr útján.

Ámen."

Útravaló gondolat az éjszakára

Bármilyen messzire sodródtam, Isten mindig vár rám.