2026. október 28., szerda – Szent
Simon és Szent Júdás apostolok ünnepe
Szentírás: Ef 2,19–22; Lk 6,12–19
„Már nem vagytok idegenek és
jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házának népe.” (Ef 2,19)
Reggel azzal a vigasztaló
üzenettel indultunk útnak, hogy Isten szemében nem vagyunk idegenek. Helyünk
van az Ő házában, szeretetében és szívében. Most, amikor lassan elcsendesedik
körülöttünk a világ, érdemes megállnunk, és megkérdeznünk önmagunktól:
sikerült-e ma úgy élnem, mint aki valóban Istenhez tartozik?
Talán voltak ma örömteli
találkozásaink, jó döntéseink, apró győzelmeink. De lehettek nehéz pillanataink
is, amikor elfogyott a türelmünk, megbántottunk valakit, vagy éppen mi éreztük
magunkat mellőzöttnek, meg nem értettnek.
És talán akadt olyan pillanat is,
amikor mi tettünk valakit idegenné a szívünkben: közömbösségünkkel,
elutasításunkkal vagy egy kimondatlan, de szeretetlen ítélettel.
Vajon otthonra találhatott-e ma
valaki a szeretetemben?
A mai evangéliumban Jézus az egész
éjszakát imádságban töltött. Mielőtt kiválasztotta apostolait, az Atyával való
bensőséges találkozásban kereste küldetésének útját.
Milyen szép tanítás ez számunkra
az este csendjében! Nem kell minden kérdésünkre ma választ találnunk, minden
gondunkat ma megoldanunk. Elég, ha mindazt, amit átéltünk, őszintén Isten elé visszük.
Assisi Szent Ferenc számára a
testvériség nem csupán szép gondolat volt, hanem mindennapi feladat. Tudta,
hogy Isten házát nemcsak kövekből, hanem szeretetből, irgalomból és
kiengesztelődésből is építjük.
Ma este ezért ne csupán azt
kérdezzük, mit kaptunk másoktól, hanem azt is: mit adtunk tovább abból a
szeretetből, amellyel Isten bennünket ajándékoz meg?
Ha valamit elmulasztottunk,
kérjünk bocsánatot. Ha valami jót tettünk, adjunk hálát. Ha pedig holnap új
lehetőséget kapunk, kezdjük nagyobb szeretettel.
Mert Isten házában nemcsak
helyünk van, hanem mindig lehetőségünk is az újrakezdésre.
Esti ima
Uram Jézus Krisztus!
Köszönöm, hogy ma is helyet adtál
nekem a szívedben, akkor is, amikor én megfeledkeztem jelenlétedről.
Köszönöm azokat, akik ma
szeretettel fordultak felém, és azokat is, akiknek én lehettem egy pillanatra
támasza, vigasztalása vagy öröme.
Bocsásd meg, ha valakit
megbántottam, ha közömbös maradtam mások fájdalma iránt, vagy ha szeretetem kevesebb
volt annál, mint amire hívtál.
Taníts úgy élni, hogy mellettem
senki ne érezze magát fölöslegesnek vagy idegennek.
Áldd meg azokat, akik ma este
magányosan, betegen, szomorúan vagy aggodalmakkal térnek nyugovóra. Éreztesd
velük, hogy nincsenek egyedül.
Szent Simon és Szent Júdás
apostolok közbenjárására erősítsd bennünk a hitet és a hozzád tartozás örömét.
Uram, ma este rád bízom mindazt,
amit sikerült megtennem, és mindazt, amiben gyengének bizonyultam. Add, hogy
békében pihenjek meg szeretetednek köszönhetően, és holnap új szívvel induljak
tovább azon az úton, amelyen Te jársz előttem.
Ámen.
Pax et bonum! – Béke és jóság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése