Idde az mp3-ra kattintva, meghallgatható!
A Szent hagyomány és a Szentírás, vagyis az isteni Kinyilatkoztatás
továbbadásának két módja nem jelentenek lerögzített valóságokat, hanem
az egyházi közösségre bízott valóság, amelyet meg kell őrizni,
gyakorolni kell és mindig új módon, ugyanakkor az Apostolok tanításához
hűen kell megvallani. Ez a hűség, hogy ne ismételjük mindig ugyanazokat a
formulákat, anélkül, hogy értenénk jelentésüket, szüntelen magyarázatot
igényel. Arra kell tehát törekednünk, hogy egyre megfelelőbb
nyelvezettel fejezzük ki a hit misztériumát.
A Szentírás és a Szent hagyomány értelmezése nem változtat a dogmák érvényességén – ellenkezőleg – sine qua non, azaz elengedhetetlen feltételt jelent ahhoz, hogy hűségesen fordítsuk a Credo-t minden korban, minden nemzedék és kultúra számára.
A katekizmus 85. pontja arra emlékeztet, hogy „Isten írott vagy áthagyományozott szavának hiteles értelmezése kizárólag az Egyház élő Tanítóhivatalának a feladata”, azaz a pápával közösségben lévő püspököké. A Tanítóhivatal azonban nem helyezi magát Isten írott vagy továbbadott Szava fölé, hanem szolgálja, hallgatja, megőrzi és kihirdeti azt.
Azt mondhatjuk, hogy a Tanítóhivatal által végzett szolgálat Jézus ígéretének konkrét megvalósítása: „az igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16,13). A Szentlélek segítsége nem demokratikus úton valósul meg, mintha a kinyilatkoztatott igazságot le lehetne szűkíteni emberi többség véleményére.
A Lélek az egész egyházban működik, de megfelelő pillanatokban, amennyire lehetséges, éppen az egyház Tanítóhivatala által fejezi ki magát. Ne próbáljunk tehát kedvünkre való, nézetünknek megfelelő hitet fabrikálni magunknak, hanem emlékezzünk Krisztus Apostolainak mondott szavaira: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16).
A Szentírás és a Szent hagyomány értelmezése nem változtat a dogmák érvényességén – ellenkezőleg – sine qua non, azaz elengedhetetlen feltételt jelent ahhoz, hogy hűségesen fordítsuk a Credo-t minden korban, minden nemzedék és kultúra számára.
A katekizmus 85. pontja arra emlékeztet, hogy „Isten írott vagy áthagyományozott szavának hiteles értelmezése kizárólag az Egyház élő Tanítóhivatalának a feladata”, azaz a pápával közösségben lévő püspököké. A Tanítóhivatal azonban nem helyezi magát Isten írott vagy továbbadott Szava fölé, hanem szolgálja, hallgatja, megőrzi és kihirdeti azt.
Azt mondhatjuk, hogy a Tanítóhivatal által végzett szolgálat Jézus ígéretének konkrét megvalósítása: „az igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16,13). A Szentlélek segítsége nem demokratikus úton valósul meg, mintha a kinyilatkoztatott igazságot le lehetne szűkíteni emberi többség véleményére.
A Lélek az egész egyházban működik, de megfelelő pillanatokban, amennyire lehetséges, éppen az egyház Tanítóhivatala által fejezi ki magát. Ne próbáljunk tehát kedvünkre való, nézetünknek megfelelő hitet fabrikálni magunknak, hanem emlékezzünk Krisztus Apostolainak mondott szavaira: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16).
Forrás: Vatikáni Rádió
(vm)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése