Lefekvés előtti gondolata: „Az Úr útjának csendes előkészítése”

Az Advent második vasárnapja különleges meghívást hordozott: „Készítsétek az Úr útját!” Ez az üzenet nem csupán szép szavak összessége, hanem cselekvésre hívó szó. Arra buzdít, hogy a szívünk mélyén, életünk minden szegletében készítsünk helyet Jézus számára. Ahogy Keresztelő János hirdette a bűnbánat fontosságát, úgy ma is arra kapunk hívást, hogy a lelkünk tisztaságában találkozhassunk az érkező Krisztussal.

Az elmúlt napokban talán próbáltunk elcsendesedni, jobban figyelni, megbocsátani, elengedni vagy hálát adni. Minden kis lépés, minden szándék és minden ima közelebb visz ahhoz, hogy az Úr útját valóban egyengessük a szívünkben. Este, amikor elcsendesedik körülöttünk minden, érdemes megállni, és végig gondolni: hol sikerült közelebb kerülnünk Istenhez, és hol van még szükség gyógyulásra, megtérésre?

Ne feledjük, az adventi várakozás nem passzív várakozás, hanem aktív felkészülés. Olyan, mint amikor vendéget várunk: mindent elrendezünk, letöröljük a port, meggyújtjuk a gyertyákat, és kitárjuk az ajtót. Isten is ilyen nyitott szívet vár tőlünk.

Ima az este csendjében:

Urunk,
Te, aki eljövendő vagy,
köszönöm, hogy ezen az adventi estén is jelen vagy a szívem csendjében.
Köszönöm, hogy hívsz és arra buzdítasz, hogy elkészítsem az utat számodra.
Segíts, hogy ma este minden, ami terhet jelent, eléd tehessem,
és újra megtapasztalhassam a Te békédet és szeretetedet.
Adj erőt, hogy napról napra jobban felismerjem,
hol van szükség változásra az életemben,
és adj bátorságot, hogy a szívem ajtaját mindig nyitva tartsam előtted.
Kérlek, áldd meg az éjszakámat, töltsd be álmaimat a Te békéddel,
és holnap reggel új reménnyel és szeretettel töltsd meg a szívemet.
Kérlek, áldd meg szeretteimet, barátaimat, jótevőimet, plébániaközösségem tagjait 

és mindazokat, akikért imádkozni tartozom. Ámen.