Ősz van. Hideg, nyirkos lett az idő. A nappalok rövidebbek lettek, az éjszakák hosszabbak. Az emberek sietve igyekeznek haza. Benn a melegben a jó, kinn nem szívesen álldogál az ember. Alig vannak az utcán. Csak a szél kavarja fel a fákról lehullott sok levelet.Nem egyszer úgy érzed magad, mint most ősszel. Erőd, ötleteid, lelkesedésed úgy hullanak le rólad, mint most a falevelek.
Életkrízis? Nem. Sokkal inkább egy természetes ciklus, egy alkotói kényszerszünet, amely életfontosságú a további kreativitásodhoz.
Benned ugyanis egy olyan erő szunnyad, amely újra és újra levelet fakaszt.
Előbb azonban a régi leveleknek le kell hullaniuk, hogy helyet adjanak az újaknak.
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy a régi leveleket elengedd, lehullaszd abban a reményben, hogy majd újak nőnek a helyükbe...
Aki erre nem képes, az az élet belső törvényének áll ellen.
Aki mindig és minden áron ragaszkodik a régihez, az szavak nélkül is azt vallja be, hogy fél, és az életet illetve a növekedést akadályozza.
Az ősznek is van értelme.
A Te pillanatnyi őszödnek is!
Engedd, hogy bekopogjon hozzád!
Az ősz a tavasz természetes előhírnöke.
Tudsz-e várni így a tavaszra?
Stuttgart, 2012-11-01.
Imre atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése