Az Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése: HÚSVÉT 3. vasárnapján

 

1. A bérmálás szentségének a kiszolgáltatására szerdán délután 5 órakor kerül sor a Szent György búcsúval összekötve, a ferences templomban.

PÁPALÁTOGATÁS 2023 - Camino, Krisztus a jövőnk [Official Video]

Égi szent kenyér - László Attila

„Csodákat kik látni vágytok, Ó, jöjjetek Szent Antalhoz…”

Szent Antal Kilenced - 2023

Esztelnek – Ferences templom

Április. 11. kedd – június. 13. kedd 

A szentmisék kezdési időpontja délután 6 óra.

Előtte ½ 6-tól szentgyónási lehetőség.

A Szent Antal kilencedre szeretettel hívjuk és várjuk mindazokat a személyeket – Esztelnekről és a térségünkben lévő településekről –, akik ügyes-bajos dolgaikban szeretnének a maguk és szeretteik számára, valamint egy jó és nemes cél (például a béke) elérésének érdekében, Szent Antal égi pártfogását, közbenjárását kérve, Istentől meghallgatást nyerni. 

Az Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése HÚSVÉT vasárnapján

 

Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése: Virágvasárnap – 2023

 

A bűnbánat mint lehetőség a legjobb életünkhöz – dr. Papp Miklós atya na...

A bűnbánat szentsége [Misevlog 3. évad]

"Belétek oltom lelkemet..." - Nagyböjt 5. vasárnapja

A Feltámadás liturgiája jellemzi nagyböjt ötödik vasárnapját. Központi gondolata: Jézus, az élet forrása, a halottakat is életre keltheti.

Az Ezekielnél olvasható jövendölés, amit az első olvasmányból hallhattunk, közvetlenül a rabságban megtizedelt és megalázott Izrael erkölcsi és politikai újjáéledésére vonatkozott, mert a babiloni fogság a választott nép számára olyan volt, mint a halál állapota. Hiányzott számukra a jeruzsálemi templom szentélye, az áldozatbemutatás lehetősége, a nyilvános istentisztelet gyakorlása, s így erőt vett rajtuk a reménytelenség, az elhagyatottság érzése. A fogság idején ezt élte át és súlyos teherként hordozta Isten népe. Ezért mutat rá a próféta Isten erejére, amely a halál állapotából is vissza tudja hozni az embert. Ezekiel próféta látomásában az újjászületés reményét és vigasztalását adta népének az Úr, amikor kijelentette: „Belétek oltom lelkemet, és életre keltek” (Ez 37, 14).
Ez a fellendülés egyfajta feltámadáshoz hasonlítható, amely által Izrael ismét szabad néppé válik. Mindez be is következett a babiloni fogságból való szabadulás, a hazatérés után. A jövendölés egyidejűleg a messiási korszakot is hirdeti, amikor Isten Fia lelki és testi halottakat támaszt fel, úgyszintén az idők végére is utal, amikor bekövetkezik a holtak feltámadása.

A mai evangéliumi szakaszban (Jn 11,1-45) Jézus úgy áll ellőttünk, mint a feltámadás és az élet, mint a halál legyőzője. A Jézus által művelt feltámasztások között különösen fontos Lázár esete; egyrészt mivel már négy napja sírban fekvő halottról van szó, másrészt a feltámasztást kísérő szavak és tettek az Üdvözítő messiási hatalmát jelzik.
Az evangéliumi szakasz szerint az Úr csodát tett, de ugyanakkor próbára tette apostolainak hitét, Mária és Márta hitét s követőinek hitét. Valami olyan kinyilatkoztatást ad most, amelyet mindenkinek lelkébe kell vésnie: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” S hangsúlyozta a hit fontosságát: „Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét.”

Lázár betegségének hírére Jézus ezt mondja: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz” (Jn 11,4). Az a tény, hogy csak késlekedve indul Betániába, majd váratlan kijelentése: „Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek” (14-15) arra utalnak, hogy az esetnek kettős célja van: Jézus – aki „a feltámadás és az élet” – megdicsőítése, valamint azok hitének tökéletesítése, akik már hittek benne, és a hit felébresztése azokban, akik nem hittek benne (42).
A Mártával folytatott beszélgetésében a Mester ezt a két pontot emeli ki. Az asszony hisz: meg van győződve arról, hogy ha Jézus jelen lett volna, Lázár nem halt volna meg. Jézus azonban el akarja őt vezetni arra, hogy személyében elismerje a Messiást, Isten Fiát, aki örök életet ad a benne hívőknek.

„Én vagyok a feltámadás és az élet.”
Természetesen Jézus ezzel az állítással nem tagadja a fizikai halál létét. Ez azonban nem az igazi Élet elvesztését jelenti. A halál számunkra, mint minden ember számára egyedülálló, mélyen megrázó s talán félelmetes tapasztalat marad, de immár nem a lét értelmetlenségét, nem a teljes élet megszűnését, végét jelzi. A halál számunkra valójában egy ajtó, amely a földi élet végén tárul fel és ad lehetőséget, hogy küszöbét átlépve Isten világába jussunk.
„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre” (25-26).
Íme, a hitnek ezt a fokát kell elérni: Krisztus rendelkezik a halottak feltámasztásának hatalmával és ezt a hatalmat most azonnal felhasználhatja Lázár feltámasztására, végül biztosíthatja az örök életet mindazoknak, akik a hit által benne élnek.

A Római levélben Szent Pál így kommentálja ezt a témát: „Ha Krisztus bennetek van (ti. a hit és a szeretet által), jóllehet a test a bűn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él” (Rom 8, 10).
Itt Pál apostol a bűnös és a megigazult ember állapotát a testi és a lelki ember fogalmával fejezi ki. A testi ember földi vágyainak uralma alatt áll, azért Isten nem találja benne kedvét. A hívő ember a keresztségben megkapta a Szentlelket, aki Krisztus feltámadásában is közreműködött. Ő alakít át bennünket lelki emberré.
Testi gyöngeségeink megmaradnak, de a kegyelem győzedelmeskedik a kísértések felett, s így teljesíthetjük Isten akaratát. Azaz Jézus nem törölte el a bűn következményét, a fizikai halált, de – megszabadítva az embert a bűntől – részesítette őt isteni életében, ami örök élet. Ezért a halálnak nincs semmi hatalma annak lelke fölött, aki „megigazultan”, aki Krisztus tanítása, Isten akarata szerint él.
 
Az idők végén eljön az a nap, amikor a hívők teste is dicsőségesen feltámad, hogy többé ne haljanak meg és részesei legyenek az Úr feltámadásának. Jézus akkor a szó teljes értelmében „feltámadás és élet” lesz a benne hívők számára, a feltámadott választottak őt dicsőítik majd, és örökké élnek a húsvéti misztériumból fakadó kegyelem által.

Húsvét közeledtével Lázár feltámasztásának elbeszélése azt sürgeti, hogy szabaduljunk meg egyre eltökéltebben a bűntől, bízzunk Krisztus életadó hatalmában, aki az embereket feltámadása részesévé akarja tenni. Bárcsak minden egyes ember számára „feltámadás és élet” lehetne az Úr az időben, a földi életben és majd az örökkévalóságban is.

AGAPÉ - Harag és megbocsátás (49. rész)

Azok, akik a jövedelmi adójuk 3,5%-át…

Azok, akik a jövedelmi adójuk 3,5%-át fel szeretnék ajánlani az esztelneki ferences kolostor vagy az esztelneki plébánia templom részére, az alábbi űrlapok egyikének kitöltésével tehetik meg. Az űrlapokat nyomtatott formában a templomainkban is átvehetik, vagy helyben kitölthetik.

Amint láthatják, mind a plébánián mind pedig a kolostornál van amire fordítani az e fajta támogatásukat is.

Ne feledjük, ha nem rendelkezünk írásos formában adónk 3,5%-val, hogy mely intézménynek adjuk, akkor az az állam kasszájába marad. Ha meg rendelkezünk vele, akkor egy-egy nemes cél magvalósulásához járulunk hozzá.

A kitöltött űrlapokat szíveskedjenek április utolsó hetéig a kolostor és plébánia irodájába behozni vagy az ANAF-hoz eljuttatni, küldeni. Előre is hálásan köszönjük, miként a korábbi, ilyen jellegű adományukat is.

fr. Szilveszter ofm

plébános és templom igazgató

 

Ismeri-e lelkünk az Isten utáni szomjúságot? - Nagyböjt 3. vasárnapja

Jézus kutja - Esztelnek 

A mai evangéliumi szakaszban (Jn 4,5-42) egy nagyszerű, életfordító, életvitel változtató találkozásnak lehetünk a tanúi, Szamaria földjén, Jákob kutjánál. 

Jákob kutjánál egy igazi találkozás jön létre a Mester és az asszony között. Bár nagyon szomjas és fáradt lehetett az Úr Jézus, mégis Ő az, aki felüdíti és megváltoztatja egy másik ember életét. Az asszony bűnös, kicsapongó életet élt, s e miatt nem a hajnali hűvösben ment vízért – amikor a többi asszony is ott volt a kútnál, akik életvitele miatt megvetették –, hanem a déli forróságban, egyedül, hogy senkivel se kelljen találkoznia. Bűnös életvitele magányossá és boldogtalanná tette. 

Egy szokásos hétköznapon tehát, vízért ment a kúthoz. Egyedül. Ott pedig Jézus várta őt. Jézus, aki annyira tudott szeretni, hogy egészen elfeledkezett saját magáról, új életet ad ennek a bűnösnek, aki most már bátran rohan az emberek közé s azok – csodák-csodája – hallgatnak rá és hisznek a korábban megvetett és lenézett személynek. Ők is Jézushoz jönnek. 

„Adj innom”- szólt Jézus az asszonyhoz. Az asszony elcsodálkozott. Nekünk is van épp elég okunk csodálkozni a történeten, hogy mire képes egy fáradt ember. Végül is, hogy ivott-e Jézus a kút vizéből? Nem tudjuk, de menet közben lényegtelenné vált a Mester szomja, már csak az örök szomjat, másokét akarta oltani, az asszony által a közösségéét is. 

Mert mi is történik? Jézus a közösség legkevésbé elismert, mondhatnánk, leginkább meg- és kivetett tagjával kezdi a missziót, egy többszörösen özvegy, vagy elvált (?) asszonnyal, aki ráadásul vadházasságban él egy férfival, és ő ezt szólítja meg. S a meggyőzést egy kéréssel kezdi: „Adj innom”. 

Nem, ez nem ésszerű! De működik! Elég hozzá az idő, amíg a tanítványok bevásárolnak. Egy szupermarketnyi negyedóra. Más ennyi idő alatt még a bevásárló kosarát sem tölti meg. Viszont Jézus egy elfuserált életnek ad új értelmet. Boldoggá tesz egy embert, pontosabban egy asszonyt. S két napon belül az ellenséges érzületű, szamaritánus város lakói közül sokan megtérnek, sokan hisznek benne. 

„Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne”- mondja az Úr. Dietrich Bonhoeffer, a német koncentrációs táborban kivégzett evangélikus lelkész írja: „Ismerjük a fizikai szomjúságot, amikor hiányzik az ivóvíz; ismerjük az élet és a boldogság utáni szenvedélyes vágyat. De ismeri-e lelkünk az Isten utáni szomjúságot?” 

Az egészségügy szakemberei azt mondják, ahhoz, hogy az ember szervezete egészségesen működhessen, hogy a vesék jól végezhessék a feladatukat, sok folyadékra van szükségük, egyesek a napi két liternyi, mások a három liternyi vízre esküsznek. Egyszer beszélgettem valakivel, aki azt mondotta, hogy alig fogyaszt naponta egy vagy két pohár vizet, mert nem érzi a szükségét, nem érez szomjúságot. Mondanom sem kell, vese problémákkal küszködik. A test számára a szomjúság érzésének hiánya nem jó jel. De ugyan így a lelki szomjúság, az Isten utáni szomjúság hiánya sem jó jel az ember számára. 

A víz, amelyről Jézus beszél, már nem a fizikai szomjúságot csillapítja az emberben, hanem a lelkit, az Isten utáni vágyat, ami magának Isten Lelkének az ajándéka, amelyet Jézus azoknak ígér, akik hisznek benne. Ez annak a víznek az igazi értéke, amelyet Jézus kinyilatkoztat a szamariai asszonynak, aki fokozatosan ismeri fel a szomjas Jézusban először (1) a szomjas zsidó zarándokot, majd, amikor élete rejtett dolgaiba lát Jézus, (2) már a prófétát, végül felismerése beteljesül, amikor Jézus kijelenti neki: Én vagyok a (3) Messiás, aki veled beszélek! 

A szentmisében az Oltáriszentség által mi is sokszor átélhetjük ezt a megrázó pillanatot, a Krisztussal való találkozást. „Én vagyok az, aki veled beszélek”- mondja nekünk is Jézus, vagy mondaná, ha hagynánk neki, különösen az Úr felmutatáskor, vagy a szentáldozás utáni pillanatokban, illetve egy-egy szentségimádás, szentséglátogatás alkalmával.

Szent Ágoston és sok más egyházatya ezért a szamariai asszonyban az Egyház előképét látják, azét az örök életre szomjas közösségét, amely létét és fönnmaradását Jézus élő vizéből, a keresztségből meríti. A keresztségre készülőknek, s talán még inkább nekünk már megkeresztelteknek, végig kell járnunk a szamariai asszony és a nagy konvertiták, megtérők útját – a látás és tapasztalás világából el kell jutnunk a hit bizonyosságára. 

Viszont az igazságot addig nem aktualizáljuk, nem tehetjük magunkévá, amíg nem vagyunk meggyőződve róla, amíg nem válik a saját igazságunkká, amiért megszenvedtünk, vagyis amíg a sajátunk, a belső ügyünk nem lett – állítja Richard Rohr ferences atya. Biztos, hogy a hiteles vallásosság sem érheti be kevesebbel. Minden nemzedéknek magának kell elsajátítania a saját legmélyebb hitét. Az előbb idézet atya szokta mondani: „Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei”. Minden generációnak magának kell tisztába kerülnie Istennel, és magának kell felfedezni a rejtélyt. 

S ez az út nem is olyan könnyű: van benne tépelődés, kétkedés, türelemgyakorlat, vágyakozás és mindenekelőtt mélységes szomjúság… De megéri, mert életutunk legmaradandóbb találkozását készíti elő Istennel, Jézus Krisztussal, a Szentlélekben. 

„Nem szomjazik meg soha többé!” – milyen csodálatos ígéret! Hiszen valamennyien szomjazunk, valami olyan valóságra, amelyet nem enyhíthet semmiféle forrásvíz, még kevésbé alkohol vagy üdítőital. Ezt érezzük, amikor fel-felbukkan bennünk a kérdés az életről, a halálról, a létről és a nemlétről. Ebben a szomjúságban a Teljességre kérdezünk rá, ezt a lelki szomjúságot minden kor ismeri, elég csak a költészetbe, a filozófiába tekinteni. Erre a metafizikai vágyra, legbensőbb kívánságunkra ismert rá már korábban Dávid király egyik zsoltárában, a kinyilatkoztatás szavaival: „Istenem, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld” (62,2). Akár saját szavainkkal is kifejezhetjük ezt az élményt, és azt, amikor rátaláltunk az igazságra, vagyis: „aki ebből a vízből iszik, nem szomjazik többé”.

Mindannyian bűnösök vagyunk. S mégis egyszer csak, esetleg egy teljesen átlagos hétköznapon, a leg meg szokottabb munka közben, a szívünk csöndjében, vagy a szentmiseáldozat, talán a szentségimádás keretében vár minket a Mester, mint Jákob kutjánál az asszonyt, mert találkozni akar velünk, meg akarja változtatni az életünket. Az ember számára a Krisztussal – szavával a Bibliában, testével az Oltáriszentségben – való találkozás mindig olyan esemény, amely erővel tölti el, amely értelmet és értéket ad élete számára.

A kérdés az: szomjazunk-e rá, felismerjük-e Őt? S ha igen, szaladunk-e a felismerés örömében, hogy másokat is Jézushoz hívjunk? Jött-e már valaki utánunk? Hívtunk-e már valakit Jézushoz? Ha nem – még nincs késő – induljunk olyan friss lelkesedéssel és meggyőződéssel, ahogy a szamariai asszony tette… Keresztségünk értelme ez: megtisztulni a legszentebb víz hatására, és egy életen át csatornaként továbbadni másoknak Krisztust, az Élet Vizét. 

Nagyböjt – keresztségünk értékének, s mibenlétének újra gondolása. Hála azért, hogy nem kell örökké szomjaznunk, meríthetünk magunknak és ajándékozhatunk másoknak is az élet vizéből, azoknak, akik még szomjaznak, hogy mindenki eltaláljon az örök életre szökellő vízforrásig, Krisztusig.

Nagyböjti lelki hétvége

Kedves lányok!

Szeretettel várunk titeket egy töltekező hétvégére, ahol lehetőségünk lesz felkészülni Húsvét ünnepére!

Részletek a plakáton és a videóban!

Szeretettel:

Klarissza nővér

Villa Mater Redemptoris (4K - long edition) Róma

Magyar Gergely OFM nagyböjti gondolatai a keresztútról

Beretta Molla Szent Johanna centenáriuma

Római Riportok - 2023. február 26.

Mit tudhat egy pap a házasságról? Rengeteget.

Lényegében egy kísértés van, mely el akar szakítani Istentől – Nagyböjt 1. vasárnapja

Evangélium: Mt. 4,1-11

Szilveszter archívum 

Szerdán megkezdődött a húsvéti előkészület szent negyven napja, a nagyböjt és ma ennek a liturgikus időszaknak első vasárnapját ünnepelve az evangélium arra emlékeztet, hogy Jézus, miután megkeresztelkedett a Jordán folyóban, a Szentlélek indíttatására, aki reá szállt és kinyilatkoztatta, hogy Ő a Krisztus, 40 napra visszavonult a júdeai pusztaságba, ahol legyőzte a Sátán kísértéseit. 

Követve Mesterünket és Urunkat, mi keresztények is belépünk lélekben a nagyböjti pusztaságba, hogy Krisztussal együtt küzdjünk a gonosz kísértő ellen. Nem feledve, hogy csak a pusztában kezdődhet minden igazi történet Isten és ember között. 

Advent elején Keresztelő Jánossal vonultunk ki a pusztába, Krisztusra várakozva. Most Urunkkal, Jézus Krisztussal menjünk a pusztába böjtölni és imádkozni, hogy tanúi lehessünk győzelmének a bűn szerzője, a sátán fölött. A nagyböjt a pusztaságban való tartózkodás ideje. Mi ez a pusztaság? Már nem csupán magány, a település elhagyása, ahol szeretteink laknak és sokan mások, hanem egyfajta kizárólagos együttlét Jézus Krisztussal és ugyanakkor kíméletlen szembesülés önmagunkkal szemben az igazság állapotáról: vagyis hányadán állunk az emberségünket illetően az Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkban. 

A Szentlélek azt akarja, hogy lássuk azt a hatalmas küzdelmet, amelyet a Sátán vív ellene, és amelyet Krisztus vív meg értünk, és azt a véres verítékes, ugyanakkor csodálatosan könnyed győzelmet, amelyet az Úr a gonosz felett arat. 

Az első olvasmány szerint az ember megkísértett lény. Vigyázzunk, a legnagyobb kísértés kezdete nem látszik okvetlenül kísértésnek. Csupán egy ártatlan kérdés, amely Isten nekünk adott parancsára vonatkozik: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról? – Ha belebocsátkozunk a gonosszal folytatott párbeszédbe, biztosan veszítünk és elesünk, mert ő erősebb és okosabb az embernél. Csak az segít, ha szóba sem állunk vele. Ha megfigyeljük gondolataink „szabadabb” áramlását, rájövünk arra, hogy rendkívül gyakran bukkan föl benne az Úr Jézus pusztai kísértésének háromféle változata. Vagyis a test kívánsága (ennek tárgya lehet akár egy darab kenyér, vagy egy ínyenc falat), a szemek kívánsága (a bírvágy: ezt vagy azt szeretném megszerezni) és a kevélység (ez az élet kevélysége az, amikor magunkat többre tartjuk másoknál, és ezáltal lenézzük őket). Ezek néha nagyon áttételesen jelentkeznek, de negyedik fajta nincs, és ezekre minden kísértés visszavezethető. 

A mai nyugtalan, zűrzavarral telitett társadalomban, az képes eligazodni, aki kiigazodik önmagában, és az igazodik ki önmagában, akinek van elég bátorsága felfedni a három kísértés valamelyikének jelenlétét életében. Ha ez van, akkor hát mi a teendő? Tegyük azt, amit Jézus, aki a kísértések közepette is az Atya közelében maradt. Egész emberségével az Atya jelenlétébe kapaszkodott. Amikor mindhárom megkísértés alkalmával a Szentírást idézi, akkor nem csupán egy szöveggel védekezik, hanem az Atya akaratában és szeretetében marad. 

Mert végül is nem három kísértés van, hanem csak egy, mely el akar minket szakítani Istentől, a mi Teremtőnktől. A tét nem a test, nem a birtoklás vagy a kevélység - hanem Isten és a tőle való elszakadás. A keresztény ember az, aki Isten jelenlétében él. Az ő erőterében igyekszik maradni minden kísértés közepette. Nem erővel győzi le a kísértőt, hanem Isten jelenlétével. Ez a jelenlét leplezi le a kísértéseket. 

Épen ezért feladatunk, hogy a családban, a munkahelyen, az iskolában vagy az utcán Isten közelében maradva nézzük azt, ami körülöttünk zajlik, és elsősorban magunkban leplezzük le a kísértő hazugságait. 

Nyilván van áteredő jóság is, van tiszta jóság is, amelyet bátorítanunk kell. De leginkább abból látható, hogy valami jó-e, ha a hármas-egy kísértés hiányzik belőle. Nekünk ilyen tetteket kell cselekednünk, és az ilyen tetteket kell bátorítanunk. A kísértés ellen nem lehet frontális ütközetekkel győzni: Istenhez kell menekülni, az ő jelenlétének hathatos tudatosítása segít rajtunk. És a nagyböjt három gyakorlata: a böjtölés, az alamizsna és az imádság. Ez a három is egy. A szentek életében ugyanis nem azt látjuk, hogy böjtöléseik érzéketlenné tették volna őket más emberek jogos és Istentől akart testi igényeire, hanem ellenkezőleg: felkészítették őket arra, hogy a szolgálatukra legyenek. 

Nem a lusta, nem a zabáló és nem a parázna figyel az emberek jogos testi igényeire, hanem például Assisi Szent Ferenc, Árpádházi Szent Erzsébet, Szent Kalkuttai Teréz anya – és mindenekelőtt a mi böjtölő Üdvözítőnk, aki Jairus kislányát feltámasztván figyelmezteti a szülőket, akik saját örömükkel voltak elfoglalva, hogy adjanak enni a kislánynak. 

A szemek kívánságát megfékező szentek azok, akik a legtöbbet alamizsnálkodtak. Azok, akik magukban Jézus erejével szüntelenül küzdöttek a szemek kívánsága ellen, látták meg, hogy testvéreik, az emberek a legszükségesebb dolgokkal sem rendelkeznek. Elsősorban nem pénz kell ehhez, hanem a bírvágytól megtisztított látás. Ezek a társadalomban is tisztán látók szokták megmondani a pénzes embereknek, hová tegyék a feleslegüket. 

Az imádság a kevélység legjobb ellenszere. Aki nemcsak imádságokat mond kiló számra, hanem valóban imádkozik, az nem lehet kevély, irigy, haragos, vagy ha az, akkor a személyes imádság az, ami gyógyítja. Isten elé állva már eltörpülnek a különbségek egymás között. És amikor „mi Atyánknak” nevezzük a fölséges Istent, megtanuljuk, hogy a nemzeti, faji, vallási különbségek nem választhatnak el bennünket, akiknek Isten a közös atyjuk, teremtőjük.

A nagyböjt nem arra való, hogy most valami különös és az év többi részétől egészen különböző életet éljünk. A nagyböjt sűrített keresztény élet. A szentek mindig sűrített keresztény életet éltek, és ők tettek legtöbbet környezetükért, a társadalomért - legalábbis az emberiesség, az emberség szintjén. 

Isten az ember számára nem a halált akarja, hanem az életet. Jézus ezért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10, 10). Sajnos, a kísértés is bőségben van, s még szomorúbb: bőségben vannak a bűneink is. Viszont a szentek élete, akik a pusztában, az Isten jelenlétében legyőzték a kísértést, azt igazolja, hogy csak akkor találjuk meg létünk teljes értelmét, csak akkor jutunk el a békére, önmagunkkal és másokkal kapcsolatosan, valamint a szeretetre és az örömre, ha engedelmeskedve az igazság felé megnyíló hitnek, megszabadulunk a hazugság és a bűn rabszolgaságától. 

Az Esztelneki Madonna közbenjárása által, Isten kegyelme segítsen bennünket, a nagyböjti szent idő önmegtagadásai, az ima, a keresztút járás, a bűnbánat, a szeretet gyakorlása által a kísértések legyőzésében és igazítsa lépteinket az igazi, a krisztusi élet útján. 

Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése: Nagyböjt 1. vasárnap - 2023. február 26

de. ½ 10 – a plébánia templomban: Hívekért

de. 11 - a Ferences templomban: +Cserei Józsefné, Jánka Irma 1 évf.

du. ½ 1 – Kurtapatakon: +Manole Mária és Manole Nicolae lü 6 hónapos szentmise 

A jövő héten a ferences templomban hétfőn és kedden reggel ½ 8-tól lesz szentmise 

Szerdán a plébánia templomban délután ¼ 5-től keresztúti ájtatosság és 5 órától szentmise. 

Csütörtökön du. 5-től a ferences templomban lesz szentmise +Reketes Ferenc lü 1 évf.  

Pénteken délután ¼ 5-től keresztúti ájtatosság a ferences templomban és azt követően 5 órától szentmise. 

Első péntek lévén, meglátogatjuk az időseket és betegeket az oltáriszentséggel 

Szombaton reggel ½ 8-tól lesz szentmise. 

Nagyböjt 2. vasárnapja (március 5.):  

de. ½ 10 – plébánia templom: Hívekért

de 11 - Ferences templom: +László Imre, neje Jolán és a cs. halottjaiért

du. ½ 1 - Kurtapatakon: +Mike József lü. a 11. évf. 

Aki adójának 3,5%-val szeretné támogatni a kolostort vagy a plébániát az a sekrestyében megtalálja az ehhez szükséges nyomtatványt.

Hirdetjük, hogy a nagyböjti lelkigyakorlatot plébániánkon március 6-án, 7-én és 8-án tartjuk a ferences templomban délután 5 órai kezdettel. A lelkigyakorlat vezetője Albert testvér lesz Désről, aki egyben 15 pap lelkigyakorlatát is vezeti a kolostorban ezekben a napokban. 

Március 5-én, Nagyböjt 2. vasárnapján gyűjtés lesz a törökországi és szíriai földrengés áldozatainak megsegítésére 

Hamvazószerda: Mit akar Isten, aki a rejtekben is lát? - Nagyböjti ráhan...

Az isten- és emberszeretet egymástól elválaszthatatlan – Hamvazószerda

 † EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

 A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.
Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Ezek az evangélium igéi.

Mt 6,1-6.16-18

***

A mai nappal, hamvazószerdával megkezdtük a nagyböjti időszakot, amikor hitünk legnagyobb eseményére, központi titkának megünneplésére: Jézus Krisztus kínszenvedésének, megváltó kereszthalálának és dicsőséges feltámadásának a megünneplésére készülünk.
A készület miatt helyesebben ezt a szent időszakot a húsvéti előkészület szent negyven napjának kellene nevezni, nem pedig nagyböjtnek. Ugyanis a böjt kifejezés azt sugallja, hogy ezt az időszakot böjtöléssel szenteljük meg, böjtöléssel készülünk a húsvétra. Valóban böjttel is – a másik két dolog mellett. Ugyanis Jézus Krisztus, vallásos életünket egy hármas alapra helyezte: a böjtre, az alamizsnálkodásra és az imádságra, amint hallhattuk a mai evangéliumi szakaszban is, s mind hármat a bűnbánat lelkületének kell áthatnia.
Bizonyára ismerős előttünk, hogy amikor a negyvennapos böjt idején Jézust a pusztában megkísérti a sátán, akkor először azt ajánlja, hogy változtassa a követ kenyérré, vagyis a böjtölés ellenkezőjére csábítja. De nemcsak Jézust, hanem mindannyiunkat. Mert a kenyér nemcsak élelmet jelent, hanem mind azt, ami az embernek anyagi jólétét szolgálja. Szüntelenül megvan a kísértés világunkban arra, hogy pusztán a testi jólétünkkel törődjünk. Pedig nemcsak teste van az embernek, hanem lelke is, amelyet épp úgy kell ápolni, mint a testét, ha nem jobban.
A böjt elsősorban valami táplálék vagy ital önmagunktól való megvonását jelenti. Ennek az a lényege, hogy a böjt által az ember megtapasztalja teremtettségét, és kiszolgáltatottságát, hogy mindinkább ráhagyatkozzék Istenre. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a böjt a test imája. A lelkünk imádkozik, s a testünk a böjt által vesz részt ebben az imában.
Éppen ezért pusztán a böjtölés önmagában semmit sem ér. A böjtölés nem cél, hanem eszköz, az Istenhez való közeledésben. Most a nagyböjt során az előírások értelmében minden pénteken böjtölnünk kell. Igyekezzünk ennek a böjtölési gyakorlatnak tartalmat adni, ne csak azért elvégezni, mert az Egyház előírja, mint parancsot. Ha csak a külsőségek miatt tartjuk meg a böjtöt, akkor semmivel sem vagyunk különbek a farizeusoknál, akik a törvényben csak a törvény betűjét, a látszatot tartották fontosnak, nem pedig a szellemét. Vagyis mindenben eleget tettek az előírásoknak - külsőleg. Belül azonban egyáltalán nem azonosultak vallásos tetteikkel.
A mi számunkra a böjtnek, Isten iránti viszont-szeretetből kell fakadnia. Vagyis abból kell kiindulnunk, hogy a második isteni személy irántunk való szeretetből emberré lett, sőt, mint ember életét adta értünk a keresztfán. Illik, hogy ezt a mérhetetlen nagy szeretetet valamilyen formában viszonozzuk mi is. Ebben akar segítségünkre lenni az Egyház, amikor figyelmünkbe ajánlja a böjt, az alamizsnálkodás és az ima eszközeit, az Istennel való kapcsolatunk elmélyítése során.
De a böjt önmagában kevés a vallásos életben. Nem elég valami jóról lemondanunk, hanem az embereket szánó és a velük mindenütt jót tevő Jézus felszólítására és az Ő példáját követve nekünk is az együttérzésen túl konkrét jócselekedeteket kell végeznünk a rászorulókkal. Igazából az imádság által Isten felé, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása közben pedig embertársaink felé nyitjuk meg szívünket.  
Épen ezért a szent negyven nap a böjt mellett egy másik fontos dologra hívja fel a figyelmet: az alamizsnálkodásra, a szeretetnek tettekben való kifejezésére, vagyis a jócselekedetekre. Ez a szó, hogy alamizsnálkodás tulajdonképpen a felebaráti szeretet gyakorlását jelenti, azt, hogy embertársammal valami jót teszek, neki örömet szerzek, mert nem csak magamra akarok gondolni. Ezzel szemben a sátán arra ösztönöz minket, hogy csak a saját érdekeinket, jólétünket, kényelmünket, karrierünket nézzük, a másik emberrel ne törődjünk.
Sokan a keresztények közül a külsőségeknek élnek: megtartják a tíz parancsot - külsőleg. De ha jobban odafigyelünk, akkor még a tíz parancsot sem tartják meg, hanem sokszor csak az első három van szemük előtt - az Istenre vonatkozó parancsok. Ennek megfelelően sokak vallásossága kimerül abban, hogy hébe-hóba eljár a templomba, imádkozik, és nem káromkodik.
Megfeledkezünk a tízparancsolat másik hét pontjáról, a felebarátra vonatkozó részről. Megfeledkezünk arról, hogy hitünkben az isten- és emberszeretet egymástól elválaszthatatlan. Önmagában az egyik nem sokat ér. Nem sokat ér, egy imádságos istenszeretet, ha nincsenek meg a felebaráti szeretet tettei.
Mert az evangélium szerint, ha valakivel jót teszünk akár a legkisebbek közül, azt magával Jézussal tesszük, az utolsó ítélettel kapcsolatos elbeszélése alapján. Minden rászorulóban Jézust kell látni, aki értünk szegénnyé lett, aki otthagyta a mennyország boldogságát, hogy a mi emberi életünk küzdelmeiben is osztozzék velünk.
A szent negyven nap és a vallásos élet harmadik legfontosabb tette az imádság. A pusztában a sátán arra csábítja Jézust, hogy neki adja a világ valamennyi országát, ha leborul és imádja őt. Jézus válasza: "Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"
Gondolom, mindannyian tudjuk, hogy Isten imádása nem kis versikék, előre megfogalmazott imaszövegek felmondásából áll csupán. Igazából csak akkor imádjuk Istent, ha valóban ő áll életünk középpontjában, ha ő tölti ki életünk minden területét, ha nem csak addig van jelen életünkben, amíg imádkozunk, amíg szükségünk van rá, amíg vasárnap van, vagy amíg templomban vagyunk.
A szent negyven nap a megtérés ideje. A megtérésre pedig nemcsak a hitetleneknek, az istentagadóknak van szüksége, hanem mindannyiunknak életünk utolsó percéig. Életünk utolsó leheletéig kell törekednünk arra, hogy Isten töltse be életünket. Ebben a megtérésben egy nagyon fontos eszköz az imádság.
Az imádság nem szavak, imaszövegek puszta elmondásából áll, hanem az Istennel való személyes, élő kapcsolatból. Már a gyerekek is megtanulják a hittanon, hogy az ima az Istennel való beszélgetés és nem Istenhez való beszélés. Vagyis nemcsak mi beszélünk hozzá, hanem ő is hozzánk. Ezt azonban meg kell hallani a lélek csendjében, az igazán figyelmes imádságban, a szentmisében, mint a legtökéletesebb imában. Meg kell tanulni helyesen imádkozni. Úgy, hogy az Isten is meg tudjon szólalni, hogy az ő szavát is meghalljuk. Imánk ne csak egy egyoldalú monológ, betanult szöveg, kis versike felmondása legyen.
A nagyböjt folyamán, péntekenként keresztúti ájtatosságot végezzünk. Ez az imádság már évszázadok óta alkalmas eszköz ahhoz, hogy egyre jobban tudatosuljon bennünk és átéljük azt, hogy mit vállalt értünk, a mi megváltásunkért Jézus. Akár a templomi közös szertartáson veszünk részt, akár otthonunkban végezzük ezt az imát, gondoljunk közben arra, hogy mindezt a szenvedést Krisztus irántunk való szeretetből vállalta önként magára.
A nagyböjt - a szent negyven nap kezdetén újítsuk meg vallásos életünk három alappillérét: a böjtöt, az alamizsnálkodást és az imádságot. Ügyeljünk arra, hogy vallásos cselekedeteink, ne célként, ne teljesítményként, azaz mennyiségként legyenek életünkben jelen, hanem eszközként, hogy általuk közelebb kerüljünk Istenhez és embertársainkhoz. Ezért imádkozzunk és kérjük a mindenható Atyaisten kegyelmét, segítségét, hogy mindezt meg tudjuk valósítani életünkben. Tekintsünk arra a Jézusra és adjon erőt az ő példája, aki a sátán hármas kísértésének ellent tudott állni és megmaradt az Istenhez való hűségben.

Udvardy György érsek nagyböjti üzenete

AGAPÉ - Házasság egy életen át? (46. adás)

AGAPÉ - Hit és humor (44. adás) - Most a farsang vége felé érdemes megnézni, megszívlelni

Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek – olvashatjuk a Prédikátor könyvében. Farsang időszakában vagyunk, mi más lehetne a témánk, mint a humor, a nevetés. A hit nem tréfadolog, de néha belefér egy kis vicc? Vagy vannak dolgok, amikkel nem lehet viccelni?

.