Kép elemzés: A falak beszélnek, hallgassunk rájuk.

Szilveszter archivum 

A régi falak beszélnek. Nem csupán építőanyagokból állnak, hanem történeteket őriznek, tanúságot tesznek, s ha figyelmesen nézünk rájuk, a múlt bölcsességét sugározzák felénk. A kolostor e boltíves helyisége – most frissen felújítva, mégis eredeti formáját megtartva – többet hordoz magában, mint csupán téglát, követ és habarcsot. Egy élettér, amely a hűség, a kitartás és a megújulás jelképe.

A múlt lenyomata

Ez a helyiség egykor szerzetesi ebédlőként szolgált, ahol imádságos és szentéletű szerzetesek táplálkoztak, nemcsak testi, hanem lelki értelemben is. E falak között tanultak, gondolkodtak és imádkoztak ferences kispapok, itt ízlelgették a filozófia igazságait, s innen indultak tovább hivatásuk útján. E boltív alatt ültek a környékbeli kisiskolások és gimnazisták is, akik a szerzetesek bölcs irányításával ismerkedtek az írás és olvasás művészetével, s szívták magukba a vallási és világi ismereteket.

De a történelem viharai sem kímélték ezt a helyet. Az 1921-es tűzvész fekete foltokat hagyott a téglákon, ahogy a fájdalom nyomot hagy az emberi lélekben is. Az 1951-ben elhurcolt szerzetesek szenvedése, az 1952-ben ide deportált testvérek küzdelme, a diktatúra súlyos évei mind-mind e falak emlékezetébe vésődtek. Az egykor közösségi térként működő ebédlő egy időre elnémult, elhagyatott pincévé lett, titkokat őrzött, és olykor a feledés homályába merült.

A jelen hívása

Most, a letisztított falak, a korszerűsített padló, az új fényforrások és a friss nyílászárók nem csupán fizikai értelemben hoztak újjászületést. Ez a helyiség ismét teret ad a találkozásnak, a gondolkodásnak, a közösségépítésnek. Az idő kerekét nem forgathatjuk vissza, de tanulhatunk belőle. Az új világítás mintha az egykori imák, a szenvedések és a remények fényeit keltené új életre.

A kérdés azonban ránk is vonatkozik: vajon mi is képesek vagyunk-e úgy megújulni, hogy közben megtartjuk valódi önmagunkat? E kolostori tér példája arra hív minket, hogy a múlt sebeit ne takarjuk el, hanem engedjük, hogy tanúságtétellé váljanak. A megtisztulás, a megvilágosodás és a megújulás nem jelenti az alapok elhagyását – éppen ellenkezőleg, azok megerősítését szolgálja.

A jövő reménye

Ahogyan e helyiség bizakodva él a jelenben, és reménykedve tekint a jövőbe, úgy nekünk is megvan a lehetőségünk ugyanerre. Bár elképzelésünk van, de még pontosan nem tudjuk, hogy a következő években milyen célokra használjuk majd ezt a teret, viszont egyvalami biztos: újra élet lesz benne. Ahogy az egykor itt elmondott imák füstje ég felé szállt, úgy mi is emeljük tekintetünket az ég felé, és kérjük Isten áldását e helyre, hogy legyen a találkozás, a tanulás és az elmélyülés színtere.

A falak beszélnek. Hallgassunk rájuk!