Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a vasárnapon, amikor az évközi 5. vasárnapot ünnepeljük, és egyben a betegek szentségét is kiszolgáltatjuk azok számára, akik testi-lelki megerősítésre vágynak. A mai liturgia szentírási olvasmányai arra hívnak bennünket, hogy felismerjük Isten jelenlétét életünkben, és engedjük, hogy kegyelme átformáljon minket.
 |
| Szilveszter archívum - Lourdes |
Kérjük ma együtt az Urat, hogy az Ő kegyelme töltse be szívünket, erősítse hitünket, és vezessen bennünket az Ő szeretetének útján!
Most vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, bánjuk meg bűneinket és kérjük Isten irgalmát, hogy méltó módon vehessünk részt e szentmiseáldozatban…
Ma az évközi 5. vasárnapon, amikor a közeli Betegek Világnapja kapcsán, a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánljuk mindazokat, akik testi vagy lelki betegségben szenvednek, kiszolgáltatva számukra a betegek szentségét, amely nemcsak erőt és vigaszt ad a szenvedőknek, hanem kifejezi Isten irántuk tanúsított szeretetét és irgalmát.
A Franciaországi Lourdes-ban 1858-ban a Szeplőtelen Szűz Mária tizennyolc alkalommal jelent meg egy egyszerű, szegény leánynak, Szent Bernadettnek. Őt használta fel arra, hogy a betegek és szenvedők figyelmét felhívja az Eucharisztia, az Oltáriszentség jelentőségére is. A jelenések során Bernadett arra kapott felszólítást, hogy ásson a földbe, és ekkor egy forrás fakadt, amely azóta is számos testi és lelki gyógyulás helyszíne lett. Lourdes ma is az imádság, a megtérés és a remény városa, ahol a betegek vigaszt és erőt meríthetnek.
Mária Lourdes-i megjelenése Isten ajándéka korunk embere számára, mert a természetfölöttiben való hitnek, az Isten-szeretetnek, a jámborságnak gyógyító ereje, amelyet a jeruzsálemi Siloe-tónál a vakon született ember meggyógyítása által mutatott meg az Úr (Jn 9), és ez új bizonysággal ragyog előttünk a Lourdes-i gyógyulások révén.
Az első olvasmányban (Iz 6,1-2a.3-8) Izajás próféta látomása az Úr dicsőségéről és szentségéről szól. Amikor megpillantja Istent, azonnal felismeri saját méltatlanságát: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok.” Ez az élmény nagyon hasonló ahhoz, amit Simon Péter is megtapasztal az evangéliumban (Lk 5,1-11), amikor a csodálatos halfogás után Jézus lábához borulva így kiált: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”
Ez az alázatos felismerés azonban nem a kétségbeesésbe vezet, hanem éppen az Isten irgalmának megtapasztalásához. Izajás ajkát az angyal megtisztítja az izzó parázzsal, Péternek pedig Jézus így szól: „Ne félj!” Mindketten új küldetést kapnak: Izajás prófétává válik, Péter pedig „emberhalász” lesz.
A szentleckében (1Kor 15,1-11) Szent Pál apostol keresztény hitünk legmélyebb igazságát hirdeti: Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették, de harmadnap feltámadt. Ezt az igazságot sokan tanúsították, köztük maga Pál is, aki saját méltatlanságát ismerve vallja meg: „Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.”
Ez az örömhír ad számunkra reményt a mai napon is. Akár bűneink, akár betegségünk miatt érezzük magunkat erőtlennek, Krisztus keresztje és feltámadása biztosít bennünket arról, hogy Ő képes meggyógyítani, megtisztítani és új életet adni nekünk.
A mai szentmisén kiszolgáltatjuk a betegek szentségét, amely nem csupán a testi gyógyulás kegyelmét hordozza, hanem lelki erőt is ad a szenvedések elviselésére, a bűnöktől való megtisztulásra és az Istenbe vetett bizalom megerősítésére.
Ahogyan Péter és Izajás megtapasztalták az isteni közelség és megtisztulás erejét, úgy mindannyian meghívást kapunk arra, hogy merjünk Isten irgalmába kapaszkodni. Jézus ma hozzánk szól: „Ne félj!” Ne féljünk rábízni magunkat az Ő kegyelmére, mert Ő az, aki erőt ad a gyengeségben, és reményt a szenvedésben.
A szenvedésekben és megpróbáltatásokban mi is hasonlók vagyunk Péterhez: gyenge, tétovázó emberek, éppen ezért Jézus hozzánk is így szól: "Ne félj!" Ne féljetek: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20) – ígéri mennybemenetele előtt apostolainak és általuk, nekünk is. Ez az ígéret pedig leginkább az Oltáriszentségben teljesedik be, válik kézzelfoghatóvá a mi számunkra.
Ezért az Oltáriszentség fontossága különösen kiemelkedő a betegségek idején, hiszen Krisztus jelenléte az Eucharisztiában a legnagyobb vigaszt és erőt nyújtja számunkra. A testi és lelki beteg ember számára az Oltáriszentség olyan táplálék, amely Isten közelségét és gyógyító erejét hordozza.
Ahogy a betegek szentsége megerősíti a szenvedőket, úgy az Eucharisztia is elengedhetetlen forrás számunkra, amely által Krisztus velünk marad és erőt ad a megpróbáltatásokban.
Egy idős, súlyosan beteg asszony története segíthet megérteni a betegek szentségének erejét. Ez az asszony hosszú éveken át szenvedett, de félt attól, hogy kérje a szentséget, mert úgy érezte, az már csak a halál előtti utolsó kenet. Amikor végül papjától megkapta a betegek szentségét, nemcsak testi fájdalmai enyhültek, hanem lelke is békére talált. Újra tudott mosolyogni, imádkozni, és mély kapcsolatba került Istennel. Az utolsó hónapjaiban, míg készült a végső nagy találkozásra, már nem a félelem, hanem a remény és a hála töltötte el.
Ez a történet arra ösztönöz minket, hogy amikor erőnlétünk meggyengül és egészségünk súlyosan megromlik, ne féljünk kérni a betegek szentségét, hanem éljünk az Úr Jézus, a betegek gyógyítójának hatásos ajándékával.
A betegek szentsége, amelyet ma kiszolgáltatunk, nem csupán a testi gyógyulás kegyelmét hordozza, hanem lelki erőt, békét és vigaszt is nyújthat mindazoknak, akik hittel és nyitott szívvel fogadják. E szentség által maga Krisztus érinti meg a beteget, akárcsak amikor földi élete során gyógyított.
Az Egyház e szentségben különös módon hordozza Krisztus irgalmát, amelyet az evangéliumokban is oly sokszor megtapasztaltunk. Jézus maga mondta: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhek alatt görnyedtek, és én felüdítelek titeket" (Mt 11,28).
Kedves Testvérek! A mai nap legyen mindannyiunk számára a hit és a bizalom megerősítésének ideje. Könyörögjünk a Lourdes-i Szűzanya közbenjárását is kérve mindazokért, akik testi vagy lelki betegséggel küzdenek. Kérjük Istent, hogy a betegek szentségén keresztül adjon erőt, vigaszt és áldást mindazoknak, akik ma ezt a kegyelmet befogadják.
Ezért most fölállva így imádkozzunk:
Urunk, Jézus Krisztus, a betegek gyógyítója és az erőtlenek támasza, kérünk, tekints irgalmas szemmel mindazokra, akik testi vagy lelki betegséggel küzdenek. Erősítsd meg őket hittel és reménnyel, hogy soha ne érezzék magukat egyedül szenvedéseikben.
Adj vigaszt az időseknek, akiknek ereje megfogyatkozott, és töltsd el szívüket békéddel. Tedd számukra az Eucharisztiát erőforrássá, amelyből táplálkozhatnak és vigaszt meríthetnek.
Kérünk, áldd meg mindazokat, akik a betegeket ápolják és gondozzák, hogy szeretetük és szolgálatuk által a Te jelenléted sugározzon a szenvedők felé.
A Lourdes-i Szűzanya közbenjárására kérünk, Urunk, áraszd ki gyógyító kegyelmedet mindazokra, akik hozzád fordulnak bizalommal.
Kérjük számukra és mindnyájunk számára Isten kegyelmét, hogy megtisztulva, megerősödve és Krisztus szeretetével eltelve folytathassuk életünk útját, bízva abban, hogy Jézus mindig velünk van.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése