A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata - 6. elmélkedés

Isten kinyilatkoztatása Jézus Krisztusban teljesedett be. A Jézusban megvalósult Újszövetség végleges és „nem kell várnunk semmiféle új, nyilvános kinyilatkoztatást” Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 66) – írja a katekizmus, idézve Keresztes Szent János szavait: „Ha valaki még az Úrtól kérdezősködne, valamiféle látomásra vagy kinyilatkoztatásra vágyódna, megsértené Istent”.

Az egyház azt tanítja, hogy a Kinyilatkoztatás véget ért az utolsó apostol halálával. Másrészt azonban látjuk, hogy vannak olyan hitigazságok (pl. Mária mennybevételének dogmája), amelyek mai formájukban nem voltak jelen az evangélium hirdetésének kezdetén. A katekizmus elmagyarázza, hogy „a kinyilatkoztatás, bár befejeződött, még nincs teljességgel kibontva” (66. pont). Jézus személyében és történetében Isten mindent kinyilatkoztatott számunkra, de az egyház feladata, hogy a Szentlélekkel, aki elvezet a teljes igazságra (vö. Jn 16,13) „fokozatosan feltárja teljes jelentőségét a századokon át” (66. pont).

Ebben a távlatban érthetjük meg az ún. magánkinyilatkoztatások valódi értelmét. Ezek közül néhányat elismert az egyház is, mint például Lourdes és Fatima esetében. Szerepük, ahogyan azt a katekizmusban olvassuk, nem az, hogy „javítsák”, vagy „kiegészítsék” Krisztus végérvényes kinyilatkoztatását. Inkább abban segítenek, hogy ezt teljesebben megéljük egy „adott történelmi korszakban” (67. pont). Egy magánkinyilatkoztatás tehát nem kötelező jellegű a hívek számára.

Előfordul, hogy a hívek, követve különféle magánkinyilatkoztatásokat, túlságosan lelkesednek azokért. Emlékeztetnünk kell rá: bár az ilyen kinyilatkoztatások segítségünkre lehetnek, Isten mindenekelőtt a Biblia, a Hagyomány és az egyházi Tanítóhivatal révén ismerteti meg magát. A Hit évében tehát arra kaptunk meghívást: ahelyett, hogy újabb kinyilatkoztatásokra várnánk, olvassuk inkább a Katolikus Egyház Katekizmusát.

Forrás: Vatikáni Rádió
(vm)