Lefekvés előtt: „Kinek a kezében van az evező?” – Esti gondolat a hitről

Ahogy a nap végéhez érünk, gondoljuk át: ma is voltak hullámok, talán viharok is az életünk tengerén. Lehet, hogy bizonytalanság, félelem, kétség vagy küzdelem töltötte be a szívünket. És ott van a kérdés: ki tartotta a kezében az evezőt?

Te, aki hiszel, voltak pillanatok, amikor elbizonytalanodtál? Amikor úgy érezted, hogy Isten „alszik” a csónakban, és a vihar egyre csak erősödik? Te, aki még keresed Őt, talán azt gondolod, hogy minden csak rajtad múlik, és egyedül kell megbirkóznod a hullámokkal? És te, aki még mindig félsz, mert nem érzed elég erősnek a hited – vajon ma volt-e olyan perc, amikor hagytad volna, hogy Isten vezessen, de a félelem erősebb volt?

Jézus ma is kérdez: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” A vihar nem feltétlenül múlik el azonnal, de ha Isten a csónakunkban van, akkor nincs mitől félnünk. A hit nem azt jelenti, hogy soha nem fúj a szél, hanem azt, hogy van valaki, aki erősebb a viharnál.
Most, amikor lepihenünk, engedjük el az evezőt. Bízzuk magunkat Istenre. Ő mindig velünk van, akkor is, ha nem látjuk, akkor is, ha a hullámok még magasak. Egy jobb hazát készített nekünk – itt is, és odaát is.

Esti ima:

Mennyei Atyám,
hosszú volt a nap, sok mindent átéltem,
voltak örömeim, de voltak küzdelmeim is.
Talán féltem, talán kételkedtem,
talán úgy éreztem, egyedül vagyok a viharban.

De most, ebben a csendben, tudom:
Te mindig itt vagy.
A csónakomban, az életemben, a szívemben.
Segíts, hogy elengedjem a félelmet,
és rád bízzam magam teljesen!

Ha a holnap is hoz hullámokat,
taníts meg rá, hogy ne rettegjek,
hanem bízzam Benned, mint Ábrahám,
higgyek az ígéretben, mint Sára,
és engedjem, hogy Te irányítsd az evezőt.

Köszönöm a mai napot, Uram.
Veled hajtom álomra a fejem.
Ámen.

Áldott éjszakát!