csütörtök, szeptember 27, 2012

A félelem legyőzése



"Ha futunk a félelem elől, utolér, befog és ő használ minket: kihasznál és elhasznál. 

De ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel a félelmet, mint sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik - éppen a vihar ereje segítségével. 

Minden legyőzött félelem fölfelé emel!" 
Gyökössy Endre

A félelem legyőzése út a szeretethez – Lőrincz Beáta 


A félelem számomra is egy aktuális téma, ami érdekel, érdekelt, és nekem kell döntenem, ahogyan neked, is kedves olvasó.  A félelem vagy a szeretet mellett döntesz? Mikor először olvastam erről a témáról, akkor rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. Ma szintén tele vagyok kérdésekkel, és most mit mondhatnék én erről? Csakis azt, amit megéltem, megtapasztaltam.
A félelem mint negatív érzelem tapasztaláson alapul. Szinoní­máiként említhetném, hogy menekülés, rémület, rettegés, bizonytalanság. Ezek a kifejezések jutnak eszembe a félelem szó hallatán.
A félelem számomra egy nyugtalanító érzés. Nagyon sokszor megakadályozott már az elfogadásban. Szeretetlenné tesz, beteggé, és behatárol, korlátokat állít föl nekem.
Mitől félek, félhetek, és mitől félhetünk?
Félünk az embertől, az ismeretlentől, az újtól, a szegénységtől, a munkanélküliségtől, a haláltól, a betegségtől, az Istentől, a magánytól, a szeretettől… és sorolhatnám. Bármitől félhetünk, ami helyzetünket bizonytalanná, fájdalmassá és kiszámíthatatlanná teszi. A félelem egy olyan érzés, mint amikor bezárnak egy szűk szobában. Összezsugorodsz, bezárulsz, kételkedsz és magányos vagy. Keresel, vágyakozol és szeretnél megszabadulni az érzéstől, de előbb szüntelenül keresed az okát: miért, mitől?
Mikor szembesülök a félelmeimmel, amikor felerősödik az érzés, arra törekszem, hogy kimondjam, hogy megfogalmazzam, mert csak így tudok szembenézni vele. Megnevezem és elfogadom ezt az érzést. Fejlődésemre és növekedésemre van, ha kimondhatom, ha megnevezhetem, mert ezáltal tudatosítom is.
De a szeretetben nincs félelem. Akkor miért félünk? Talán a szeretettől is félünk? Igen, félünk szeretni, félünk odaadni magunkat, félünk befogadni és félünk kockáztatni. A félelem hozzásegít ahhoz, hogy tisztán lássuk magunkat. Úgy gondolom, nem az érzés ellen kell küzdenünk, hanem meg kell tanulnunk szeretni, megszeretni és elfogadni.
A félelem legyőzése munka és tanulási folyamat, amely egy út, a szeretet felé vezető út. 

Nincsenek megjegyzések:

Lefekvés előtti gondolat Alexandriai Szent Katalin emléknapján

Az evangéliumi szakasz (Mt 10,28-33) ma arra hív minket, hogy újra megvizsgáljuk, hol kereshetünk biztonságot és igaz támaszt. Jézus világos...