Napi gondolatok: Szent Bonaventúra ferences püspök, egyháztanító

1218-körül született Viterbo közelében. A hagyomány szerint a Bonaventúra (jószerencse) név a súlyos beteg gyermek Szent Ferenc imájára történt csodás gyógyulásának emléke. Anyja fogadalmához híven, amit betegsége idején tett, belépett Szent Ferenc Rendjébe. Elöljárói, felismerve tehetségét, a noviciátus után Orvietóba küldték a Rend első hittudományi főiskolájára, de már egy év múlva a párizsi egyetemre. 27 éves korában pedig a híres párizsi egyetemen kezdte meg tanári működését. A fiatal ferences egykettőre Aquinói Szent Tamás, a nagy hittudós mellett a legünnepeltebb tanár lett.

A hagyomány szerint az őt meglátogató Szent Tamásnak, aki megkérdezte: Hol a könyvtárad? - azt válaszolta a feszületre mutatva: Ez az én könyvtáram.
1257-ben, 36 éves korában a Rend generálisává választották. Haláláig nagy bölcsességgel vezette a rendjét. Tudta, hogy a rend legfőbb szabálya és ereje magának a Rend-alapítónak az egyénisége, ezért írta meg Szent Ferenc hiteles életrajzát. Sokan őt tekintik a Ferenc-rend második alapítójának.
Nagy hírneve, hatalmas tudása nem rontotta meg alázatát. Erre utal életének az a mozzanata, amikor X Gergely pápa kinevezte bíborossá és a követek a bíborosi kalappal fölkeresték Bonaventúrát, a kolostor konyhájában találtak rá, ahol a rend legfőbb előjárója éppen mosogatott.

X. Gergely pápa, a II. lyoni egyetemes zsinatra rendelte Szent Tamással egyetemben Bonaventúrát is. Egyhangúlag neki tulajdonították, hogy a görögök visszatértek az Egyház egységébe, mikor letették a hitvallást.
Már halálos betegen ment el a zsinat következő ülésére. Visszavonult, készült a halálra. A pápa kezéből vette a szentkenetet, és a feszületre függesztette tekintetét. Így halt meg 1274. július 15-re virradó éjjel.

Ma, amikor az ő égi születésnapját ünnepeljük, mi mást kérhetnénk Istentől, mint azt a kegyelmet, hogy Szent Bonaventúra kiváló tudásából gyarapodhassunk és az ő Krisztus iránti lángoló szeretetét állandóan követhessük.