A SZENTIRÁSI IGE-ÉLÉS GYAKORLATA

Néhány gondolat arra vonatkozólag, hogy Isten Igéjét hogyan lehet tettekre váltani, megélni.

1) Reggeli imámban átelmélkedem, hogy ez az ige, hogyan lesz "nagyszerű lámpás lábam elé" (119. zs) a nap különböző helyzeteiben, sajátosan a nehézségeiben. Ha kicsit mélyebben átgondolom, azt látom, hogy majdnem minden ige képes életem minden cselekedetéhez egy isteni fényt adni " az Istennel való egyesülésre (a Vele egyesült cselekvésre) hívni.

Napi megállásaimban (egy-egy imaóra elimádkozásakor, vagy egy-egy cselekedet előtt) igyekszem átgondolni: vajon most mit jelent számomra ez az ige, most milyen fényt ad következő órámhoz, cselekedetemhez?

Ha az ember előrehalad az Ige folyamatos élésében: az Istennel való egyre mélyebb egyesülésnek egyik útja lehet ez. " Az egyesülés más hasonló útjait, "módszereit" is ismerjük: amilyen a "Jézus ima" a keleti lelkiségekben, vagy hasonló szent Ignác irányelvei között a lelki elhatározása a napra, amelyet a részleges (napi két- vagy többszöri) lelkiismeret vizsgálat által újít meg.

2) Hogyan gyakoroljuk be az Ige élését (és miként vezetünk be ebbe másokat)?

a) Először annyit határozzunk el, hogy minden nap (pl. a reggeli imában) próbáljuk átimádkozni, hogy az adott ige ma hogyan alakíthatja életünket.

Majd tervezzünk el legalább egy-egy cselekedetet, ahol ez az ige konkretizálódik a felebaráti szeretetben is. (Aki szeretetben él, Istenben él"! 1 Jn 4,16; "Amit egynek tettetek..." Mt 24,40)

Az elhatározás 1. legyen konkrét (ne általános), 2. (főleg kezdőknél) jó részleteiben meghatározni egy közösségben, mit teszünk közösen, 3. pozitív (nem azt határozzuk el, hogy mit nem teszek, pl. nem veszekszem) hanem azt, hogy egy hibával szemben pozitívan mit teszek (örömet szerzek annak, aki nehéz).

b) Az ige-élésének fontos "próba"- kérdése: MIT TETTÉL ma, az ige indítására? Mit tettél Isten iránti szeretetből, s mit tettél a felebarát iránti szeretetből? Ez összefügg az elhatározás konkrétságával is.

c) Az igéből fakadó cselekedet mindig Isten-szeretetet és ember-szeretetet jelent. - Az Ige Isten felé irányít " és mindig a felebarát felé is.

Vagyis amikor "élem az Igét", az Igéből fakadó cselekedetben valamiképp találkozok Istennel; és Isten iránt való szeretetből cselekszem, illetve teszek valamit felebarátomnak.

Ezt fogalmazza meg János apostol 1. levele: ha szereted Istent, szeresd embertársadat!...

d) Az igéből való cselekvés örömöt jelent: éppen mert találkozás Istennel. (Lehet ez a legnagyobb fájdalom mélyén is: Isten jelenlétének felcsillanása: az iránta kimondott szeretet)

e) Az igéből való cselekvés gyakran gyümölcsöt terem. a) Az első gyümölcs " ami valamiképp mindig jelen van " ,maga a szeretet tette, illetve gyakran a találkozás (a szeretet tettében, különösen, ha nehéz) Jézussal. " b) A másik gyümölcs lehet: ha az igéből fakadó cselekvés valamilyen sajátos, kegyelmi meglepetést okoz önmagamnak. c) És Isten ajándéka lehet még egy gyümölcs: hogy az igéből fakadó (Istennel egyesült) cselekvés valóban rendkívüli gyümölcsöt terem a felebarátban vagy a körülményekben. 

Forrás: http://www.kapmegyer.hu/?q=node/76