Napi gondolatok: „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?” (Lk 12,54-59)

Az evangélista lassú és nehéz felfogású közösséggel áll szemben, s nem tudja elrejteni szomorúságát emiatt. A mindennapi és anyagi érdekek gyakorlati síkján a hallgatok ügyességről, rátermettségről és okosságról tesznek tanúbizonyságot, amikor azonban vallási problémákkal szembesülnek, elveszítik éles látásukat.

Jézusnak és az evangélistának az a panasza, hogy az ember, s maga a hívő is, nem mutat igyekezetet, szorgalmat és jóakaratot abban, hogy felismerje Isten tervének kibontakozását, a messiási időszak kezdetét és az üdvösség idejét. Már pedig mindig sikerül az embernek elérnie azt, amit akar, vagy ami valamilyen szempontból érdekli őt.

Jézus nem talált befogadásra, Isten országa nem terjed, az emberek pedig bizalmatlanok a krisztusi üzenettel szemben, mert nem fordítanak kellő figyelmet a különleges időszakra, amelyben élnek, és az egymásba fonódó eseményekre.

Körültekintőbbnek és figyelmesebbnek kellene lenniük. Az események önmagukban adnak hírt az isteni elgondolásról vagy tervről, amelynek részét alkotják. 

Az evangéliumi részletben Jézus arra buzdítja hallgatóit, hogy ismerjék föl személyében az isteni küldöttet és változtassanak életvitelükön.

A buzdítás első részében arra utal, hogy a nyitott szemű és szívű ember az idők jeleiből könnyen felismerhetné, hogy ő a megígért Messiás. A légköri változásokból a legegyszerűbb ember is biztonsággal következtet a zápor vagy a hőség közeledtére. Ha az ember nyitott, a jézusi szavak és tettek alapján ugyanilyen könnyedséggel felismerhetné, hogy Jézusban elérkezett a messiási kor.

A buzdítás második része azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy az Isten jelenvalóságát fölfedező embernek változtatnia kell életvitelén. E változtatás módját Jézus a pereskedés gyakorlatával kapcsolatban körvonalazza. Arra hívja fel hallgatói figyelmét, hogy a pereskedő ember még abban az esetben is veszít, ha neki adnak igazat a bírák: a békétlenség és a viszály szelleme ugyanis az ő lényét is rombolja. Az ilyen pogány megoldások helyett a párbeszédet és a megbocsájtást ajánlja.

A jézusi tanítás nekünk is szól: hiszen életünk eseményeiben nekünk is fel kell ismernünk Jézust, és változtatnunk kell életvitelünkön, ha az nem egyezik meg Istennek rólunk készült tervével.

A mai napon kérjük Istent, nyissa meg szemünket, hogy életünk eseményeiben föl tudjuk ismerni Jézus közeledését, és adjon erőt, hogy békét és megbocsájtást sugárzó magatartással tudjunk tanúságot tenni e felismerésünkről.