 |
| Szent Wolfgangot megkísérti az ördög |
Október 31. Regensburgi Szent Wolfgang emléknapja
Szent Wolfgang (Farkas) 924 táján született a sváb törzs földjén. Jómódú szülei egy papot tartottak mellette tízéves koráig házitanító és nevelőként. Ezután a reichenaui bencés kolostorban, majd a würzburgi káptalani iskolában tanult Novara István tanítónál. Kiváló tudósként kezdte életpályáját Trierben, Henrik Trieri érsek mellett, később Kölnben, majd a svájci Einsiedeln monostorába tért, ahol bencés szerzetes lett, és 968-ban Szent Ulrik augsburgi püspök pappá szentelte.
A magyarok térítésére jelentkezett, a passaui püspök 971-ben el is küldte Taksonyhoz, a rettegett hírű magyarokhoz. A tudós pap azonban nem boldogult velük: sem a nyelvünket, sem a szokásainkat nem ismerte. Visszatérve akarata ellenére regensburgi püspök lett. Püspökként is megmaradt egyszerű, szerény szerzetesnek. Keveset evett, húst alig, deszkán hált, egyszerű bencés ruhában járt. Főgondja az igehirdetés volt. Papjait is példás életre intette. Gondozta a káptalani iskolákat, könyvekről gondoskodott. A szegények sorsán jövedelme terhére is javított. Betelepítette a magyarok által kipusztított Ostmark (Ausztria) vidékeit.
Igyekezett a szász és bajor uralkodócsalád, valamint II. Ottó császár közt diplomatikusan politizálni. Pilgrim passaui püspök mellett maradt. A bajor herceg gyermekeit nevelte, így nevelője lett Gizellának, Szent István jövendő feleségének is. De eredményes munkáját bizonyítja, hogy Boldog Gizellán kívül ő nevelte Szent II. Henrik császárt, Brúnó püspököt és Brigitta apátnőt is.
Ausztriában súlyos láz vette le lábáról, ekkor Pupping faluba vitette magát, ott Szent Othmár kápolnájában meggyónt, megkapta a betegek kenetét és 994. október 31-én elhunyt a környékről összetódult hívek gyűrűjében. Halála után mindjárt szentként kezdték tisztelni. A regensburgi Szent Emmeram-templom kriptájában temették el. 1894-ben ugyanott díszes ereklyetartóba helyezték maradványait. Igen népszerű szent: templomok, szobrok, községek, hegyek, tavak viselik nevét.
Szent Wolfgang (Farkas) 924 táján született a sváb törzs földjén. Jómódú szülei egy papot tartottak mellette tízéves koráig házitanító és nevelőként. Ezután a reichenaui bencés kolostorban, majd a würzburgi káptalani iskolában tanult Novara István tanítónál. Kiváló tudósként kezdte életpályáját Trierben, Henrik Trieri érsek mellett, később Kölnben, majd a svájci Einsiedeln monostorába tért, ahol bencés szerzetes lett, és 968-ban Szent Ulrik augsburgi püspök pappá szentelte.
A magyarok térítésére jelentkezett, a passaui püspök 971-ben el is küldte Taksonyhoz, a rettegett hírű magyarokhoz. A tudós pap azonban nem boldogult velük: sem a nyelvünket, sem a szokásainkat nem ismerte. Visszatérve akarata ellenére regensburgi püspök lett. Püspökként is megmaradt egyszerű, szerény szerzetesnek. Keveset evett, húst alig, deszkán hált, egyszerű bencés ruhában járt. Főgondja az igehirdetés volt. Papjait is példás életre intette. Gondozta a káptalani iskolákat, könyvekről gondoskodott. A szegények sorsán jövedelme terhére is javított. Betelepítette a magyarok által kipusztított Ostmark (Ausztria) vidékeit.
Igyekezett a szász és bajor uralkodócsalád, valamint II. Ottó császár közt diplomatikusan politizálni. Pilgrim passaui püspök mellett maradt. A bajor herceg gyermekeit nevelte, így nevelője lett Gizellának, Szent István jövendő feleségének is. De eredményes munkáját bizonyítja, hogy Boldog Gizellán kívül ő nevelte Szent II. Henrik császárt, Brúnó püspököt és Brigitta apátnőt is.
Ausztriában súlyos láz vette le lábáról, ekkor Pupping faluba vitette magát, ott Szent Othmár kápolnájában meggyónt, megkapta a betegek kenetét és 994. október 31-én elhunyt a környékről összetódult hívek gyűrűjében. Halála után mindjárt szentként kezdték tisztelni. A regensburgi Szent Emmeram-templom kriptájában temették el. 1894-ben ugyanott díszes ereklyetartóba helyezték maradványait. Igen népszerű szent: templomok, szobrok, községek, hegyek, tavak viselik nevét.
Forrás itt érhető el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése