Isten, ki fényben tündökölsz,
és napfényt alkottál nekünk,
fölséged kérjük, jó Urunk,
most hogy napunk leáldozik.
Az esti csillag feldereng,
a nap már csendben elpihent,
a föld sötétben elmerül,
az ősi rend így teljesül.
Téged, fölséges Istenünk,
gyarló szolgáid kérlelünk:
elfárasztott a munkanap,
homályban minket mégse hagyj.
Ne lepje elménket homály,
ha éjbe hull a napvilág,
hogy szent nevedben bízva most
lássunk majd áldott holnapot.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
Ahogy a nap leáldozott, és az esti csillag felragyogott, megállunk egy pillanatra, hogy visszatekintsünk a napunkra. A munka terhei és örömei mögött ott van Isten állandó jelenléte, aki világosságot ad a sötétségben és erőt a fáradtságban.
A földet beborító sötétség az ősi rend része, de nem kell félnünk tőle. Az esti ima arra hív, hogy a nap végén is Isten világosságában bízzunk. Kérjük, hogy az elménket ne borítsa be semmilyen homály – se a fáradtság, se az aggodalom, se a bűntudat –, hanem Isten békéje nyugtasson meg minket.
Ahogy a himnusz tanít: "Hogy szent nevedben bízva most lássunk majd áldott holnapot." Ez a bizalom adjon nekünk reményt, hogy az éjszaka pihenése után új napot kezdhetünk, tele lehetőséggel, hogy szeretetben és igazságban éljünk.
Imádkozzunk így ma este: Istenünk, te, aki a nappalt és az éjszakát teremtetted, őrizz meg minket az éjszaka csendjében! Adj nekünk tiszta szívet és békés álmot, hogy reggel hálatelt szívvel ébredhessünk! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése