Szent Lukács evangéliumából a csodálatos halfogáshoz fűzte gondolatait Ferenc pápa, aki szokásához híven sűrűn teletűzdelte beszédét rögtönzött mondatokkal: „Amikor Jézus megszólítja a halászokat, hogy újra vessék ki hálójukat, azok éppen egy sikertelen éjszakai halfogást követően engedelmeskednek szavának, pusztán azért, mert bíznak benne. Ezek a mozzanatok, a kudarc és az azt követő bizakodás, valamennyiünk életében jelen vannak.”
Néhány fiatal kérdéseket intézett a pápához, s ezek egyike arra vonatkozott, miként érhetnénk el, hogy a bérmálkozás után a fiatalok ne forduljanak el az Egyháztól, hanem maradjanak aktív tagjai a közösségnek? A pápa azt válaszolta, hogy a bérmálás szentsége helyébe a „búcsú szentsége” lép, a bérmálkozás után a fiatalok elhagyják az Egyházat. „Mi ez, ha nem kudarc? Valamennyien átélünk kudarcokat életünk során. Mi a teendő ilyenkor? Egy keresztény nem lehet pesszimista, mint ahogy a fiatalok sem veszíthetik el a reményt, hiszen az lényegükhöz tartozik. Az a fiatal, akit nem jár át az öröm, a remény, a béke, az hová fordul? Jól tudjátok, hogy az utcán halált árulnak nektek, amikor szomorúak vagytok, amikor elvesztettétek a reményt, a bizalmat, a bátorságotokat. Kérlek benneteket, hogy ne adjátok el fiatalságotokat ezeknek, akik a halált árusítják! Ti értitek, miről beszélek!” – mondta Ferenc pápa, aki ezzel szemben Jézust mutatta föl a fiataloknak...
Folytatás az alábbi linken
A pápa a szárd fiatalokhoz: Ne panaszkodjatok! Bízzatok Jézusban, Ő sosem hagy cserben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése