A lelki gyakorlat első napján talán világossá vált, hogy
Isten mindig nyitva tartja előttünk az ajtót. Nem zárja ránk a múltunk terheit,
hanem hív, hogy forduljunk vissza, és találjunk rá az igazi életre. Ma milyen
gondolatok érintettek meg? Hol éreztük Isten szerető figyelmét? Milyen
lépéseket tehetünk holnap, hogy még inkább Rá bízzuk magunkat?
Bármilyen nehézséggel, bármilyen töredezett szívvel is
érkezünk, tudjuk: Istenhez visszatalálni mindig lehetséges. Nem számít,
milyen messzire sodródtunk, egyetlen szívből jövő fohász is elég, hogy Ő
megöleljen bennünket.
Ma este kérjük az Esztelneki Madonna oltalmát, hogy
édesanyaként vezessen minket Fiához. Szent György vértanú bátorságát is kérjük,
hogy ne féljünk a megtérés útjára lépni. És kérjük a ferences templom
csendjében rejlő béke forrását, Krisztust, hogy holnap új szívvel folytathassuk
ezt a belső utat.
Esti ima
„Uram, köszönöm ezt a napot, minden szót, amelyet küldtél,
és minden csendet, amelyben jelen voltál. Tudom, hogy mindig hívsz, és azt
akarod, hogy éljek. Segíts, hogy ne féljek Rád bízni az életemet!
Ámen."
Útravaló gondolat az éjszakára
Bármilyen messzire sodródtam, Isten mindig vár rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése