Évközi 8. vasárnap – második rész: „Szavaid építenek vagy rombolnak? – Mi az igazság, amit ki kell mondani?

 Mi a helyzet az igazság kimondásával, mi az igazság?

Ha tudom, hogy az igazság fájdalmat fog okozni, elhallgassam, vagy ki kell mondanom még akkor is, ha sebet ejt? Babits Mihály így ír: "Vétkesek közt cinkos, aki néma” - aki hallgat!

Az evangélium nem a hallgatás, hanem az igazság szeretetteljes kimondásának üzenetét hordozza. Jézus maga is az igazság tanítója volt, de soha nem bántó, hanem építő módon szólt. Az igazságot kimondani keresztényi kötelesség, de az nem lehet nyers, pusztán ítélkező beszéd. Az igazság csak akkor válik építővé, ha szeretettel és irgalommal közöljük.

Valóban, az igazságot ki kell mondani, ami másnak esetleg fájhat, mert őt érintő negatívumról van szó és hogy ezt szeretettel és irgalommal kell kimondani és nem végleges ítéletet hozva. De mi az igazság, amit minden áron ki kell mondani, mit tartalmazhat ez az igazság, mihez kel viszonyitani és ki dönti el, hogy ez az igazság?

Mi az igazság, amit minden áron ki kell mondani?

Az igazság, amit minden áron ki kell mondani, az Isten igazsága – vagyis az, amit a Szentírás és az Egyház tanítása örök érvényűként és üdvösségre vezetőként mutat be. Nem minden igazság egyforma súlyú: egyes igazságok az emberi kapcsolatokat érintik, mások az örök üdvösség kérdésében meghatározóak.

Mihez kell viszonyítani az igazságot?

Az igazság mércéje maga Jézus Krisztus, aki azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Tehát az igazságot mindig Krisztus tanításához és példájához kell igazítani. Ha egy kijelentés vagy egy álláspont összeegyeztethető az Evangéliummal, az Egyház hiteles tanításával, akkor az igazságként állhat előttünk. Az igazság tehát nem szubjektív, egyéni vélemény vagy érzés kérdése, hanem az isteni kinyilatkoztatásból és az erkölcsi törvényből fakadó tény.

Ki dönti el, mi az igazság?

Az igazság nem az emberi vélemények vagy érzések szerint változik, nem is a többség szavazatától függ. Az Egyház tanítóhivatala (a pápa és a püspökök közössége) hivatott az isteni igazságot hitelesen értelmezni és továbbadni. Ugyanakkor az emberi élet mindennapi kérdéseiben a lelkiismeret szerepe is meghatározó: „Az ember szívébe írta Isten törvényét” (vö. Róm 2,15). Az imádságban és a Szentírás tanulmányozásában megvilágosodott lelkiismeret segít felismerni, mikor kell az igazságot kimondani, és hogyan kell azt megtenni.

Milyen igazságot kell mindenáron kimondani?

• Azokat az igazságokat, amelyek az ember üdvösségével kapcsolatosak (például a bűn és a kegyelem valósága, az élet szentsége, a hit és erkölcs alapvető igazságai).
• Azokat az igazságokat, amelyek mások testi-lelki javát szolgálják (például egy barát vagy testvér figyelmeztetése, ha rossz úton jár).
• Az igazságot a társadalmi igazságtalanságok, bűnök ellen (például az emberi méltóság védelme, a szegényekért való kiállás, a korrupció elleni szókimondás)

Hogyan alkalmazzuk ezt a tanítást?

Az igazság kimondása önmagában nem elég – az is számít, hogy aki hallja, hogyan fogadja, és hogyan segíthetjük őt abban, hogy megértse és elfogadja. Az igazságot nem erőltetni kell, hanem szeretettel, fokozatosan és bölcsen kell megmutatni a másik ember számára. Ha segíteni akarunk valakit a helyes útra térni, akkor figyelembe kell vennünk, hogy:

• Az igazságot csak akkor tudja befogadni valaki, ha a szíve nyitott rá. Ha elutasítást érzünk, nem szabad erőltetni, hanem inkább imádkoznunk kell érte, hogy Isten készítse elő a lelkét.
• A szeretettel kimondott igazság nem bántó, hanem felemelő. Nem az a cél, hogy megalázzuk vagy megszégyenítsük a másikat, hanem hogy segítsük őt felismerni a hibáját és változtatni rajta.
• A türelem és az empátia kulcsfontosságú. Ha valaki téves gondolkodásban él, nem biztos, hogy egyetlen beszélgetés során megváltozik. Lehet, hogy időre és több alkalomra van szüksége, hogy megértse és elfogadja az igazságot.
• Érdemes példát mutatni. Sokszor a szavak helyett az életünk, a cselekedeteink beszélnek a leghangosabban. Ha az igazságot képviseljük, akkor a saját életünkben is meg kell valósítanunk azt.
• Imádkozzunk azokért, akiket szeretnénk rávezetni az igazságra. Kérjük Istent, hogy adjon nekik nyitott szívet, és segítsen nekünk is megfelelő módon közvetíteni az igazságot.

A cél nem az, hogy ítélkezzünk vagy elítéljük a másikat, hanem hogy szeretettel vezessük őt az igazság felismerésére. Az igazság nem rombolásra, hanem építésre szolgál – ahogyan Jézus is tanította, amikor a bűnösökhöz szólt: sosem tagadta meg az igazságot, de mindig a szeretet és az irgalom szellemében tette.

 Hogyan kell ezt kimondani?

• Nem ítélkezően, hanem szeretettel és építő módon.
• Nem saját indulattól vezérelve, hanem Krisztus lelkületével.
• Nem gőgből, hanem alázattal, mindig készséggel a párbeszédre.

Összegzés

Az igazság kimondása tehát nem egyszerűen „megmondani a magunkét”, hanem felelősség, amelyet szeretettel és bölcsességgel kell gyakorolnunk. Ha az igazság csak sebez, de nem vezet el a jóra, akkor nem Krisztus módján mondtuk ki. Az igazság végső célja mindig a megtérés, a szabadulás és az üdvösség.