Ne siess addig azt mondani nekem: „Megértelek!”, amíg nem jártál a cipőmben. Nem tudhatod, hogy engem mi bánt, mi nyomaszt, mi esik nehezemre, vagy mit hordozok könnyedén…
Ne siess addig azt mondani nekem: „Ismerem nehézségeidet!”, amíg életem útján nem kísértél el egy darabon. Nem tudhatod, hogy milyen megerőltető és fárasztó annak egy-egy szakasza, és hogy hány cipőt koptattam már el rajta…
Ne siess addig azt mondani nekem: „Tudom, mit érzel!”, amíg cipőmet csak kívülről láttad. A külső csupán azt mutatja, hogy van-e vagy nincs ízlésem. A belső életemről viszont egy szót sem árul el…
Viselnéd csak pár órára cipőmet, akkor többet tudnál rólam.
Akkor talán átéreznéd, hogy miért olyan lejárt, miért olyan kopott és szakadozott. Akkor talán megtudnád, hogy hol mindenütt jártam már életem folyamán.
Ha meg akarsz ismerni, bújj bele cipőmbe. Az majd mesél neked múltamról és jelenemről, sikereimről és kudarcaimról, életem csillagóráiról és siralomvölgyeiről.
Az majd minden titkot elmond neked rólam…
Akkor majd mondhatod nekem – és szavaid őszintébben fognak csengeni! – „Most már megértelek, ismerem nehézségeidet, tudom, mit érzel!”
Stuttgart, 2019. január 9.
Imre atya
Forrás: stuttgarti-katolikusok.de
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése