„Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket? Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet...”
Krisztus követőjének egyszerűbb számvetést készítenie, mint a tornyot építő embernek, vagy a hadba vonuló királynak. Számba veheti adottságait: tehetségét, jó és rossz tulajdonságait, hajlamait és örökségeit, és megállapíthatja, hogy mindez végtelenül kevés és szánalmasan elégtelen ahhoz az óriási vállalkozáshoz képest, amelybe fogni akar. Ráadásul, ami a toronyépítéshez és a hadba vonuláshoz hasznos és szükséges: a pénz, fegyver, hatalom, Krisztus követésében haszontalan, sőt inkább akadály lehet.
Mi az, amire alapozva mégis bele lehet és bele is kell vágni?
A Krisztushoz való mindenekfölötti ragaszkodás. Az a szeretet, amely nem csupán érzelem (persze nem baj, ha az is), nem csupán a cselekedetekben megmutatkozó jóakarat (persze nagyon helyes, ha az is) még csak nem is feltétlen engedelmesség (persze elengedhetetlen, hogy az is), hanem életünk lehorgonyzása őbenne. Paradox módon tehát nem az készült föl Krisztus követésére, aki úgy gondolja, adottságai alkalmassá teszik arra, hogy Jézus tanítványa legyen, hanem aki eleve belátja, hogy vállalkozása emberileg reménytelen, s ezért semmihez sem ragaszkodik, csak az Úrhoz, belé vetve minden bizalmát.
Ez az az alapállás, a lélekben való szegénység, amelyből indulva eséllyel rajtolhatunk a Krisztus-követés pályáján. Ezután már lehet minden tehetségünkkel, energiánkkal, valahány idegszálunkkal Isten ügyét szolgálnunk.
A szeretet nem tesz rosszat felebarátjának. A Krisztushoz való ragaszkodáshoz igazítva minden földi szeretet a helyére kerül. Jézus Krisztus nem szeretteink gyűlölésére és nem a világ javainak megvetésére szólít fel, hanem arra a szeretetre hív, amely egyedül képes mindig azt tenni, ami jó, s a magunk, felebarátunk és a világ számára üdvös, mert nem önmagunkból indul ki, hanem Istentől származik.
fr. Barsi Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése