Január 18. ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT Ünnepe
Apja IV. Béla, a tatárjárás és újjáépítés korának királya, édesanyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő, testvérei közé tartozik Szent Kinga, boldog Jolán és Konstancia. A tatárok előli menekülés alkalmával, a dalmáciai Klissza várában (a mai Horvátország területén) 1242-ben született, szülei fogadalmat tettek, ha Isten megmenti az országot a tatároktól, születendő gyermeküket neki szentelik.
A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve, hálából Isten szolgálatára nevelték Margitot. Amikor hároméves lett, átadták a domonkos nővéreknek Veszprémben. Gyorsan tanult, sokat foglalkozott családja szentéletű őseinek történetével. Tíz évesen a Nyulak szigetére (ma: Margit-sziget), a domonkos apácákhoz került, ahol fogadalmat tett. Sokat böjtölt, kereste az önmegtagadást. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. Több házassági ajánlatot utasított vissza (a lengyel király, ill. Ottokár cseh király kérte meg kezét). Teljes Istennek adottság jellemezte életét. 1261-ben örökfogadalmat tett.
Szerzetesnőként is IV. Béla odaadó leánya maradt; szoros kapcsolatban volt az Árpád-házi uralkodó terveivel. A közös felelősségben látta életének igazi értelmét – ez az elhivatottság vezeklő életre ösztökélte. Egykor Istennek ajánlották, és Margit megerősítette ezt a fölajánlást.
A kemény munka, a szigorú önmegtagadás s a családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett. Halála óráját derűs arccal előre megmondta szerzetesnővéreinek. Szentség hírében halt meg 28 éves korában, 1271. január 18-án a Nyulak szigeti kolostorban. Legendája szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, és rózsaillatot árasztott.
Margit bátyja, V. István király már 1271. június 13-án kérte húga szentté avatását X. Gergely pápától. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943. november 19-én avatta szentté XII. Piusz pápa. Síremléke a róla elnevezett Margit-szigeten található, egy hatalmas vörös márványlap.
Életének alapszabálya az evangélium teljessége szerint való: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.
Apja IV. Béla, a tatárjárás és újjáépítés korának királya, édesanyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő, testvérei közé tartozik Szent Kinga, boldog Jolán és Konstancia. A tatárok előli menekülés alkalmával, a dalmáciai Klissza várában (a mai Horvátország területén) 1242-ben született, szülei fogadalmat tettek, ha Isten megmenti az országot a tatároktól, születendő gyermeküket neki szentelik.
 |
| Árpádházi Szt. Margit halála |
Szerzetesnőként is IV. Béla odaadó leánya maradt; szoros kapcsolatban volt az Árpád-házi uralkodó terveivel. A közös felelősségben látta életének igazi értelmét – ez az elhivatottság vezeklő életre ösztökélte. Egykor Istennek ajánlották, és Margit megerősítette ezt a fölajánlást.
A kemény munka, a szigorú önmegtagadás s a családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett. Halála óráját derűs arccal előre megmondta szerzetesnővéreinek. Szentség hírében halt meg 28 éves korában, 1271. január 18-án a Nyulak szigeti kolostorban. Legendája szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, és rózsaillatot árasztott.
Margit bátyja, V. István király már 1271. június 13-án kérte húga szentté avatását X. Gergely pápától. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943. november 19-én avatta szentté XII. Piusz pápa. Síremléke a róla elnevezett Margit-szigeten található, egy hatalmas vörös márványlap.
Életének alapszabálya az evangélium teljessége szerint való: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése