Alessandro ferences testvér - Panis Angelicus

Az alvilágtól Istenig - Egy londoni gengszter megtérése

– Megölted a srácot, John. Ki kell gondolnod, mi legyen – mondta Buldog tárgyilagosan, miközben végiggurultunk a Stranden. Buldog nagykutya volt az East Enden, és igencsak jártas az ilyen dolgokban.

– Fogalmam sincs – válaszoltam közönyösen, miközben az agyamban újra meg újra végigpörgettem az eseményeket.
– Előfordulhat, hogy valaki a pubból megadja a neved a zsaruknak?
– Nem. Senki nem fog köpni.
– Akkor jó. Kell egy kis pénz, hogy külföldre menj – Spanyolországba vagy bárhová?
– Van pénzem, Buldog – válaszoltam egy vállrándítás kíséretében. – Semmi gond. Ne izgulj. Megoldom.

Hát az ilyesféle történetek szoktak nagyon rosszul folytatódni, s ki tudja, hogy érnek véget. Láttunk mi már akciófilmet, ugye.
John, azaz John Pridmore története igazán nem mondható átlagosnak. Képzeljünk el egy két méter közeli szekrényembert, aki az esténként elevenedő (fél)alvilági szórakoztatóiparban elegáns biztonsági őrként, kevésbé elegáns elnevezéssel kidobó-emberként dolgozik. A legtöbb balhés figura már ránézésre meggondolja magát, ha a közelébe kerül. Közös kisviláguk a burkoltnak bajosan nevezhető erőszaké. Az a nyerő, aki hamarabb és nagyobbat üt. Márpedig John hamarabb és nagyobbat üt. Ezért aztán tisztelik. Elismert „szakember”, hát jól keres. A tét emelkedik, legyen szó pénzről, kocsikról, nőkről vagy drogról – az igények s a kielégítésükhöz szükséges anyagiak összege folytonosan növekszenek, de a fegyverek, az alkohol és egyéb kábítószerek meghatározta üzletágak nagyon jól fizetnek. Emiatt nem kell aggódni, hacsak nem az egymásból következő bosszúállások, a szinte semmiből induló, de csakhamar halál-közelivé váló esetek kimenetele miatt. 

Folytatás az Új Ember oldalon 

Csak a gyakorlatban megélt hit az igazi – Ferenc pápa péntek reggeli homíliája

Egy olyan hit, amely nem terem gyümölcsöt, nem hit. Ezt állapította meg a Szentatya a péntek reggeli szentmisén, amelyet a 90. születésnapját ünneplő Silvano Piovanelli bíborosért ajánlott föl. A firenzei nyugalmazott érseknek a pápa megköszönte munkáját, tanúságtételét és jóságát.

A világ tele van olyan keresztényekkel, akik sokat hangoztatják a Hiszekegy szavait, de abból keveset ültetnek át a gyakorlatba. Vagy olyan tudósokkal, akik a teológiát egy sor lehetőség közé sorolják anélkül, hogy ez a tudomány konkrétan kihatna az életükre. Erre a veszélyre már kétezer évvel ezelőtt fölhívta a figyelmet Szent Jakab apostol, s az ő levelét idézte homíliájában Ferenc pápa. Megállapítása egyértelmű: az a hit, amely nem terem gyümölcsöt az életben és a tettekben, az nem hit.

„Gyakran mi is hibázunk ebben: ’De hiszen nekem nagy hitem van’ – halljuk olykor. ’Én hiszek mindent, mindent…’ És talán ennek az embernek langyos, gyenge az élete. A hite olyan, mint egy elmélet, amely nincs jelen aktívan az életében. Jakab apostol amikor a hitről beszél, éppen a doktrínáról szól, arról, amit a hit tartalmaz. De ti ismerhetitek valamennyi parancsolatot, minden próféciát, az összes hitigazságot, de ha ezt nem ültetitek át a gyakorlatba, a tettek szintjére, akkor nem használ. Elmondhatjuk elméletileg a Hiszekegyet akár hit nélkül is, és sokan így is tesznek. Az ördögök is! Az ördögök nagyon jól tudják, mit mondunk a Credóban és tudják, hogy az az igazság!”

Ferenc pápa szavait visszhangozzák Jakab apostol levelét: „Hiszed, hogy egy az Isten és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt és mégis remegnek!” (Jak 2,19) A különbség az, hogy az ördögöknek nincs hitük, hiszen a hit nem egy ismeretet jelent, hanem azt, hogy megkapjuk Isten üzenetét, amelyet Krisztus hozott el. Az evangéliumban két árulkodó jele van annak, aki tudja, mit kell hinnie, de nincs hite. Az első jel a kazuisztika: ezt azok képviselik, akik megkérdik Jézustól, hogy kell-e adót fizetniük vagy hogy a férj hét testvére közül melyiknek kell feleségül vennie özvegyét. A második jel az ideológia:

„Jézus idejében is voltak olyan keresztények, akik a hitet mint eszmék rendszerének gondolták. János apostol azt mondja róluk, hogy ők az antikrisztus, a hit ideológusai bárhová is tartozzanak. És azok, akik vagy a kazuisztikába vagy az ideológiába esnek olyan keresztények, akik ismerik a tanítást, de nincs hitük, akár az ördögöknek. Azzal a különbséggel, hogy az ördögök remegnek, ők viszont nem: nyugodtan élnek” – mondta még Ferenc pápa.

Ezzel ellentétben az evangéliumban megtaláljuk azoknak a példáit is, akik nem ismerik a tanítást, de nagy hitük van. Gondoljunk csak a kánaáni asszonyra, akinek hite kigyógyította leányát a megszállottságból, vagy a szamariai asszonyra, aki megnyitja szívét, mert nem elvont igazságokkal találkozott, hanem magával Jézus Krisztussal. Ilyen volt még a vak is, akit Jézus meggyógyított és akit ezért a farizeusok és a törvénytudók kivallattak. Erre ő egyszerűen letérdel és imádja azt, aki meggyógyította őt.
Ez a három személy megmutatja nekünk, hogy hit és tanúságtétel elválaszthatatlan egymástól – mondta Ferenc pápa, majd így fejezte be homíliáját:
„A hit találkozás Jézus Krisztussal, Istennel, abból születik és elvisz a tanúságtételhez. Ezt akarja mondani nekünk az apostol: a tettek nélküli hit, ami nem ragad magával, nem vezet el a tanúságtételhez, az nem hit. Csak szavak együttese, semmi más, csak szó”.

(gá)
Forrás: Vatikáni Rádió

Szülőfaluja is megemlékezett Márton Áronról

A Márton Áron püspök boldoggá avatási peréről készült dokumentumfilm bemutatójával emlékeztek február 16-án Csíkszentdomokoson a falu nagy szülöttére püspökké szentelésének 75. évfordulóján. A rendezvényen, amelyen több Márton Áronról szóló kötetet is bemutattak, a film rendezője, Maksay Ágnes is részt vett.

Az ünnepi műsort hálaadó szentmise előzte meg, mindkettőn jelen volt az a 60 fős zarándokcsoport, melyet az erdélyi Mária Rádió székelyudvarhelyi stúdiójának önkéntesei, Horváth Enikő, Máyai Erzsébet és Ferencz Kornélia szerveztek.

„A püspök boldoggá avatásáért mondott imában minden alkalommal elmondjuk, hogy »tanítása és példája világító jel legyen mindannyiunk számára«, de óhatatlanul feltevődik a kérdés, hogy mennyire ismerjük életpályáját, munkásságát. Sokan személyesen is ismerték a néhai püspököt, de mindannyian, főleg a fiatalabbak, nem részesülhettek ebben a szerencsében, ezért fontos minél több alkalmat, lehetőséget teremteni a tanítása, életműve iránt érdeklődőknek, hogy ezt megismerjék” – emelte ki Lázár Csilla, a domokosi Márton Áron múzeum vezetője a csíkszentdomokosi ünnepségen.

A folytatás alább olvasható. 

Szülőfaluja is megemlékezett Márton Áronról

Ferenc pápa lemondott a diplomata útlevélről

Argentinként szeretnék utazni – indokolta Ferenc pápa, hogy miért mond le a Szentszék diplomata útleveléről, amikor a  Szentföldre utazik. Ferenc pápa kérte útlevele és személyi igazolványa  meghosszabbítását, melynek költségeit maga akarta viselni.

„Az egész világot az argentin útlevéllel szeretném beutazni.” Ezzel a kijelentéssel fordulhatott Ferenc pápa néhány nappal ezelőtt Juan Carlos Cafieróhoz, a Szentszékhez delegált argentin nagykövethez. Okmányai lejárati ideje közeledtével kereste fel a nagykövetet. Sajtóértesülések szerint a meghosszabbítás költségeit maga viselte.

Az argentin nagykövet a Vatican Insidernek megerősítette, hogy Ferenc pápa felkereste az  okmányok meghosszabbításának szándékával, amit a követség azonnal teljesített, és közzétett egy fényképet a két új dokumentumról. A február 14-én kiállított úti okmány 2029-ig érvényes. A rajta lévő fénykép fehér reverendában ábrázolja a pápát, fehér pileolusban.

 

Ferenc pápa mint vatikáni állampolgár utazhatna a Szentszék diplomata útlevelével, mely a hagyományok szerint a 001-es számot viseli, és ami már el is készült számára. 

Az argentin dokumentumokat a napokban fogják hivatalosan átadni a Szent Márta-házban – jelentette be Florencio Randazzo argentin belügyminiszter. Ferenc pápa gesztusa büszkeséggel tölt el minket – mondta a miniszter.

Ferenc pápa nem szeretné föladni nemzeti identitását, noha vatikáni állampolgár lett abban a pillanatban, hogy pápává választották.

Szüksége is lesz a Szentatyának úti okmányokra, hiszen nemsokára ismét utazik, „értékekkel teletömött aktatáskájával”. Egyszer úgy nyilatkozott: egy imakönyv van abban a bizonyos táskában, egy Lisieux-i Szent Teréz-könyv, egy napló, és a borotvája. És hamarosan bekerül a többi mellé az új argentin személyije és útlevele is.

Ferenc pápa lemondott a diplomata útlevélről – VIDEÓVAL

Az igazi... Imre atya írása

Rég nem láttalak. Tudtam rólad, hisz olykor-olykor felhívtál vagy találkoztunk egy-egy szentmisén Stuttgartban vagy a környéken. De mert nemzedéked gyermeke vagy Te is, és közösségünk többi fiatalja is így tesz, nem aggódtam miattatok.

Ezúttal egyedül jöttél. Mikor oka felől kérdeztem, szomorúan azt mondtad: „Nem jött össze a kapcsolat. Nem tudom, hol romlott el. Egyszer csak azt éreztem, hogy idegenné váltunk egymás számára…“

Majd hallgattunk egy sort. Mivel sokszor átéltem már, hogy ilyenkor minden szó csak sebet üt, hallgattam én is. Amikor ismét megszólaltál, akkor éreztem, hogy nagyon szenvedsz.

„Atya, honnan lehet tudni, hogy valaki az igazi?“

„Nem tudom, - mondtam, hisz az igazi szerelemnek annyi arca van, ahány ember él ezen a földön. Viszont tudok pár vonást, amely hozzá mindenképp szükséges.

Akinek a jelenlétében jól érzed magad, mert nincs az az érzésed, hogy álarcot kell viselned, olyat, amilyet ő szívesen lát...

Ő lehet az igazi számodra, mert bizalmat képes ébreszteni benned.

Az igazi kapcsolat legelső feltétele pedig a bizalom.

Akinek a jelenlétében jól érzed magad, mert nem kell mentegetőznöd olyan dolgokért, amelyek nem sikerültek.

Ő lehet az igazi számodra, mert neked biztonságot tud adni.  

Az igazi kapcsolat második pillére pedig a biztonság.

Akinek a jelenlétében jól érzed magad, mert mindenről beszélhetsz vele, ami csak megérint, és ő komolyan vesz Téged.

Ő lehet az igazi számodra, mert Neked otthont képes nyújtani.

Az igazi kapcsolat harmadik összetevője pedig, hogy valakinél otthon vagyok.

Akinek a jelenlétében jól érzed magad, mert saját magad lehetsz. Úgy fogad el, ahogyan vagy.

Ő lehet az igazi számodra, mert ő igazán szeret.

Az igazi kapcsolat negyedik pillére pedig az elfogadó szeretet.

És, ha mindketten úgy érzitek a másikról: Milyen jó, hogy ő van nekem és nem más!

Akkor az az igazi, mély, tartós kapcsolat, barátság, szerelem, házasság.

Arra várat lehet építeni!”

Most is fel-felhívsz. Találkozni is szoktunk egy-egy szentmisén. Kezet fogunk, összemosolygunk, de a legutóbbi beszélgetés óta mindketten tudjuk, hogy milyen nehéz egy igazira lelni...

Az igazi egy isteni ajándék. Azt pedig ki kell esdekelni...

Stuttgart, 2014-01-18.

Új honlap segíti a külföldön élő magyar katolikusokat

A közelmúltban elindult a Magyar katolikusok külföldön nevet viselő honlap, amely a szülőföldjüket a közelmúltban és régebben elhagyóknak egyaránt segít abban, hogy megtalálják a hozzájuk legközelebbi magyar közösségeket és misézőhelyeket. A weboldal jelenleg az európai, később pedig az egész világ magyar katolikusainak misszióit, illetve misézőhelyeit teszi hozzáférhetővé egy oldalról kiindulva.

A világon jelenleg körülbelül 1,5 millió magyar, illetve magyar nyelvű, kultúrájú személy él szülőföldjén kívül, akiknek mintegy 50-60 százalék katolikus. Lelki gondozásukat 121 pap látja el 67 misszióban és 193 misézőhelyen. Mivel az utóbbi pár évben ismét nagyon sokan hagyták el hazájukat, a külföldi magyar lelkipásztorok körében felvetődött az az ötlet, hogy mind a régieknek, mind az újaknak segítséget kellene nyújtani abban, hogy megtalálják a magyar közösségeket (missziókat), és különösképpen a misézőhelyeket – tájékoztatta szerkesztőségünket Temfli Imre, aki Stuttgartban gyűjti maga köré a magyarokat. 

Az Európai Magyar Papi Konferencia résztvevői egy éve határozták el a közös honlap létrehozását, amelyre kezdetben az európai magyar katolikus közösségek és misézőhelyek kerültek fel, de a későbbiekben az egész világ magyar katolikusainak misszióit és misézőhelyeit elérhetővé akarják tenni a weboldalon.

A II. világháború után a Vatikán elsőként intézkedett az emigránsok, száműzöttek megsegítése érdekében – mondja Cserháti Ferenc esztergom–budapesti segédpüspök, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásáért felelős főpásztor. 1969-ben a II. Vatikáni Zsinat határozata értelmében megjelent az Instructio de Pastoralis migratorum cura dokumentum, amely a helyi püspök joghatósága alá helyezte az idegen nyelvű lelkipásztori szolgálatot, missziók felállítását és emigráns püspökök kinevezését is lehetővé tette. Megerősítette, hangsúlyozta az anyaegyház és a befogadó egyház irántuk való közös felelősségét.

A második világháború után a keleti tömbhöz tartozó országok esetében – az ismert politikai korlátozások miatt – az anyaország egyháza nem
gondoskodhatott szabadon a külföldön élő magyar hívekről, sőt ez nem is lett volna kívánatos, erre csak a kilencvenes években bekövetkezett politikai változások után nyílt lehetőség – teszi hozzá a területért felelős püspök. Ezért 1945-ben a Vatikán előbb delegátusokat bízott meg az emigráns magyarok lelki gondozásának megszervezésével, később, 1983-tól külföldi magyar püspök (elsőként Irányi László) kinevezésével is erősítette a külföldön élő magyarok lelki gondozását és bizonyos fokig kötődését az anyaegyházhoz, amelytől elszakadni kényszerültek. Egészen tavalyig Cserháti Ferenc püspök is külföldről, Münchenből irányította a külföldre szakadt magyarok lelkipásztori szolgálatát, de immáron Magyarországról, Budapestről végzi feladatát.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás – akinek nagy szívügye volt a Magyarországról és a határon túli elszakadt területekről kivándorolt magyarok lelkipásztori szolgálata – 81 évesen így fogalmazott: „Amíg az Úr életben tart, egészséget ad, mindenűvé elmegyek, ahová meghívnak, ahol szívesen látnak, és ahol értelme van látogatásomnak.” Cserháti Ferenc is ehhez a szemlélethez tartja magát 2007-es püspökkészentelése óta.

Új honlap segíti a külföldön élő magyar katolikusokat

Kim és Krickitt Carpenter – Dana Wilkerson: Fogadom

Az ifjú Carpenter házaspár – Kim és Krickitt –álomszép jövő előtt áll. Szenvedélyesen szeretik egymást, minden téren egymáshoz illenek, anyagi gondjaik nincsenek, még a munkájuk is összeköti őket: Kim baseballedző az új-mexikói Las Vegasban, Krickitt pedig a csapat statisztikusa, mindenese, emellett pedig egy fitneszközpontban állít össze tornagyakorlatokat az érdeklődőknek. 

Alig néhány heti házasság után tragikus autóbaleset éri őket. Mindketten súlyosan megsérülnek. Hónapok telnek el, míg felépülnek, ám a baleset következményeként Krickitt részletes amnéziába zuhan: Kimmel közös múltja teljesen kitörlődik az emlékezetéből. Ráadásul a személyisége is megváltozik, az egykori kedves, mindig jókedvű lány gyakran lesz ingerült, már-már hisztériás, mivel nem tudja, ki ez a férfi – vagyis Kim – mellette. Csak azt látja benne, hogy kegyetlenül nehéz gyakorlatokat állít össze a számára, azzal az indokkal, hogy mielőbb megerősödjön fizikailag. Krickitt azonban nem értékeli ezt, haragszik Kimre, többször kiáltja felé: „Utállak!”

Ám Kim szerelme és szeretete szemernyit sem változik felesége iránt, elszántan küzd azért, hogy visszakapja a régi Krickittet. Rengeteg küzdelem, kitartó türelem után végül egy családterapeuta segítségével rendezik kapcsolatukat. Újra elkezdenek randevúzni, s megismétlik házassági ceremóniájukat. Krickittből nem az emlékképek, hanem az érzelmek jönnek elő ismét. Értékeli, hogy Kim mindvégig kitartott mellette, a legnehezebb időszakban is, olyan ember, aki méltó a szerelmére. A Carpenter házaspár ma az új-mexikói Farmingtonban él két gyermekével. Történetükből játékfilm is készült, ugyancsak Fogadom címmel, Michael Sucsy rendezésében, Rachel McAdams és Channing Tatum főszereplésével.  

A regényt áthatja a mély istenhit, a transzcendencia mindennél valóságosabb ténye. A Kimmel és Krickitt-tel történteket vetíti előre, hogy első találkozásukkor Jób könyvéről beszélgetnek, arról, hogy
engedhette meg Isten, hogy olyan rettenetes dolgok történjenek a leghűségesebb szolgájával, s vajon Jób miért nem adta fel a harcot és fordított hátat Istennek?

A folytatás alább olvasható 

Kim és Krickitt Carpenter – Dana Wilkerson: Fogadom

A világ vatikáni szemmel - Római Riport 2014.02.16.

Csendélet az esztelneki ferences templomban

„Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták”… – Évközi 6 vasárnap - hanganyag

„Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták”… – Évközi 6 vasárnap

Szent Máté evangélista a mai evangéliumi szakasszal bevezeti az úgynevezett Hegyi Beszéd új törvényét, miszerint az Úr Jézus beteljesíti és túlszárnyalja a mózesi Törvényt. Konkrét példákkal támasztja alá tanítását, amikor az ószövetségi Tízparancsolatnál sokkal szigorúbb követelményeket állít követői elé: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták… Én viszont azt mondom nektek...”

Jézus beteljesítette, bensőségessé és személyessé tette az ószövetségi Törvényt, mely a választott nép vallásos életének kódexe volt. Ő maga jelenti ki: „Nem megszüntetni jöttem – a törvényt –, hanem tökéletessé tenni.”

Jézus megőrzi az ószövetségi törvény lényegét, de egyben túlszárnyalja, elmélyíti, teljessé teszi. A Tízparancsolatot idézve a Mester megvilágítja az új követelményeket: az emberölés, a házasságtörés, az eskü, a vérbosszú, az ellenség gyűlölete kapcsán Jézus megmagyarázza, hogy a szívből fakadó szándék a cselekedetek lelke, amelyet a szeretet, vagy a gyűlölet sugall.

Az Újszövetségben a szeretet kettős irányultságú: Isten és ember felé, de egy parancsba foglal össze mindent, és erre Jézus maga ad példát végletekig menő szeretetével, amikor a kereszten ellenségeiért is imádkozik.

Belülről, a szívből fakadnak a gonosz, gyilkos gondolatok, a házasságtörő vágyak. Így, nem elég a Törvény betű szerinti teljesítése, az emberölés, a házasságtörés tilalmának megtartása, hanem a Törvény szellemét kell megvalósítani, az emberi szív mélyére kell hatolni, ott kell végbemennie a változásnak, hiszen onnan ered a gyilkos szándék és a házasságtörő kívánság.

A régi, ószövetségi törvényt tökéletessé téve Jézus új törvényt ad, amely egyetlen parancsba foglalható: Szeressétek Istent és embertársaitokat! De ha szeretet parancsa korábban is létezett, akkor mi ebben az újdonság? Miért hangsúlyozza Jézus oly sokszor, a régi és az új törvény közti különbséget?

Az egyik igazi újdonság, hogy a Jézus által emlegetett szeretetnek a forrása és iskolapéldája maga Krisztus. "Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket" - mondja. Őt kell követnünk a szeretet gyakorlásában. Az ő lelkületével kell közelednünk minden emberhez. Ő, aki szeretetből feláldozta értünk életét, példát adott nekünk, hogy nem magunkért, hanem csak másokért érdemes élnünk. Szent János evangéliumában ezzel kapcsolatosan mondja az Úr: „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (13, 15).

Az Úr Jézus tanítása szerint, igazán akkor értékes az életünk, ha embertársainkat szolgálva odaadjuk azt Istennek. De ha nem adjuk Istennek az egész életünket, akkor mit adunk neki valójában? Istennek nem apró részletek és elemek kellenek az életünkből, hanem életünk teljes felajánlását szeretné.

Az evangéliumi részletben Jézus a farizeusok és az írástudók törvénymagyarázatát bírálja és a szív tisztaságának fontosságát hirdeti.

A farizeusok tisztában voltak azzal, hogy az emberölés tilalma isteni eredetű parancs. Ezt a parancsot azonban többnyire csak jogi szempontból értelmezték. Jézus rámutat, hogy nem csupán a tényleges emberölés számít bűnnek, hanem az emberölés szándéka is. A gonosz szív éppúgy elítélendő, mint a gonosz cselekedet.

A szív tisztasága mindennél fontosabb. A vallási gyakorlatok külsődleges végzése nem sokat ér, ha az ember szívében gonosz indulatok rejtőznek. Ezért mondja Jézus, hogy mielőtt ajándékodat az oltárra viszed, békülj ki embertársaddal.

A mai evangéliumi üzenet azért is megfontolandó, mert gyakorta mi is olyanok vagyunk, mint a farizeusok. Ájtatossági gyakorlatokat végzünk, többé-kevésbé elmormoljuk napi imáinkat és szűkösen megadjuk az egyházi hozzájárulást, de szívünkben ott lapul az embertárs iránti harag érzése, a bosszúállás vágya, vagy a megvetés, lenézés gondolata, a megszólás, a kritizálás ténye. Minthogy ez így semmiképpen sincs rendjén, kérjük Istent, segítsen, hogy embertársainkkal kiengesztelődve tiszta szívvel tudjuk végezni vallási gyakorlatainkat.

Isten törvényeinek megtartása és tanítása szorosan összetartozik. Egyrészt csak annak hiteles a tanítása, aki nem csupán mondja, hanem meg is tartja, azt, amiről beszél. Másrészt, aki megérti, hogy ezek a parancsok konkrét eligazítást nyújtanak a mindennapi életben, s éppen ezért azok megtartására törekszik, az tartsa kötelességének, hogy másokkal is megismertesse ezt az utat.

A megtartásnak és a tanításnak azonban előfeltétele, hogy felismerjem Isten törvényeiben az üdvösség útját. Az üdvösség, az örök élet utáni vágy az a motiváció, ami minket állandóan arra indít, hogy egyre jobban megismerjük Isten parancsait és azok szerint éljünk.

Mikor nagyokat ütnek rajtunk, milyen jó lenne nem ütni vissza se kézzel, se szóval - olvashatjuk József Attila egyik versében (Milyen jó lenne nem ütni vissza). De a régi törvény ott lüktet még az ereinkben, s ha valaki megbánt minket, szeretünk azonnal visszavágni. Jól megjegyeztük a "szemet szemért, fogat fogért" ószövetségi elvet, s ha kell, alkalmazni is tudjuk minden helyzetben. Sok ember annak tökéletes megvalósítására törekszik, hogy "a sértés ne maradjon viszonzatlan". Ha valaki haragszik ránk, jogosnak tartjuk, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván szólunk hozzá.

Milyen jó volna, ha megértenénk, hogy Jézus új törvényt adott nekünk, a szeretet törvényét. A szeretet nem viszonozza a másiknak a rosszat, de még fel sem rója azt. A bosszú, a harag és a visszavágás helyett Jézus azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Milyen jó lenne, ha mindig a krisztusi szeretet törvénye szerint élnénk! Szent János evangélista írja az ő első levelében: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.”

Ebből a Jánosi idézetből indult ki a nyugalomba vonult Szentatya, Benedek pápa, amikor első körlevelét írta „Az Isten szeretet” – címet adva neki. E körlevél bevezetőjében olvashatjuk: „A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy e

szme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új távlatot s ezáltal meghatározott irányt ad. János evangéliumában ezt az eseményt a következő szavakkal írja le: ’Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindannak, aki benne hisz (…) örök élete legyen.’ (Jn 3, 16.) Majd még a Bevezetésben az újszövetségi szeretet parancsáról ezt olvassuk: Egy olyan világban, amelyben Isten nevével olykor összekapcsolták a bosszúállást, sőt a gyűlölet és erőszak kötelezettségét, ez a parancs nagyon időszerű és jelentőségteljes. Ezért szeretnék első enciklikámban arról a szeretetről beszélni, amellyel Isten tölt el minket, és amit nekünk tovább kell adnunk.”

Azt hiszem, tapasztalatból mindannyian tudjuk, hogy vannak pillanatok, amikor nehéz megtartani ezeket a tökéletességre indító törvényeket, de ilyenkor mindig gondoljunk arra, hogy mégiscsak ez vezet az örök üdvösségre.

A szentek élete bizonyítja, hogy minden nehézséget le lehet győzni, ha tudjuk, hogy miért küzdünk és mi a vágyunk. Üdvösségünk érdekében csak egyetlen lépést kell tennünk, de azt az egy lépést, ami Istenhez közelebb visz, nap, mint nap meg kell tennünk!

„Mindennapi szeretetünket add meg nekünk ma!” – Ferenc pápa és a jegyespárok találkozója

Pénteken délelőtt különleges kihallgatásra került sor Ferenc pápa és a világ minden részéről érkezett jegyespárok között.

A találkozónak, amely az örömünnep és a meghatottság jegyében zajlott,
„Az örökre szóló igen öröme” címet adták. Az eseményt a Pápai Család
Tanács szervezte Szent Valentin (magyarosan: Bálint) vértanú püspök, a
jegyespárok védőszentje ünnepének alkalmából.A mintegy 30
országból érkezett, 25 ezer, túlnyomó többségében fiatal résztvevő már
reggel gyülekezett a téren, ahol énekek, táncjelenetek, szavalatok,
tanúságtételek váltották egymást, előkészítve a pápával való
találkozást. Az időjárás is kedvezett a jegyespároknak: a napok óta
tartó esőzésnek, felhőbe borult égnek nyoma sem volt, friss, tavaszias
levegő és ragyogó napsütés adott keretet az egymással szemben komoly
elkötelezettséget vállalt szerelmesek találkozójának.

Folytatás az alábbi linken

„Mindennapi szeretetünket add meg nekünk ma!” – Ferenc pápa és a jegyespárok találkozója

Jegyespárok ezrei találkoztak ma Ferenc pápával a Szent Péter téren

Február 14-én, pénteken délelőtt, Szent Valentin,
a szerelmesek védőszentje ünnepén 30 országból 20 ezer jegyespár
érkezett a Szent Péter térre a Pápai Család Tanács meghívására, hogy
tanúságot tegyenek egymás iránti szerelmükről, amely a keresztény
értékekből táplálkozik.

A
tanúságtételek, énekek, táncjelenetek után került sor a várva várt
találkozóra Ferenc pápával, aki válaszolt néhány fiatal kérdésére.

A Szentatya 12 óra 20 perckor érkezett meg a Szent Péter térre, ahol a fiatalok határtalan lelkesedése köszöntötte.

Vincenzo
Paglia érsek, a Pápai Család Tanács elnöke a Szentatyát üdvözlő
beszédében emlékeztetett rá, hogy Szent Valentin Terni püspöke volt a
IV. században, és február 14-én halt vértanúhalált Rómában. A
jegyespárok védőszentjévé vált, mert segített egy fiatal keresztény
lánynak és egy fiatal pogány katonának, hogy összeházasodhassanak. A
fiataloknak akkor is segítségükre volt szükségük ahhoz, hogy
összeházasodjanak. Ez a történet hamar közismertté vált, így sok fiatal
jegyespár kérte Valentin püspök segítségét a házassághoz.

Paglia
érsek a fiatalokhoz fordulva így folytatta beszédét: „Az egyház ma örül
nektek, és örül veletek együtt. Ti helyesen visszautasítjátok azt, hogy
otthonotokat futóhomokra építsétek, egyéni érzelmekre, amelyek jönnek és
mennek, amelyeket talán összetévesztenek a szerelemmel, de amelyek
valójában önzésbe hajlanak, és olykor erőszakot váltanak ki. Imádkozzunk
most Chiaraért, a római fiatal lányért, aki kómában van, mert vőlegénye
megverte. Elég volt a nők és a kicsinyek ellen elkövetett erőszakból!

Az
érsek hozzátette: ezek a fiatalok a világ csaknem 30 országából
érkeztek, jegyesoktatásra járnak, és még idén összeházasodnak. Nem
várják meg, hogy akkor házasodjanak össze, amikor már minden probléma
megoldódott. Összeházasodnak, mert közös jövőt akarnak építeni.

A
közéleti felelősöknek sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk
rájuk, és hosszú távú családpolitikával kellene támogatniuk a
fiatalokat. Igaz, hogy nehéz időket élünk, de a fiatalok családépítése
egyedülálló gazdagságot jelent a társadalom számára – mondta Vincenzo
Paglia érsek, a Pápai Család Tanács elnöke.

Jegyespárok ezrei találkoztak ma Ferenc pápával a Szent Péter téren

Audiencia - magyar felirattal (2014.02.12.)

Jegyespárokkal találkozik Ferenc pápa a Szent Péter téren

Több mint 17 ezer jegyespár jelentkezett a mára meghirdetett programra. A

váratlanul nagyarányú érdeklődés miatt a pápa elfogadta a javaslatot,

hogy a találkozóra a Szent Péter téren kerüljön sor.

A világ vatikáni szemmel - Római Riport 2014.02.09.

Az olimpiai játékok mottójának domonkos rendi eredete

Az olimpiai játékok hivatalos mottója: Citius, Altius, Fortius – azaz: Gyorsabban, magasabbra, erősebben. A mottó történetét az Aleteia.org írása nyomán ismertetjük.

Pierre de Coubertin választotta ezt a mottót 1894-ben, amikor megalapította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Ám Coubertin sosem titkolta, hogy a mottó valójában barátjától, Henri Didon domonkos rendi paptól származik.

Didon atya, amellett, hogy kora egyik legjobb szónokának tartották, nagy sportbarát is volt, és egy 1891-es párizsi ifjúsági rendezvényre találta ki ezt a szlogent.

A másik olimpiai mottó, amelyet Coubertin használt, bár soha nem vált hivatalossá: "Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel". Ez a mondat pedig Pennsylvania anglikán püspökétől ered, aki a londoni Szent Pál-székesegyházban használta szentbeszédében, az 1908-as londoni olimpiai játékok első vasárnapján.

Maga Coubertin elkötelezett katolikus családból származott és jezsuita bentlakásos iskolában tanult.  Lehetséges, hogy a modern kori olimpia megteremtésében is katolikus neveltetése motiválta, hiszen az egyház, Szent Páltól kezdve, gyakran állította a sport erényeit a hívek elé, amikor a lelki életről akart megtanítani valamit.  Bár a jelenlegi katekizmus int a fizikai tökéletesség és a sport túlzott bálványozásától, a II. Vatikáni Zsinat elismeri a sport áldásos hatásait – többek között a kiegyensúlyozottságot, testvériességet – a közösségek életében.

Az olimpiai játékok mottójának domonkos rendi eredete

A keresztény legyen só és világosság - Évközi 5. vasárnap - hanganyag

Ne feledjük olykor elég egy jó szó, egy tanúságtevő mozdulat, egy bátor gondolat, egy előzékeny gesztus, máris napnál világosabb: jótetteinket látva dicséret illeti a mennyei Atyát. A neves református pszichológusnak és lelkésznek, Gyökössy Endrének mondása: a keresztény ember ne beszéljen a hitéről, hacsak nem kérdezik, de úgy éljen, hogy kérdezzék! – azaz Jézus szavaival élve legyen só és világosság, a körülötte élő emberek és világ számára. .

A keresztény legyen só és világosság, a körülötte élő emberek és világ számára - évközi 5 vasárnap

Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága... Hallottuk a mai rövid evangéliumi szakaszban az Úr Jézus kijelentését.

Só, világosság! Ezeket a szimbólumokat, jelképeket látja bennünk Jézus; nem ilyenekké akar tenni, hanem máris alkalmasnak ítél arra, hogy íze és tájékozódási pontjai legyünk ennek a helyes irányt és értékrendet vesztett sötét világnak. Viszont ahhoz, hogy ez valóssággá legyen az életünkben, részünkről öntudatra, bátorságra és felelősségérzetre van szükség, amihez csak Őtőle kérhetünk, s kaphatunk erőt, segítséget.

Michelangelóval, a nagy festővel kapcsolatosan mondják, hogy amikor elkészült a Római Szt. Péter bazilika Sixtusi-kápolnájának mennyezetén Ádám teremtésének képével, II. Gyula pápa, aki megrendelte a kápolna kifestését, azt kérdezte a festőtől: mondd, te tényleg ilyen szépnek látod az embert? Mire a művész ezt válaszolta: én olyannak igyekszem festeni, ábrázolni, amilyennek Isten akarta látni az embert.

Kt. Jézus is ilyennek lát, ilyennek akar látni minket: nem mondja, hogy legyetek olyanok, igyekezzetek olyanok lenni, majd ha egy élet küzdelme áll mögöttetek, olyanok lesztek, mint a só, a világosság. Az imént felolvasott evangéliumi szakaszban Jézus nem ad parancsot, még csak jövendölést sem tesz: majd meglátjátok, ti ilyenekké lesztek! Kijelentő módot használ, vagyis azt mondja jelen időben, hogy: ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága. Ez annál inkább meglepő, mivel más helyen önmagáról mondja, hogy ő az élet világossága (Jn 8,12).

Szándéka nyilvánvaló: ő ilyennek lát minket, akkora a bizalma irántunk, hogy kitüntet minket, máris a célt szemléli, s nem az oda vezető utat, máris az érett gyümölcsöt látja és nem az érési folyamatot. Ilyen sokra tart minket az Isten, ennyit néz ki belőlünk. Ez a krisztusi szó kétségtelenül megerősíti, meg kel-hogy erősítse keresztény öntudatunkat.

A Szentírás szinte mindenütt jelképes módon beszél a világosságról. Amint a sötétség az alvilág, a megsemmisülés képe, úgy a világosság az életé. „Mert nincsen jövője a gonosztevőnek, és a gonoszoknak lámpása kialszik!” - a Példabeszédek könyve szerint (24,20), de az igaz ember az Úr arcának fényességében jár - mondja a zsoltáros (Zsolt 4,7).

Az Egyiptomból szabadult választott nép, pusztai vándorlása idején, Isten az igazi világosság, az ő dicsősége a tűzoszlop, amely vezeti őket, a próféták szerint pedig Isten szolgája, az eljövendő Messiás lesz a nemzetek világossága (Iz 42,6.).

Jézus Krisztus, mint az emberiség megígért Messiása ilyen értelemben alkalmazza magára: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). A megközelíthetetlen fényben lakó Isten (1 Tim 6,16) Pál apostol szerint Jézusban válik fogható világossággá, láthatóvá, érzékelhetővé. Ő a világ világossága, akit nem lehet elrejteni, aki fényeskedik, világít, utat mutat és vonz. Róla mondta az agg Símeon a templomba való bemutatásakor: „világosság a pogányok megvilágítására” (Lk 2,30). Bár „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak a tetteik” (Jn 3,19) – írja Szent János evangélista. Tudjuk, hogy a világ minden időben inkább elrejtené Őt a sötétben, nehogy tanítása szerint kelljen élnie. Isten gyermekeinek viszont az a dolguk, dolgunk, hogy a világosság fiai maradjanak/maradjunk (Jn 12,36).

Kt. A felelősség óriási. Az egyház tagjainak, a hitből élő embereknek meg kell érteniük: ők a világ sója és világossága. Erre szólít fel a II. Vatikáni zsinat, amikor kijelenti, hogy az egyház feladata az, hogy minden embert megajándékozzon Krisztus világosságával, amely ott tündöklik az egyház arcán... (LG 1). Biztos, hogy nem könnyű tartóra helyezett gyertyaként élni, pláne akkor, ha bennünk is olykor csupán kialvó mécsesként pislákol a láng. De hála Istennek, az Egyházban mindig is voltak, és vannak követhető „fáklyák”, akiknek nyomában járva, akiknek életpéldáját követve, és akiknek égi segítségét élvezve eleget tehetünk felelősségteljes só és világosság mivoltunknak.

Gondolok itt a nem rég boldoggá avatott Kalkuttai Teréz anyára a szegények legszegényebbjeinek szolgálójára, a hozzánk közel álló, szegények orvosára, boldog Batthyány-Strattmann Lászlóra, vagy a Háromszékről származó, Boldog altorjai báró Apor Vilmos győri vértanú püspökre, aki felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett, aki személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére és e közben lelte halálát 1945-ben.

De föleleveníthetjük egyházmegyénk leendő boldogját, Isten szolgáját Márton Áron hitvaló püspökünket, aki élete és szabadsága árán sem volt hajlandó feladni a keresztény értékrendet, s megalkudni a kommunista rendszerrel, s elszakadni a pápától, vagy éppen a közvetlen környezetünkben is vannak olyan személyek, akik a krisztusi tanítást élve, a maguk egyszerűségében betöltik a só, a világosság szerepét, s emiatt fel lehet nézni rájuk, követni lehet példájukat.

Kt. A 2001-ben boldoggá avatott és az idén szentté avatandó XXIII. János pápa a 20. század egyik legnagyobb hatású személyisége volt. A hidegháború, a berlini fal felépítése, az űrutazások, a vietnami háború és Kennedy meggyilkolásának korára eső rövid pápasága, (1958-1963) alig öt éve alatt szinte forradalmasította a katolikus egyházat, ahogy teszi a jelenlegi szentatya is. Kivételes tehetsége, a szenvedők iránti mély együttérzése és papi elhivatottsága már kisgyermek korában megnyilvánult.

Róla mondják, hogy amikor a Vatikán nagykövete, nunciusa volt Franciaországban, egyszer meglátogatta a súlyos gondok között tépelődő miniszterelnököt, s ajándékba egy könyvet hagyott nála. Az volt beleírva: őszinte tisztelettel... Egy vicc gyűjtemény volt. A depresszióra hajló miniszterelnök azt mondta róla: ha minden pap olyan lenne, mint Roncalli, akkor nem lenne annyi hitetlen Franciaországban!

Igen, só és fény volt ő a körülötte lévő emberek számára.

Kt. A sóból, a fényből, a látható jelből sokszor elég egy kevés is, hogy rendeltetését betöltse: elég egy piciny só az étel ízesítésére, egy kis fénysugár, amely segít a korom sötétben eligazodni.

De fennáll a veszély: „ha a só ízét veszti... nem való egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az, emberek”. Ehhez a mondathoz tudni kell, hogy Jézus idejében a kenyérsütéshez magas sótartalmú köveket használtak. Ezeket hevítették fel, s ezen sütötték meg a kenyeret, vagy pontosabban a mai szemmel nézve a lepényeket. Ezektől a sótartalmú kövektől lett ízletes a kenyér. De amikor ezeknek a köveknek kimerült a sótartalma, akkor valóban kidobták ezeket a köveket az útra, ahol az emberek eltaposták.

Nekünk, keresztényeknek azonban soha nem szabad kimerülnünk, mert Jézus mindig megerősít bennünket kegyelmével, melyet csak kérni kell, s megkapjuk.

„Úgy világosodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat”(Mt 5, 16).

A szentírásban gyakran olvassuk, hogy a világosság fiai vagyunk, akik ellentmondanak a sötétség tetteinek, és Isten igazságának és szeretetének fényét kell, hogy hordozzuk a világban, bárhol is járunk.

A keresztségben az Istentől kapott megszentelő kegyelem az a ragyogó fény, amely életünket Isten szeretetével egybekapcsolja és a többi Istentől kapott kegyelemmel együtt erre a tanúságtevő életre segít. Isten velünk akar világítani. Van mit megvilágítani, sok a sötétség körülöttünk s olykor bennünk is, elég csak egy híradót megnéznünk, hogy erről meggyőződjünk

A gyertya, amelyet az Egyház megszentelt Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén élethivatásunk jelképe – mondottuk a múlt vasárnap. Bármennyire törékeny is egy gyertya kiszolgáltatva a különböző viharoknak, az a dolga, hogy világítson, oszlassa a sötétséget.

Isten égő gyertyával a kezünkben a világba küld, hogy velünk és általunk az ő fénye másoknak is odavilágítson arra, aki Maga a Világ Világossága: Jézusra.

A tőle kapott fény másokat is segít világosságra jutni, mert Isten az ő fényével mindenkit meg akar világítani, boldoggá akar tenni, mert tudja, ahogy nem jó sötétben lenni, úgy nem jó a sötétség tetteiben – bűnben – sem élni.

Kedves testvérek. A mai evangéliumi szakasz alapján el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon a mi tetteink által dicsőíthetik-e a hittől távol került emberek Istent? Vajon az Úr Jézus állítása: Ti vagytok a föld sója, a világ világossága, a hegyre épült város, - velünk kapcsolatban igaznak bizonyul-e, ha esetleg ma még nem, de holnap, vagy holnap után? Tudunk-e jócselekedeteink által ízt, örömet, fényt és „igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet” vinne ebbe az agyonhajszolt, megfáradt, szomorú világba? Vagy úgy gondoljuk, hogy ezt a siralomvölgyet, földi életet valahogy majd átvészeljük, és majd odaát jobb lesz?

Ne feledjük olykor elég egy jó szó, egy tanúságtevő mozdulat, egy bátor gondolat, egy előzékeny gesztus, máris napnál világosabb: jótetteinket látva dicséret illeti a mennyei Atyát. A neves református pszichológusnak és lelkésznek, Gyökössy Endrének mondása: a keresztény ember ne beszéljen a hitéről, hacsak nem kérdezik, de úgy éljen, hogy kérdezzék! – azaz Jézus szavaival élve legyen só és világosság, a körülötte élő emberek és világ számára. Ámen!

Grazban fogták el a pécsi székesegyházi ékszerlopás gyanúsítottját

Elfogták a pécsi székesegyházi ékszerlopás
gyanúsítottját - tájékoztatott a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság
csütörtökön a rendőrség honlapján.

A közlemény szerint a 26 éves pécsi H. Krisztiánt európai elfogatóparancs
alapján az osztrák rendőrök egy grazi lakásban fogták el február 1-jén, majd előzetes letartóztatásba helyezték.



Grazban fogták el a pécsi székesegyházi ékszerlopás gyanúsítottját

Ferenc pápa: Isten is sír, atyai szíve van

Isten sírása olyan, mint azé az édesapáé, aki szereti gyermekeit. Nem tagadja meg soha őket akkor sem, ha lázadók, ő mindig várja őket. Erről beszélt Ferenc pápa február 4-én reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

A napi olvasmány és az evangéliumi szakasz két apa alakját állítja elénk: az egyik Dávid király, aki sír lázadó fia, Absalom halála fölött. A másik pedig Jairus, a zsinagóga elöljárója, aki azt kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg leányát. Dávid sírva fakad, amikor megtudja, hogy megölték a fiát, dacára annak, hogy a fiú ellene harcolt, mert meg akarta dönteni apja uralmát. Dávid serege győzött, de őt nem érdekelte a győzelem, csak a fia, csak őt várta. Király volt, egy ország vezetője, de egyben apa volt. És így, amikor elért hozzá fia halálhíre, megremegett, fölment a felső terembe, és sírt – magyarázta Ferenc pápa...

Folytatás az alábbi linken:

Ferenc pápa: Isten is sír, atyai szíve van

A világ vatikáni szemmel - Római Riport 2014.02.02.

Esztelneki Barátok: Az Istennek szentelt élet világnapja Háromszék – ...

Szerzetesek világnapja – Háromszék – Esztelnek - hanganyag

.