A mai napon az Egyház Krisztus Király ünnepét üli, amely az egyházi év lezárása és egyben koronája. Ünnepeljük Krisztust, a Világmindenség Királyát, aki nem földi értelemben vett uralkodó, hanem az igazság, szeretet és béke Királya. Ez az ünnep nem csupán a múlt vagy a jövő eseményeire irányítja figyelmünket, hanem arra is, hogy hogyan élhetünk ma is Krisztus királyi uralma alatt. Elmélkedésünkben vizsgáljuk meg az ünnep történetét, bibliai alapjait, jelentőségét, és hogy mit üzen nekünk mindennapi életünkre.
1. Krisztus Király ünnepét XI. Piusz pápa vezette be 1925-ben, az "Quas Primas" enciklikájával. A pápa célja az volt, hogy emlékeztesse a világot Krisztus uralmára egy olyan korszakban, amikor a világháború borzalmai és az erkölcsi hanyatlás fenyegette az emberiséget. Az enciklika világosan rámutatott, hogy Krisztus Király uralma az igazságosság, szeretet és béke elvein alapul, és nem a politikai vagy gazdasági rendszerek uralmára épít.
Az ünnep üzenete ma is időszerű. A mai modern társadalom is gyakran figyelmen kívül hagyja nemcsak az isteni, de sokszor a természeti törvényeket is, (gondolhatunk itt az ember biológiai adottságaira, önazonosságára, férfi és nő mivoltára). A mai modern társadalom elfordul az isteni értékektől, az erkölcsi rendtől és saját uralmát helyezi előtérbe. Krisztus Király ünnepe erre válaszul hirdeti, hogy Jézus az idő és örökkévalóság Ura, akinek uralma megváltást és reményt hoz az emberiségnek.
2. Az első olvasmányban (Dán 7,13-14) Dániel próféta megjövendölte egy "emberfiához hasonló" alak érkezését, akinek Isten örök királyságot ad. Ez a jövendölés Krisztusra vonatkozik, aki földi életében az Isten országát hirdette, feltámadása után pedig megmutatta, hogy az Ő uralma minden nemzedéké és népé.
A Jelenések könyvéből vett szentleckében (Jel 1,5-8) Szent János apostol kinyilatkoztatása megerősíti Krisztus mindenek feletti uralmát: Ő "a királyok Királya", aki szeretetével és a kereszten ontott vére által megszabadította népét. Krisztus uralma nem zsarnokság, hanem szabadító szeretet.
Az evangéliumi szakaszban (Jn 18,33b-37), maga Jézus tanúsítja Pilátus előtt Király voltát, de azt is hozzáteszi, hogy az Ő királysága nem e világból való. Ő az igazság Királya, és az Ő országának tagjai azok, akik hallgatnak az igazság szavára. Ez az igazság ma is megszólít minket, arra hívva, hogy életünket az Ő törvényei szerint rendezzük be és éljük meg.
3. Mit jelent Krisztus Király uralma és annak hatása az életünkre? Ez az uralom, amint már kifejeztük, nem politikai vagy katonai erőn alapul, hanem a szívünkben valósul meg. Krisztus Király ünnepe segít megérteni, hogy keresztény identitásunk, önazonosságunk szívében Jézus áll, hogy Ő az életünk középpontja. Krisztus Király ünnepe arra emlékeztet bennünket, hogy életünk igazi középpontja nem az anyagi világ, nem a földi hatalmak vagy ideológiák, hanem maga Jézus Krisztus. Az ő királysága nem erőszakra, hanem szeretetre, irgalomra és igazságosságra épül, mert Krisztus ott király, ahol szeretetet, irgalmat és igazságot talál.
A mai ünnep arra szólít fel minket, hogy vizsgáljuk meg szívünket, lelkiismeretünket, hogy valóban Krisztust helyeztük-e életünk középpontjába, hogy valóban Krisztus az életünk Ura? Hogy hagyjuk-e, hogy Ő vezessen a döntéseinkben, az emberi kapcsolatainkban, a munkánkban és a pihenésünkben?
A mai öntudatos Krisztus-követő számára különösen fontos az ünnep üzenete, mert a modern világ hajlamos arra, hogy az egyéni sikert, anyagi javakat és hatalmat tegye királlyá. Olyan világban élünk, amely számtalan „királyt” állít elénk: a pénz, a hatalom, a hírnév és az önmegvalósítás mind-mind olyan „urak”, amelyek Krisztus helyét próbálják átvenni az életünkben. Az ünnep emlékeztet, hogy csak Krisztus Királysága hozhat békét és értelmet életünknek. Az igazi uralom a szolgálatban rejlik, ahogyan Jézus tanította: „Aki első akar lenni köztetek, legyen mindenkinek a szolgája” (Mk 10,44).
4. Hogyan fejezhetjük ki tiszteletünket, hódolatunkat Krisztus Király iránt? Elsősorban az imádság révén tartott szoros kapcsolattal, valamint a szentségi élet, a szentmiséken való tevékeny részvétel, a gyakori szentgyónás, szentáldozás, szentségi házasságkötés révén.
Az Oltáriszentség előtti hódolat különösen alkalmas arra, hogy Krisztusnak felajánljuk szívünket, lelkünket. A mindennapi életben pedig azzal mutathatjuk ki hűségünket, ha jóindulattal s szeretettel fordulunk embertársaink felé, ha igazságosan cselekszünk, és bátran kiállunk hitünk, vallásunk mellett, mert Krisztus uralmát nem a külsőségek, hanem a szív alázatos és őszinte hódolata dicsőíti legjobban. A mai világban, ahol gyakran az önérdek, az irigység, olykor a harag, valamint a belőle fakadó gyűlölet és a hatalomvágy uralja a szíveket, szükség van arra, hogy Krisztus Királyságának értékeit képviseljük: a szeretetet, az igazságosságot, a megbocsátást, az irgalmat…
Ezenkívül az egyének mellett a keresztény közösségeknek is nagy szerepük van Krisztus uralmának megélésében és az általa hirdetett értékek képviseletében. Egyházközségeink akkor válhatnak Krisztus Király országának jeleivé, ha az együttműködés, a szeretet és a közös tanúságtétel jellemzi őket, ha nem riadnak vissza a közért, de az embertársért hozott áldozattól sem. Az egyéni és közösségi életben egyaránt fontos, hogy hódolatunk ne csupán szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuljon, ahogyan a szentek életéből is láthatjuk.
Hódolatunk legjobb módja az, ha Krisztus tanítása szerint rendezzük be életünket. Az imádság, a szentségi élet és a mindennapi szeretet-tettek által megmutathatjuk, hogy Ő az életünk Ura.
Az Egyház szentjei különleges példát adnak nekünk arra, hogyan élhetünk Krisztus Királysága alatt. Közülük különösen Szent Ferenc és első társa, Bernát testvér példája figyelemreméltó.
Szent Ferenc életében Krisztus Király iránti hódolat legfőképpen a szegénység, az alázat és a szolgáló szeretet megélésében nyilvánult meg. Ferenc felismerte, hogy Jézus, a Világmindenség Királya, a legnagyobb alázatban jött közénk: Betlehem szegényes jászolában született, egyszerű emberek között élt, és a kereszthalál gyötrelmei által uralkodott a bűn és a halál fölött.
Ferenc ezt az alázatos Királyt akarta követni egész életével. Lemondott minden földi vagyonáról és hatalmáról, hogy teljesen szabadon szolgálhassa Istent. Nemcsak szavaival, hanem tetteivel hirdette Krisztus Királyságát: békét hozott oda, ahol háború volt, reményt vitt a reménytelenségbe, és mindenkit arra hívott, hogy engedjék Krisztust uralkodni szívükben.
Ferenc arra tanít minket, hogy Krisztus uralma akkor lesz jelen az életünkben, ha hajlandóak vagyunk lemondani saját elképzeléseinkről, és teljes szívünkkel követni az Ő vezetését.
Bernát úr, Assisi egyik leggazdagabb embere, mélyen megérintve Szent Ferenc szavai és élete által, úgy döntött, hogy követni akarja őt. Azonban mielőtt végső döntését meghozta volna, tanácsot kért Ferenctől. Egy napon így szólt hozzá: „Ha valaki sok vagyont nyert urától, és azt hosszú ideig magánál tartotta, de most már nem akarja tovább magának megtartani, mit kellene tennie, hogy Isten akaratának megfeleljen?”
Ferenc válasza nem csak egyszerű tanács volt, hanem mély hitből fakadó útmutatás. Így szólt: „Holnap reggel elmegyünk a templomba, és ott, az evangélium könyvéből megtudjuk, mit kell tennünk.”
A templomban, miután imában kérték az Urat, hogy mutassa meg akaratát, három alkalommal nyitották fel az evangéliumot. Az első helyen ezt olvasták: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben” (Mt 19,21). A második helyen ez a mondat állt: „Semmit se vigyetek az útra” (Lk 9,3). A harmadik helyen pedig ez: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16,24). Ferenc ekkor odafordult Bernáthoz és a többi követőhöz, s ezt mondta: „Testvéreim, ez a mi életformánk és szabályzatunk. Az Úr világosan megmutatta, mit kíván tőlünk: kövessük szegényen, alázatosan és szeretettel. Menjetek, és amint hallottátok, úgy cselekedjetek.”
Bernát úr, meghallva ezeket a szavakat, azonnal hazatért. Nem habozott; minden vagyonát eladta, és az utolsó fillérig a város szegényeinek adta. A gazdagságtól való elszakadás nem egyszerűen áldozat volt számára, hanem a szíve mélyén való felszabadulás.
Ferenc és Bernát tanítása világos: Krisztus Király uralma nem a földi gazdagság, a hatalom vagy a tekintély kérdése, hanem a szív szabadságáról szól. Az igazi gazdagság nem anyagi természetű, hanem abban rejlik, hogy az ember teljesen átadja magát Isten akaratának vagy sem. Bernát példája arra is rámutat, hogy Krisztus követése nem csupán lemondásról szól, hanem a valódi öröm megtapasztalásáról. Ahogy Krisztus szegényen jött a világra, szegényen élt, és szegényen halt meg, úgy Bernát is felismerte, hogy a lélek szabadsága és boldogsága nem a birtoklásban, hanem az Isten iránti teljes odaadásban rejlik.
Ferenc és Bernát élete arra tanít minket, hogy Krisztus Király uralma ott valósul meg, ahol a szeretet és az alázat uralkodik. Az ő példájuk arra bátorít bennünket, hogy minden nap törekedjünk a lélek szabadságára, és Krisztus szeretetét állítsuk életünk középpontjába.
A mondottak alapján érdemes megvizsgálnunk életünket: mi az, ami akadályozza, hogy Krisztust tegyük életünk Királyává? Vajon készen állunk-e arra, hogy lemondjunk mind arról, ami elválaszt minket az Ő uralmától?
Krisztus Király tisztelete azt is jelenti, hogy bátran megvalljuk hitünket a világ előtt és készségesen gyakoroljuk azt, még akkor is, ha a környezetünkben élő, úgymond „jó hívők” hátunk mögött megmosolyognak vagy csipkelődő, gúnyolódó megjegyzéseket tesznek a hitünket, vallásunkat felvállaló, s gyakorló életvitelünk miatt.
Krisztus Királyhoz való ragaszkodásunkról tanúskodhatunk szavakkal, de még inkább tettekkel: családunk és nemzetünk iránti hűségünkkel, becsületes, lelkiismeretes munkánkkal, vagy azzal, hogy a nehéz helyzetekben is megmaradunk az igazságban, ragaszkodunk hitünkhöz, vallásgyakorlatunkhoz.
Krisztus Király ünnepe arra hív minket, hogy újra és újra felismerjük: Krisztus nemcsak a történelem, hanem a saját életünk Királya is. Forduljunk hozzá hittel és bizalommal, s kérjük, hogy uralkodjon bennünk, családjainkban, nemzetünkben és az egész világban:
1. Krisztus Király ünnepét XI. Piusz pápa vezette be 1925-ben, az "Quas Primas" enciklikájával. A pápa célja az volt, hogy emlékeztesse a világot Krisztus uralmára egy olyan korszakban, amikor a világháború borzalmai és az erkölcsi hanyatlás fenyegette az emberiséget. Az enciklika világosan rámutatott, hogy Krisztus Király uralma az igazságosság, szeretet és béke elvein alapul, és nem a politikai vagy gazdasági rendszerek uralmára épít.
Az ünnep üzenete ma is időszerű. A mai modern társadalom is gyakran figyelmen kívül hagyja nemcsak az isteni, de sokszor a természeti törvényeket is, (gondolhatunk itt az ember biológiai adottságaira, önazonosságára, férfi és nő mivoltára). A mai modern társadalom elfordul az isteni értékektől, az erkölcsi rendtől és saját uralmát helyezi előtérbe. Krisztus Király ünnepe erre válaszul hirdeti, hogy Jézus az idő és örökkévalóság Ura, akinek uralma megváltást és reményt hoz az emberiségnek.
2. Az első olvasmányban (Dán 7,13-14) Dániel próféta megjövendölte egy "emberfiához hasonló" alak érkezését, akinek Isten örök királyságot ad. Ez a jövendölés Krisztusra vonatkozik, aki földi életében az Isten országát hirdette, feltámadása után pedig megmutatta, hogy az Ő uralma minden nemzedéké és népé.
A Jelenések könyvéből vett szentleckében (Jel 1,5-8) Szent János apostol kinyilatkoztatása megerősíti Krisztus mindenek feletti uralmát: Ő "a királyok Királya", aki szeretetével és a kereszten ontott vére által megszabadította népét. Krisztus uralma nem zsarnokság, hanem szabadító szeretet.
Az evangéliumi szakaszban (Jn 18,33b-37), maga Jézus tanúsítja Pilátus előtt Király voltát, de azt is hozzáteszi, hogy az Ő királysága nem e világból való. Ő az igazság Királya, és az Ő országának tagjai azok, akik hallgatnak az igazság szavára. Ez az igazság ma is megszólít minket, arra hívva, hogy életünket az Ő törvényei szerint rendezzük be és éljük meg.
3. Mit jelent Krisztus Király uralma és annak hatása az életünkre? Ez az uralom, amint már kifejeztük, nem politikai vagy katonai erőn alapul, hanem a szívünkben valósul meg. Krisztus Király ünnepe segít megérteni, hogy keresztény identitásunk, önazonosságunk szívében Jézus áll, hogy Ő az életünk középpontja. Krisztus Király ünnepe arra emlékeztet bennünket, hogy életünk igazi középpontja nem az anyagi világ, nem a földi hatalmak vagy ideológiák, hanem maga Jézus Krisztus. Az ő királysága nem erőszakra, hanem szeretetre, irgalomra és igazságosságra épül, mert Krisztus ott király, ahol szeretetet, irgalmat és igazságot talál.
A mai ünnep arra szólít fel minket, hogy vizsgáljuk meg szívünket, lelkiismeretünket, hogy valóban Krisztust helyeztük-e életünk középpontjába, hogy valóban Krisztus az életünk Ura? Hogy hagyjuk-e, hogy Ő vezessen a döntéseinkben, az emberi kapcsolatainkban, a munkánkban és a pihenésünkben?
A mai öntudatos Krisztus-követő számára különösen fontos az ünnep üzenete, mert a modern világ hajlamos arra, hogy az egyéni sikert, anyagi javakat és hatalmat tegye királlyá. Olyan világban élünk, amely számtalan „királyt” állít elénk: a pénz, a hatalom, a hírnév és az önmegvalósítás mind-mind olyan „urak”, amelyek Krisztus helyét próbálják átvenni az életünkben. Az ünnep emlékeztet, hogy csak Krisztus Királysága hozhat békét és értelmet életünknek. Az igazi uralom a szolgálatban rejlik, ahogyan Jézus tanította: „Aki első akar lenni köztetek, legyen mindenkinek a szolgája” (Mk 10,44).
4. Hogyan fejezhetjük ki tiszteletünket, hódolatunkat Krisztus Király iránt? Elsősorban az imádság révén tartott szoros kapcsolattal, valamint a szentségi élet, a szentmiséken való tevékeny részvétel, a gyakori szentgyónás, szentáldozás, szentségi házasságkötés révén.
Az Oltáriszentség előtti hódolat különösen alkalmas arra, hogy Krisztusnak felajánljuk szívünket, lelkünket. A mindennapi életben pedig azzal mutathatjuk ki hűségünket, ha jóindulattal s szeretettel fordulunk embertársaink felé, ha igazságosan cselekszünk, és bátran kiállunk hitünk, vallásunk mellett, mert Krisztus uralmát nem a külsőségek, hanem a szív alázatos és őszinte hódolata dicsőíti legjobban. A mai világban, ahol gyakran az önérdek, az irigység, olykor a harag, valamint a belőle fakadó gyűlölet és a hatalomvágy uralja a szíveket, szükség van arra, hogy Krisztus Királyságának értékeit képviseljük: a szeretetet, az igazságosságot, a megbocsátást, az irgalmat…
Ezenkívül az egyének mellett a keresztény közösségeknek is nagy szerepük van Krisztus uralmának megélésében és az általa hirdetett értékek képviseletében. Egyházközségeink akkor válhatnak Krisztus Király országának jeleivé, ha az együttműködés, a szeretet és a közös tanúságtétel jellemzi őket, ha nem riadnak vissza a közért, de az embertársért hozott áldozattól sem. Az egyéni és közösségi életben egyaránt fontos, hogy hódolatunk ne csupán szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuljon, ahogyan a szentek életéből is láthatjuk.
Hódolatunk legjobb módja az, ha Krisztus tanítása szerint rendezzük be életünket. Az imádság, a szentségi élet és a mindennapi szeretet-tettek által megmutathatjuk, hogy Ő az életünk Ura.
Az Egyház szentjei különleges példát adnak nekünk arra, hogyan élhetünk Krisztus Királysága alatt. Közülük különösen Szent Ferenc és első társa, Bernát testvér példája figyelemreméltó.
Szent Ferenc életében Krisztus Király iránti hódolat legfőképpen a szegénység, az alázat és a szolgáló szeretet megélésében nyilvánult meg. Ferenc felismerte, hogy Jézus, a Világmindenség Királya, a legnagyobb alázatban jött közénk: Betlehem szegényes jászolában született, egyszerű emberek között élt, és a kereszthalál gyötrelmei által uralkodott a bűn és a halál fölött.
Ferenc ezt az alázatos Királyt akarta követni egész életével. Lemondott minden földi vagyonáról és hatalmáról, hogy teljesen szabadon szolgálhassa Istent. Nemcsak szavaival, hanem tetteivel hirdette Krisztus Királyságát: békét hozott oda, ahol háború volt, reményt vitt a reménytelenségbe, és mindenkit arra hívott, hogy engedjék Krisztust uralkodni szívükben.
Ferenc arra tanít minket, hogy Krisztus uralma akkor lesz jelen az életünkben, ha hajlandóak vagyunk lemondani saját elképzeléseinkről, és teljes szívünkkel követni az Ő vezetését.
Bernát úr, Assisi egyik leggazdagabb embere, mélyen megérintve Szent Ferenc szavai és élete által, úgy döntött, hogy követni akarja őt. Azonban mielőtt végső döntését meghozta volna, tanácsot kért Ferenctől. Egy napon így szólt hozzá: „Ha valaki sok vagyont nyert urától, és azt hosszú ideig magánál tartotta, de most már nem akarja tovább magának megtartani, mit kellene tennie, hogy Isten akaratának megfeleljen?”
Ferenc válasza nem csak egyszerű tanács volt, hanem mély hitből fakadó útmutatás. Így szólt: „Holnap reggel elmegyünk a templomba, és ott, az evangélium könyvéből megtudjuk, mit kell tennünk.”
A templomban, miután imában kérték az Urat, hogy mutassa meg akaratát, három alkalommal nyitották fel az evangéliumot. Az első helyen ezt olvasták: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben” (Mt 19,21). A második helyen ez a mondat állt: „Semmit se vigyetek az útra” (Lk 9,3). A harmadik helyen pedig ez: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16,24). Ferenc ekkor odafordult Bernáthoz és a többi követőhöz, s ezt mondta: „Testvéreim, ez a mi életformánk és szabályzatunk. Az Úr világosan megmutatta, mit kíván tőlünk: kövessük szegényen, alázatosan és szeretettel. Menjetek, és amint hallottátok, úgy cselekedjetek.”
Bernát úr, meghallva ezeket a szavakat, azonnal hazatért. Nem habozott; minden vagyonát eladta, és az utolsó fillérig a város szegényeinek adta. A gazdagságtól való elszakadás nem egyszerűen áldozat volt számára, hanem a szíve mélyén való felszabadulás.
Ferenc és Bernát tanítása világos: Krisztus Király uralma nem a földi gazdagság, a hatalom vagy a tekintély kérdése, hanem a szív szabadságáról szól. Az igazi gazdagság nem anyagi természetű, hanem abban rejlik, hogy az ember teljesen átadja magát Isten akaratának vagy sem. Bernát példája arra is rámutat, hogy Krisztus követése nem csupán lemondásról szól, hanem a valódi öröm megtapasztalásáról. Ahogy Krisztus szegényen jött a világra, szegényen élt, és szegényen halt meg, úgy Bernát is felismerte, hogy a lélek szabadsága és boldogsága nem a birtoklásban, hanem az Isten iránti teljes odaadásban rejlik.
Ferenc és Bernát élete arra tanít minket, hogy Krisztus Király uralma ott valósul meg, ahol a szeretet és az alázat uralkodik. Az ő példájuk arra bátorít bennünket, hogy minden nap törekedjünk a lélek szabadságára, és Krisztus szeretetét állítsuk életünk középpontjába.
A mondottak alapján érdemes megvizsgálnunk életünket: mi az, ami akadályozza, hogy Krisztust tegyük életünk Királyává? Vajon készen állunk-e arra, hogy lemondjunk mind arról, ami elválaszt minket az Ő uralmától?
Krisztus Király tisztelete azt is jelenti, hogy bátran megvalljuk hitünket a világ előtt és készségesen gyakoroljuk azt, még akkor is, ha a környezetünkben élő, úgymond „jó hívők” hátunk mögött megmosolyognak vagy csipkelődő, gúnyolódó megjegyzéseket tesznek a hitünket, vallásunkat felvállaló, s gyakorló életvitelünk miatt.
Krisztus Királyhoz való ragaszkodásunkról tanúskodhatunk szavakkal, de még inkább tettekkel: családunk és nemzetünk iránti hűségünkkel, becsületes, lelkiismeretes munkánkkal, vagy azzal, hogy a nehéz helyzetekben is megmaradunk az igazságban, ragaszkodunk hitünkhöz, vallásgyakorlatunkhoz.
Krisztus Király ünnepe arra hív minket, hogy újra és újra felismerjük: Krisztus nemcsak a történelem, hanem a saját életünk Királya is. Forduljunk hozzá hittel és bizalommal, s kérjük, hogy uralkodjon bennünk, családjainkban, nemzetünkben és az egész világban:
Mindenható Krisztus Király,
A Világmindenség Ura, igazságos és irgalmas Király!
Eléd hozzuk életünket: örömünket és bánatunkat, sikereinket és kudarcainkat.
Uralkodj szívünkben, családjainkban, közösségeinkben!
Taníts meg minket, hogy szeretettel szolgáljunk másokat, és hogy mindig hűségesek legyünk Hozzád!
Segíts, hogy fiatalok és idősek, egészségesek és betegek, családosok és egyedülállók egyaránt felismerjük a Te uralmad értelmét, és minden nap tanúságot tegyünk Rólad!
Legyél erősségünk a nehézségek idején, vigaszunk a fájdalomban, és örömünk forrása minden körülmények között!
Kérünk, vezess minket országodba, ahol veled együtt örökké ünnepelhetjük győzelmedet, aki élsz és uralkodsz most és mindörökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése