Mit is jelent ez igazából a mai keresztény ember számára?
Az Örök Ige, Jézus Krisztus, aki az Atya örökkévaló Fia, azért jött közénk, mert végtelen szeretet fűzi az Atyához és végtelen szeretet vezette őt hozzánk, emberekhez. A szeretetnek ezen tiszta és határtalan megnyilvánulása Jézus személyében valósult meg, aki életével mutatta meg, hogyan kell szeretni Istent és felebarátainkat. Ő hív minket arra, hogy Isten iránti szeretetünk teljesen legyen – hogy az életünk középpontjába helyezzük Istent, és minden tettünket, gondolatunkat az iránta való odaadásunk vezérelje.
Jézus nem véletlenül tette az Istent és a felebarát iránti szeretetet az összes parancsolat középpontjává. A szeretet a legmélyebb kapcsolódási pont köztünk és Isten között, hiszen Isten maga a szeretet. És amilyen szeretettel az Atya szereti a Fiút, olyan szeretettel szeret mindannyiunkat is. Ez a szeretet nem önző, nem csak addig tart, amíg mi megfelelünk valamilyen elvárásnak, hanem állandó, változhatatlan és végtelen.
De vajon milyen tanulságot vonhatunk le mindebből mi, a 21. század emberei, akik sokszor olyan világban élünk, amit az önzés, a versengés, a félelmek és az elszigetelődés erői uralnak? Napjainkban, amikor a kapcsolatok sokszor felszínesek, olykor kétszinüek és az emberek közti szakadékok egyre mélyebbek, különösen fontos, hogy megértsük: Jézus parancsa a szeretetre nem csupán egy vallásos tanítás, hanem életünk központi alapelve, amely békét, örömet és harmóniát hozhat közénk.
A szeretet, amit Jézus parancsol, nem pusztán egy érzés, nem múló érzelem. Ez a szeretet sokkal több: egy elkötelezett, mély és áldozatos kapcsolat, amelyben készek vagyunk másokat magunk elé helyezni. Isten arra kér minket, hogy szívünkben legyen benne ez az önzetlen szeretet mindazok iránt, akikkel találkozunk, azok iránt is, akik nehézséget okoznak, vagy akikkel nehéz szót érteni.
Ezt a szeretetet nem elég szavakkal kifejezni; tettekben kell megvalósulnia. Isten úgy szeret minket, hogy nem vár cserébe semmit, nem teszi függővé hibáinktól, gyengeségeinktől, hiányosságainktól. Azt várja tőlünk is, hogy embertársainkat ugyanilyen feltétlen szeretettel szeresük. Tudjuk, hogy ez nem könnyű, hiszen emberi kapcsolataink gyakran tele vannak sérülésekkel, félreértésekkel. De éppen ezekben a helyzetekben hív minket Isten arra, hogy legyünk nagylelkűek, megbocsátók, irgalmasok, amilyen Jézus is volt.
Szeretettel fordulni minden emberhez annyit jelent, hogy úgy tekintünk rájuk, mint Isten gyermekeire, akiket Ő mélységgel és odaadással szeret, mint minket. Ez a gondolkodásmód segíthet bennünket abban, hogy legyőzzük az előítéleteinket, a haragunkat, és úgy álljunk embertársaink elé, ahogyan Jézus tette: ítélet nélkül, elfogadó és irgalmas szívvel.
Egy történet, amely megvilágítja, mit jelent ez a szeretet, és hogyan érinthetjük meg mások életét vele, így szól. - Egy fiatal férfi, aki nemrég veszítette el a szüleit, elhagyatottan és reményvesztetten bolyongott. Tele volt haraggal a világ iránt, nem bízott senkiben, és egyre mélyebb szakadékba süllyedt. Egy nap azonban találkozott egy idős férfival, aki észrevette a fiatalember szomorúságát, és szívesen meghívta egy ebédre. Az idős férfi megértéssel és szeretettel hallgatta végig őt, minden ítélkezés nélkül. A fiatal férfi először gyanakvó volt, de az idős ember nyitottsága és szeretetteljes hozzáállása lassan eloszlatta a félelmeit. Ahogy beszélgettek, érezte, hogy valami gyógyító erő szabadul fel benne. Nem is annyira az idős férfi szavai bátorítottak, hanem az, hogy teljes odaadással figyelt rá, és feltétel nélkül szerette őt, annak ellenére, hogy egy idegen volt számára.
Ez a találkozás megváltoztatta a fiatal férfi életét. Megérezte, milyen hatalmas ereje van annak, amikor valakit feltétel nélküli szeretettel közelítünk meg. Új reményt és célt talált az életében. Tudta, hogy amit kapott, azt tovább kell adnia másoknak is.
Ez a történet azért fontos, mert megmutatja, hogy az igazi szeretet nem szükségszerűen a nagy tettekben mutatkozik meg. Sokszor elég egy figyelmes meghallgatás, egy kedves szó, egy gesztus, amellyel valakinek az életét átformálhatjuk. Ez az egyszerű szeretet képes gyógyítani, békét adni és új reményt ébreszteni a másik emberben. Jézus szeretete is ilyen – mindig ott van, ha szükségünk van rá, és arra hív, hogy mi is legyünk a szeretet eszközei a világban.
Isten tehát arra kér minket, hogy kövessük az Úr Jézus példáját, és gyakoroljuk a szeretetet minden egyes nap. A mai világban ezt sokszor nem könnyű megtenni, hiszen gyakran érnek minket csalódások, sok a feszültség és a meg nem értés. De az Istenbe vetett hitünk arra biztat minket, hogy ne adjuk fel, és minden nap újra próbálkozunk.
A szeretet gyakorlása nem azt jelenti, hogy mindig tökéletesek leszünk, vagy soha nem hibázunk. Azt jelenti, hogy minden hibánk és gyengeségünk ellenére kitartunk a jó mellett, és arra törekszünk, hogy életünkkel tanúságot tegyünk Isten szeretetéről. Lehet, hogy csak egy apró gesztussal kezdjük, de ezek a kis szeretetcselekedetek hosszú távon mély változásokat hozhatnak a világunkban.
A már mondottak tanulsága számunkra, ma az, hogy Isten minket is arra hív, hogy szeressünk teljes szívvel és teljes lélekkel, amint Ő szeret minket. Nem könnyű feladat, de Jézus példája és jelenléte ad nekünk erőt, hogy megtaláljuk a szeretet útját a mindennapok kihívásai között. A szeretet nem csak egy érzés vagy egy röpke pillanat, hanem folyamatos elköteleződés Isten és embertársaink iránt.
Imádkozzunk, az Esztelneki Madonna közbenjárását is kérve, hogy életünkkel tanúságot tegyünk erről a szeretetről. Tegyük meg az első lépést, legyünk figyelmesek, türelmesek, megbocsátók és nagylelkűek másokkal szemben, így válva Jézus tanítványaivá ebben a világban. Ha így teszünk, akkor az Ő szeretete általunk is eljut a világ minden részébe, és Isten országa egyre közelebb kerül hozzánk. Ámen.
A kép internetes forrás helye itt érhető el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése