Ahogy ma reggel elindultunk, az Úr hegyéhez járultunk – nem félelemmel és rettegéssel, hanem azzal a bizonyossággal, hogy a mennyei Jeruzsálem felé tartunk. Egész napunkban ott volt ez az ígéret: Isten nem távoli, nem félelmetes, hanem közel van hozzánk, a szívünkben, a közösségünkben, az egyszerű hétköznapi pillanatokban.
Most, amikor az este csendje betakarja Csíksomlyót, álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk át: hol tapasztaltuk ma Isten közelségét? Egy kedves szóban, egy segítő gesztusban, egy csendes imában, egy lélekemelő találkozásban? A mennyei Jeruzsálem nem csupán a jövő ígérete, hanem már most is valóság ott, ahol szeretet, béke és Istenre figyelő szív van.
Ahogy álomra hajtjuk fejünket, legyen ez a bizonyosság velünk: nem egy sötét és bizonytalan világban alszunk el, hanem az Atya szerető oltalmában, aki ma is vezette lépteinket, és holnap is hív, hogy haladjunk tovább felé.
Esti ima: Az Úr békéjében
Hálát adok Neked a mai nap minden ajándékáért,
az apró örömökért, a csendben adott kegyelmekért,
az emberek szeretetéért és a Te közelségedért.
Te vagy az én menedékem, világosságom és erőm.
Ahogy ma reggel hívtál, úgy most este is hívsz:
hogy szívemet elcsendesítsem és Rád bízzam mindenemet.
Add, hogy álmaim békés jelenlétedben pihenjenek,
s amikor holnap felébredek, újult szívvel induljak el Feléd!
Jézusom, benned bízom, a Te kezedben nyugszom el.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése