Nagyböjti gondolatok: „Jelt kíván, de nem kap más jelet…” Lk 11,29-32

Meteor becsapódás 2013. 02. 15. 

Jónás próféta Isten üzenetét hirdette a Niniveieknek, akik meghallgatták szavát és bűnbánatot tartottak: „Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült”(Jón 3, 1-10). Az isteni üzenet hirdetése volt az a jel, ami a megtérést kiváltotta.

Az újszövetség kezdetén Jézus igehirdetése és az azt követő tettek, csodák azok a jelek, amik az emberek megtérését kell hogy eredményezzék. Maga Jézus mondja: „Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek!”

Más jelet nem kell várni, főleg azért, mert Jézus mondanivalója teljesebb Jónásénál, hiszen az örök élet igéit hirdeti. „A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak [Jón 3,5]; és íme, nagyobb van itt Jónásnál”(Lk 11,32).

Talán nem csak Jézus kortársai, hanem korunk embere is sokszor jelet követel Istentől. De mi sem kapunk más jelet, mint Jézus megtérésre szólító szavát és az azt alátámasztó tetteit.

Jézusnál a tettek beszélnek. Életének odaadása, tanításának tökéletessége és ereje bizonyítja, hogy ő az életünk értelme, ő küszködésünk jóra fordítója, ő az igazság megvalósítója.

Ahogyan Jézus jel volt az ő kortársai számára, ugyanúgy jel a mi számunkra is. Figyeljünk oda erre az áldozatos szeretetet, megbocsátást és irgalmasságot hirdető szóra, jelre, életpéldára!

Vajon mi észrevesszük a mai idők jeleit? – Természeti csapások, Szentatya lemondása, hitükért életüket feláldozó kortársaink, kereszténytestvéreink életpéldája, stb. - Vajon mi észrevesszük a megtérésre, elkötelezett keresztényéletre, hitünk komolyan vételére felszólító jeleket?

A Szentatya, Benedek pápa lemondása, jelszerű, bátor elhatározása azt hitelesíti, hogy a pápaság szolgálat, nem pedig hatalom. Ebből kifolyólag nagy felelősséget érez az általa vezetett Egyház és a világ számára tett szolgálata iránt. Mi hogyan viszonyulunk keresztény mivoltunkhoz? Hogyan éljük meg hitünket?