„Keresztelő
Szent János nyomán az egyház hivatása Isten Igéjének a hirdetése a
vértanúságig menően” – tanította Ferenc pápa a hétfő reggel tartott
szentmiséjén, Keresztelő Szent János születésének liturgikus főünnepén. A
pápával együtt misézett Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai
Tanácsának elnöke, a szentmisén jelen volt a Kultúra Pápai Tanácsa, a
Szent Archeológia Pápai Bizottsága és a Vatikáni Numizmatikai és
Filatéliai Hivatal munkatársainak egy-egy csoportja.„Nem mindig könnyű megérteni Keresztelő János alakját” – kezdte beszédét a pápa, miután köszöntötte azokat, akik a János nevet viselik. „Hogy ki ez a Keresztelő János, a kérdésre ő maga adja meg a választ: Én vagyok a hang a pusztában! De ez a hang Szó nélküli, mert a Szó, az Ige az nem ő, hanem más! És éppen ebben áll János titka!” – mondta Ferenc pápa. János soha nem tulajdonítja magának, soha nem veszi birtokba az Igét. Életének az az értelme, hogy rámutasson arra a másikra”. Ferenc pápa megvallotta, mennyire megérinti az a tény, hogy az egyház Keresztelő Szent János ünnepét éppen arra az időszakra teszi, amikor a nappalok a leghosszabbak az egész év során. „Ekkor van a legtöbb a fény, János pedig maga a világosság embere volt, aki fényt hozott, noha nem ő volt az igazi világosság. János olyan, mint egy Hold…, és amikor Jézus elkezd tanítani, János fénye kezd kialudni. Szótlan Hang, fénytelen Világosság, nem saját Fény – elmélkedett Ferenc pápa Keresztelő Szent János titkáról.
„János látszólag semmi. Az ő hivatása, hogy megszűnjön lenni, hogy megsemmisüljön. Amikor mi ezt a nagy, hatalmas embert szemléljük - akiről kortársai azt hitték, hogy Ő a Messiás – valójában akkor látjuk meg a titkát, amikor őt a börtön sötétjében szemléljük. Nem tudjuk, hogyan teltek utolsó napjai, nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy megölték őt, hogy fejét egy táncosnő tálcán ajándékként kínálta föl egy házasságtörőnek. Azt hiszem, hogy a megsemmisülésben ennél lejjebb már nem lehet menni. Ez lett János vége.” – mondta a pápa, majd folytatta. „A börtönben kételyeket élt meg, félelmeket tapasztalt, ezért tanítványait hívatta magához, hogy menjenek Jézushoz és kérdezzék tőle: Te vagy az, vagy mást várjunk? Ez már valóban sötétség, életének a fájdalma! Senki sem kímélte meg ettől Jánost, és így az ő alakja az egyházat juttatja eszembe” – hangsúlyozta a pápa.
Az egyház ugyanis azért él, hogy hirdesse az Igét, hogy Jegyesének, aki maga a Szó, a hangja legyen. Az egyház azért él, hogy hirdesse ezt a Szót, egészen a vértanúságig. Vértanúság a gőgösök kezéből, a Föld gőgöseinek a kezéből véve! János jelentős valaki lehetett volna, önmagáról is szólhatott volna. De én nem gondolom ezt – tette hozzá a pápa. Ő csak azt jelezte, hogy a Szót hallotta, de ő maga nem volt az. Ez az ő titka. Azért mert szent, mert nem vétkezett? Azért, mert soha nem vette az igazságot úgy, mintha az a saját igazsága lenne. Nem akart ideológus lenni. Ember volt, aki megtagadta önmagát, hogy az Ige maga jöjjön el. És mi, mint Egyház, kérjük ma a kegyelmet, hogy ne legyünk egy megideologizált egyház? Az igazi egyháznak Jézus szavát kell hallgatnia és azt kell bátorsággal hirdetnie. Az igazi egyház ideológia nélküli, nincs is saját élete. Az egyház titka a „mysterium lunae”, a hold titka, mely saját fényét a Jegyesétől veszi, neki pedig kisebbednie kell, hogy Ő növekedhessen. Ezt a modellt ajánlja nekünk és az egyház számára Keresztelő János. Az egyház álljon mindig az Ige szolgálatában! Az egyház soha ne szerezzen maga számára semmit! A mai misekönyörgésben az öröm adományát kértük, az Urat kértük, hogy örvendeztesse meg egyházát az Ige szolgálatában, hogy hangot adhasson a Szónak. Kérjük a kegyelmet, János méltóságát, saját eszméink nélkül, az evangélium kisajátítása nélkül. Az egyház is csak hang legyen, mely jelzi a Szót, de ezt egészen a vértanúságig! – foglalta össze végül homíliáját Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmiséje során a Szent Márta Házban.
(vl)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése