Nagyböjti gondolatok: „Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” - Mt 20,17-28

Nyárádremetei kereszt

Az evangéliumi részlet Jézus eljövetelének célját és a tanítványok feladatát fogalmazza meg.
A kehely és a kehely kiivása a bűnért járó büntetés és a szenvedés elfogadásának jelképe. Jézus eljött, hogy magára vegye az emberiség bűnét, s hogy föláldozott emberi életével együtt halálba taszítsa a bűn végzetes következményét. E vállalkozásban azonban nem a halál mondja ki a végső szót. Mert az Emberfia harmadnapra föltámad, hogy mindazoknak, akik elfogadják az ő megváltói ajándékát, megnyissa a dicsőség, a halálon túli lét kapuját.

Az evangéliumi részből az is kiderül, hogy valamiképpen a tanítványoknak is részt kell vállalniuk a megváltás közvetítésében: inniuk kell a szenvedések kelyhéből, megpróbáltatások között kell hirdetniük az örömhírt. Ha tevékenységüket hűségesen végzik, naggyá lehetnek. Jóllehet érdemeket önerőből nem szerezhetnek, Jézus érdemére való tekintettel mégis biztosan remélhetik a halálon győzedelmeskedő életet.

A mai napon köszönjük meg Jézusnak, hogy magára vette bűneinket, s hogy halálával eltörölte a bűn végzetes következményét. Adjunk hálát neki, hogy föltámadásával lehetővé tette számunkra a mennyország elérését. S kérjük őt, adjon erőt,hogy életünk minden pillanatában hűségesen végezhessük a megváltás közvetítéséből ránk eső részt.