Egy
indián bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy
különösen értékes követ.
Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes
volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta
ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az indián
asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ.
A vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt,
hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell
többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az
Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
Gondolkoztam... - szólalt meg. „Jól tudom milyen
értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit,
ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra,
hogy nekem add a követ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése