„Utasítsátok vissza a romlott értékeket, haladjatok szemben az árral, mondjatok bátran igent Krisztusnak” - Ferenc pápa vasárnap déli Úrangyala imádsága

„Legyen bátorságotok ahhoz, hogy az árral szemben haladjatok, ne engedjétek, hogy ellopják tőletek a reményt olyan értékek, amelyek megártanak, mint a romlott étel” – erre buzdította Ferenc pápa június 23-án, vasárnap délben a Szent Péter téren összegyűlt 80 ezer hívőt. A pápa az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében arra emlékeztetett, hogy a vértanúk ma sokkal inkább, mint a múltban, „drága árat fizetnek” azért, mert elkötelezték magukat az igazságért és az evangéliumért. A pápa erőteljes gesztusai, hanghordozása még nyomatékosabbá tették mondanivalóját: az evangélium félelmet nem ismerő férfiak és nők ügye, akik tegnap és ma – ma még inkább – nem kapcsolnak hátramenetbe, ha azt látják, hogy Krisztushoz való hűségük veszélyessé, sőt egyenesen fatálissá válik.
Ferenc pápa hangja megrezegtette a Szent Péter tér hangszóróit, de felrázta az emberek lelkiismeretét is, amikor emlékeztetett azoknak a becsületes embereknek a sokaságára, akik nem hallgattatják el lelkiismeretüket, az igazság hangját.
„Kedves Testvérek, jó napot kívánok!” – szólította meg Ferenc pápa szokásos módján a híveket, majd idézett a vasárnapi evangéliumból: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt” (Lk 9,24).
Krisztus rendkívül hatékony, paradox módon foglalja össze üzenetének lényegét, megismerteti velünk beszédstílusát, szinte halljuk hangját. Mit jelent azonban az, hogy „elveszítjük életünket Jézus ügyéért?” – tette fel a kérdést a pápa. Ez kétféle módon következhet be: ha kifejezetten megvalljuk hitünket, vagy ha védelmezzük az igazságot. A vértanúk például a legnagyobb áldozatra mutatnak példát, amikor életüket elveszítik Jézusért. Az elmúlt 2000 év során férfiak és nők hatalmas serege áldozta fel életét azért, hogy hű maradjon Jézus Krisztushoz és evangéliumához. És ma, a világ számos helyén, annyi sok vértanú van. Többen vannak ma, mint az első évszázadokban, akik életüket adják Krisztusért, akiket halálba küldenek, mert nem tagadják meg Jézus Krisztust. Ez a mi egyházunk. Ma több vértanúnk van, mint az első századokban! De létezik a mindennapos vértanúság is, ami nem jár halállal, azonban az is azt jelenti, hogy „elveszítjük életünket” Krisztusért. Teljesítjük kötelességünket szeretettel, Jézus logikája szerint, az ajándékozás, az áldozathozatal logikája szerint. Gondoljunk például arra, hogy hány és hány apuka és anyuka valósítja meg a gyakorlatban minden nap hitét, konkrét áldozatot hozva életükkel a család javáért! Gondoljunk rájuk! Hány pap, szerzetes, szerzetesnő végzi nagylelkűen szolgálatát Isten országáért! Hány fiatal mond le saját érdekeiről, hogy gyermekekkel, fogyatékkal élőkkel, idősekkel foglalkozzon! Ők is vértanúk! A mindennapok vértanúi, a hétköznapok vértanúi! – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Azután sokan vannak keresztények és nem keresztények, akik „elveszítik életüket” az igazságért. Krisztus pedig azt mondta: „én vagyok az igazság”. Tehát, aki az igazságot szolgálja, Krisztust szolgálja. Ezek közé a személyek közé tartozott Keresztelő János, akinek június 24-én tartjuk liturgikus ünnepét, születésnapjára emlékezve. Ő is életét adta az igazságért. Jánost Isten választotta ki, hogy előkészítse Jézus útját. Izrael népének arról tett tanúságot a Keresztelő, hogy Jézus a Messiás, Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit (vö. Jn 1,29). János teljes egészében Istennek és küldöttének, Jézusnak szentelte magát. De végül mi történt? Meghalt az igazság ügyéért, amikor felfedte Heródes és Heródiás házasságtörését. Hányan fizetnek drága árat az igazságért! Hány becsületes ember választja inkább azt, hogy az árral szemben haladjon, csak hogy ne kelljen megtagadnia lelkiismerete hangját, az igazság hangját! Becsületes emberek, akik nem félnek attól, hogy az árral szemben haladjanak! És mi, mi se féljünk! – hangzott a pápa buzdítása, majd így szólt a Szent Péter téren jelen lévő sok fiatalhoz: „Ne féljetek attól, hogy szemben haladjatok az árral, amikor el akarják lopni tőlünk a reményt, amikor ezeket a romlott értékeket kínálják fel, amelyek olyan értékek, mint a romlott étel, ami megárt; ezek az értékek ártalmasak. Haladjunk szemben az árral! És ti, fiatalok, legyetek az elsők: haladjatok szemben az árral és legyetek büszkék pontosan arra, hogy szemben haladtok az árral. Legyetek bátrak és haladjatok az árral szemben! És legyetek rá büszkék!” – mondta a Szentatya, majd ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét:
„Kedves barátaim! Fogadjuk be örömmel Jézusnak ezt a szavát. Ez mindenkinek szóló életszabály. Keresztelő Szent János segít bennünket abban, hogy megvalósítsuk a gyakorlatban. Ezen az úton, mint mindig, előttünk halad Édesanyánk, a legszentebb Szűz Mária: ő elveszítette életét Jézusért, egészen a keresztig, és teljes egészében visszakapta azt, a Feltámadás összes ragyogásával és szépségével. Mária segítsen bennünket, hogy egyre inkább magunkévá tegyük az evangélium logikáját” – mondta az Úrangyala elimádkozása előtti beszédében Ferenc pápa.
A Mária ima után ismételten a hívek szívébe véste tanítását: „Jól emlékezzetek rá: ne féljetek attól, hogy az árral szemben haladjatok! Legyetek bátrak! És mint ahogy nem akarunk romlott ételt enni, ne hordozzuk magunkban ezeket a romlott értékeket, amelyek tönkre teszik az életet és elveszik a reményt!”
A pápa ezután köszöntötte a családokat, a plébániai csoportokat, az egyházi társulásokat és iskolákat, közöttük szlovéniai gimnazistákat, majd Ascoli Piceno lengyel közösségét. Ismételten kérte a hívek imáit, szép vasárnapot és jó ebédet kívánt mindnyájuknak.
(vm)

Forrás: Vatikáni Rádió