A félelem mint negatív érzelem tapasztaláson alapul.
Szinonímáiként említhetném, hogy menekülés, rémület, rettegés, bizonytalanság.
Ezek a kifejezések jutnak eszembe a félelem szó hallatán.
A félelem számomra egy nyugtalanító érzés. Nagyon sokszor
megakadályozott már az elfogadásban. Szeretetlenné tesz, beteggé, és behatárol,
korlátokat állít föl nekem.
Mitől félek, félhetek, és mitől félhetünk?
Félünk az embertől, az ismeretlentől, az újtól, a
szegénységtől, a munkanélküliségtől, a haláltól, a betegségtől, az Istentől, a
magánytól, a szeretettől… és sorolhatnám. Bármitől félhetünk, ami helyzetünket
bizonytalanná, fájdalmassá és kiszámíthatatlanná teszi. A félelem egy olyan
érzés, mint amikor bezárnak egy szűk szobában. Összezsugorodsz, bezárulsz,
kételkedsz és magányos vagy. Keresel, vágyakozol és szeretnél megszabadulni az
érzéstől, de előbb szüntelenül keresed az okát: miért, mitől?
Mikor szembesülök a félelmeimmel, amikor felerősödik az
érzés, arra törekszem, hogy kimondjam, hogy megfogalmazzam, mert csak így tudok
szembenézni vele. Megnevezem és elfogadom ezt az érzést. Fejlődésemre és
növekedésemre van, ha kimondhatom, ha megnevezhetem, mert ezáltal tudatosítom
is.
De a szeretetben nincs félelem. Akkor miért félünk? Talán a
szeretettől is félünk? Igen, félünk szeretni, félünk odaadni magunkat, félünk
befogadni és félünk kockáztatni. A félelem hozzásegít ahhoz, hogy tisztán
lássuk magunkat. Úgy gondolom, nem az érzés ellen kell küzdenünk, hanem meg
kell tanulnunk szeretni, megszeretni és elfogadni.
A félelem legyőzése munka és tanulási folyamat, amely egy
út, a szeretet felé vezető út.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése