Evangélium: Mt 18,15–20
„Ha testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt
négyszemközt!” (Mt 18,15)
Az elmúlt napok evangéliumaiban Jézus újra meg újra a szív
mélyére vezetett bennünket. Ma pedig megmutatja, mi történik akkor, amikor ez a
szív találkozik egy másik ember sebzettségével, hibájával – vagy éppen azzal,
aki bennünket sebzett meg.
„Menj… négyszemközt!”
Milyen egyszerűnek hangzik, és milyen nehéz megtenni! Mert
sokszor könnyebb valakiről beszélni, mint vele. Könnyebb elmondani másoknak,
mivel bántott meg, mint leülni mellé, és szeretettel kimondani: valami fáj
közöttünk.
Jézus nem arra biztat, hogy söpörjük szőnyeg alá a
konfliktusokat. De arra sem, hogy megszégyenítsük a másikat. Ő a kapcsolat
megmentésének útját mutatja.
Talán ma a családban kellene másként megszólalnunk. Talán
egy munkatársnak, barátnak vagy közösségi társunknak kellene esélyt adnunk
arra, hogy elmondja a maga igazságát is. Talán éppen nekünk kellene bocsánatot
kérnünk. Máskor pedig az a szeretet, ha nem válaszolunk azonnal, hanem előbb
Krisztus elé visszük sebünket.
Mert nem minden hallgatás béke. Van hallgatás, amely falakat
épít, és van csend, amelyben Isten készíti elő a kiengesztelődés szavait.
Jézus végül csodálatos ígéretet ad: „Ahol ketten vagy
hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Ezzel induljunk neki ennek a reggelnek. Krisztus nemcsak
templomainkban akar jelen lenni, hanem két ember között is: a családi
asztalnál, a munkahelyen, egy nyári találkozásban, egy nehéz beszélgetésben.
Talán ma éppen nekünk kell helyet készítenünk számára valaki
és önmagunk között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése