Evangélium: Mt 23,27–32
„Kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, belül azonban tele vagytok képmutatással.” (vö. Mt 23,28)
Az elmúlt napokban Jézus újra meg újra a külső és a
belső ember közötti távolságra irányította figyelmünket. Ma mintha egy tükröt
tartana elénk. Nem azért, hogy szégyenkezzünk amiatt, amit meglátunk benne,
hanem hogy végre ne kelljen elrejtenünk előle semmit.
Mennyi energiánkat emészti föl olykor az, hogy
rendben levőnek lássanak bennünket! Mosolygunk, miközben fáj valami.
Hallgatunk, miközben sértettséget hordozunk. Beszélünk szeretetről,
közben valakinek még mindig nem tudunk megbocsátani. Máskor a hitünk
külső rendje megmarad, de belül elfárad az imádság, és Krisztus lassan a
szívünk peremére kerül.
Jézus szavai kemények, de mögöttük gyógyító szeretet
van. Ő nem hibátlan embereket keres, hanem igaz szívű embereket.
Olyanokat, akik kimerik mondani: „Uram, itt még nincs rend bennem. Ezt a
sebet, ezt a haragot, ezt a félelmet még hordozom. Jöjj be ide is!”
Talán éppen ez lehet a mai napunk egyik legszebb
feladata. Otthon, munkában, szolgálatban, pihenés vagy vakáció közben
próbáljunk egy kicsit közelebb kerülni ahhoz, hogy ugyanazok legyünk belül,
mint aminek kívül mutatkozunk. Nem tökéletesek – hanem őszinték.
Krisztus előtt ugyanis nem kell szerepet játszanunk.
Ő ismeri szívünk rendezetlen szobáit is, és mégis belép oda. Nem elítélni jön,
hanem világosságot gyújtani.
Épen ezért, ma ne jobbnak akarjak látszani, hanem
engedjem Krisztust jobbá tenni a szívemet.
Uram Jézus, adj tiszta és őszinte szívet,
hogy ne kelljen mást mutatnom, mint ami bennem él.
Vezess ma szeretetben, bölcsességben és
békességben, és segíts, hogy jelenléted tegye igazzá szavaimat, döntéseimet és
találkozásaimat. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése