 |
| Foto: B. András |
Iz 42,1-7; Zs 26; Jn 12,1-11
Bár sokszor elfeledkezünk róla, de arra lettünk teremtve, hogy ajándékká váljunk egymás számára. Az Úr szolgájának feladata Izajás szerint az, hogy a nemzetek világosságává váljon, s hirdesse az igazságot. Szelíden, csendesen, de kitartással, rendíthetetlenül.
Nekünk Krisztus-hívőknek is ez a küldetésünk. Még akkor is, ha ettől félünk, ha erre alkalmatlannak tartjuk magunkat vagy ha akadályokba ütközünk.
A zsoltárossal együtt bátorságot meríthetünk: ha az Úr arcát keressük, ha Benne remélünk, s ha hűséggel kitartunk mellette, nincs miért aggódnunk.
Ha mindenünket, amink csak van Jézusra "pazaroljuk", mint a drága nárduszolajat Mária, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Isten olyan erővel és bátorsággal tölti el lelkünket, hogy az élet megpróbáltatásai, szenvedései, valamint a gonosz támadásai közepette is az Úr oltalmazza életünket.
Így a körülöttünk élőket általunk ajándékozza meg az Isten.
***
Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája
fel- és leiratkozás, információk:
https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet
napi Szentírási idézetek:
http://www.katolikus.hu/igenaptar/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése