„Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van!”Kétszeresen is furcsa felszólítás ez.
Először túl könnyűnek tűnik a teljesítése. Az ellenségszeretet, az igen, az próbára teszi kereszténységünket, de egymást szeretni? Nem így tesznek a pogányok is?
Aztán meg az az ellenérzésünk támadhat, hogy Szent János valami olyasmit vár el tőlünk, ami nem megparancsolható. Ha minden szeretetben valamiképpen jelen van az Isten, akkor mire kell egyáltalán törekedni? Nem mesterkélt, erőltetett, őszintétlen a szeretetünk, ha parancsra tesszük?
Az ellenségszeretet bizonyos értelemben könnyebb, mint a Szeressük egymást! - parancsának teljesítése. Ugyanis csak rajtam múlik, sikerül-e ellenségemet szeretnem. Annak a másiknak semmit sem kell tennie, sőt, minél rosszindulatúbb, gonoszabb, annál alkalmasabb alanya az ellenségszeretetnek. Egyedül az én kegyelmi indításra meghozott döntésem és a kegyelemben való megmaradásom szükséges ahhoz, hogy szeressem.
A Szent János-i parancs teljesítéséhez azonban legalább két személy szükséges. A kölcsönös szeretetben mindig van valami kiszolgáltatottság, s ettől nehéz. A szeretet teljessége mégis csak ez a viszonzott szeretet lehet. Jézus Krisztus meghalt értünk, amikor még ellenségei voltunk, de mit sem használ nekünk az ő szeretetből vállalt megváltó halála, ha a benne megnyilvánult szeretetre nem válaszolunk.
A szeretet teljessége a kölcsönös szeretet: szüntelen áramlásként, éltető légkörként árad a Szentháromság személyei között, s tőlük kiindulva elér bennünket is. Az isteni szeretet, mint falat kenyér jut el hozzánk, s az Egyháznak, azaz nekünk az a hivatásunk, hogy ezt a szeretetet továbbadjuk, kiosszuk az éhezők között.
Mert a kenyérszaporítás sem természetes szükségleteinket kielégítő csoda, hanem a szeretet titkának nagyon is fogható, érzékelhető jele. Azok részesültek belőle, akik Isten országát és annak igazságát keresték, akik válaszolni akartak a hozzájuk szóló Isten szavára.
A szeretet civilizációjának építése nem egy a sok feladat közül, hanem valamennyi feladatunkat magába ölelő egyetlen óriási vállalkozás. De nem grandiózus tervekre, bizottságok felállítására és szervezésre, hanem megtérésre, bocsánatkérésre és megbocsátásra, bűnbánattartásra és újrakezdésre van szükség hozzá, újból és újból.
fr. Barsi Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése